Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

264. országos üiéi január 17. 1871. 45 bizottság indítványozza, hogy megnyerhessük vele a hazának, a nemzetnek tetszését és megelégedését. (Éljenzés bál felől.) Simonyi Lajos báró: T. ház! Vaunak oly rögeszmék, melyeket hiába akarunk ellenérvekkel megczáfolni; vannak oly balitéletek, melyek ellen hiába támad az események egész serege; azokat megváltoztatni, megszüntetni nem lehet: mert azokhoz, az eszmékhez ragaszkodnak az illetők a szánalomra méltó martyromság egész konokságával. Ilyen rögeszme és balítélet az, hogy csak az egységes hadsereg képes arra, hogy győzelmet vívjon ki, és védje meg az államot. Ezen állítást a tények — és pedig hozzá teszem — a legközelebbi tények tökéletesen meghazudtolták. T. ház! Látom, hogy nagyon szórakozottak a t. képviselő urak, megígérem azt, hogy nem leszek hosszú, nem leszek unalmas, ügyekezni fogok a szétszórt figyelmet a lehetőségig megnyerni, s azért a t. ház figyelmét igen rövid időre kérem. Azon eszméhez tehát, mint mondám, hogy csak közös egységes hadsereg képes megvédeni, s föntartani az államot, ragaszkodnak még némelyek ; de ez egy oly eszme, mely már csak néhány, a nyugdíjazásra tűiért osztrák tábornok fejében létezik, s talán azokéban, kik ahhoz más okokból ragaszkodnak. Ezen eszmét fejtette ki a kisebbség tisztelt előadója. De nézzük a tényeket, mit mondanak azok az egységes hadseregről t s átalában mily eredményt mutatott eddig ez föl? Mire képes az egységes hadsereg ? Nem akarom hosszas példákkal untatni a t. házat. JSTem volt szokásom sohasem, ma is csak igen röviden, néhány szóval említem meg a legutóbbi eseményeket. Francziaországban ott állott az egységes császári hadsereg ; igaz, hogy azon hadsereg most Poroszországban van, de nem mint győztes, hanem mint fogoly. Másrészt ott áll a német haderő, mely több hadseregből van alkotva; ott van a szász, bajor, a würtembergi, s a többi sereg, s ezen seregek, melyek nem voltak egységesek, győztek az egységes sereg felett. Mit mutat föl az osztrák egységes sereg? ha a török háború óta figyelemmel kisérjük, nyolcz tized vereséget mutat föl. Egységes volt ezen sereg 1859-ben is, 1866-ban is, s mindkét ízben mi volt az eredmény ? vereség, visszavonulás! Ennek következtében tehát, ha én az igen t. kisebbségi előadó ur azon figyelmeztetését veszem irányadóul, hogy a sikert vegyük figyelembe, nézzük meg a sikert, vagy miután siker nincs, tehát a siker hiányát: ez bennünket mindenesetre csak arra indíthat, hogy a létező viszonyt, t. i. az egységes hadsereget változtassuk meg akkép, hogy ez az ország védelmére kellőleg képes legyen. A kisebbségi előadó ur jónak látja ez alkalommal a delegatio intézményét szerfelett megdicsérni. Ez engem emlékeztet arra, hogy ha valaki súlyosan beteg és azt gondolják, hogy nemsokára meghal: akkor rendesen nagyon dicsérik. En azt hiszem, hogy a t. képviselő ur is annak érzetében mondta el azon dicséretet, ós ez még inkább fölkeltette bennem azon reményt, hogy ezen most már senki által, csak ő általa, s talán hivatalból többek által dicsért intézmény temetésénél nemsokára együtt találkozunk. A t. képviselő ur még azt is mondta, hogy már következetességből tartsuk meg az eddigi czimet, miután az előbbi országgyűlések alatt, midőn t. i. az előbbi ujonczozási törvény tárgyaltatott : azon czim használtatott, melyet a központi bizottság kisebbsége ajánl. Én nekem nézetem erre az, hogy, midőn 1867-ben az ujonczozási törvény hozatalánál megváltoztatott az eredeti czim : akkor már a következetességben eltértek a t. képviselő urak; ne vegyék tehát oly szigorúan azt a következetességet. De elismerem azt, hogy némely tekintetben mégis következetesek, tudniilik: a mi a hadsereg kiegészítését illeti, bizonyos retrográd irányt követnek. Eleinte magyar hadseregről volt szó az 1867-iki egyezményben, később a magyar ezredekről, most a magyar sorhadi csapatokról van. Későbben a „magyar" szót kihagyjuk, és lesz csak „sorhad" kiegészítéséről szó; ezután még későbben fogjuk használni azon igen szép kifejezést, melylyel tisztelt előadó ur , Királyi Pál és tisztelt képviselő Tóth Vilmos ur éltek, hogy: „a cislajtháni hadesapatok" kiegészítésére ajánljuk meg az ujonczokat. Kérem tehát a t. képviselő urakat és a t. előadó urat, hogy ez irányban ne legyenek következetesek : mert következetességök csakugyan azon czimre fog vezetni, a melyet most idéztem. (Helyeslés bal felől.) A mi t. képviselő társam, Tóth Vilmos beszédét illeti: arra nézve csakugyan ugy járhatnék el, mint az egykori uri ember, ki egy ismerősétől levelet kapott, ezen levél irálya azonban előtte nagyon ismeretes volt. Ezen uri embernek volt egy úgynevezett levelezési kön}

r

ve, melyben a levélírás modora le volt írva; felnyitotta tehát ezen könyvet és csakugyan ezen ismerősének levelét azon levelezési könyvben szórói-szóra feltalálta, a túlsó lapon pedig volt rá a válasz. Midőn t. képviselő társam, Tóth Vilmos szólott, magamnak is föltűntek szavai, és magamban azt mondám: én ezen beszédet már hallottam valaha, és csakugyan időm levén az ország-