Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
264. országos Dlés január 17. 1871, 43 országgyűlésnek ez nem volt egyenesen bevallott szándéka. Ha a magyar hadsereg ügyében Tisza Kálmán képviselő társam által beterjesztett javaslat, mely csak azt sürgette, hogy terjesztessék némi terv, tegyenek némi előintézkedéseket egy önálló magyar hadsereg iránt, ha mondom, ez leszavaztatott azért, mert állítólag a XH-ik t. ezikket meg akarta változtatni: akkor én fölteszem azt is, hogy a ,,magyar sorhadi csapatok" czim szintén le fog szavaztatni, ha ezen czim azt involválja, hogy irtó háborút kezedének a „magyar hadsereg" elnevezés ellen. Vagy ezen t. ház csak arra való legyen, hogy leszavazza azon indítványokat, melyek a nemzet jogainak terjesztésére szolgálnak, s nem pedig arra, hogy leszavazza azon indítványokat, melyek évrőlévre, hónapról-hónapra a nemzet jogos igényeit és követeléseit szándékolják megnyirbálni. Az ország mindannyiszor, valahányszor ezen t. ház a nemzet fiait besorozni kívánta, az ország mindannyiszor azt képzelte és reményiette, hogy ez a magyar hadsereg kiegészítésére fog szolgálni. De ha már egyszer vagy kétszer 1868-ban azt méltóztattak gondolni, hogy nem magyar hadseregről van szó, hanem más idegen contingensről, tagadom azt, hogy abból azt lehessen következtetni, mikép nekünk nem volna jogunk, sőt kötelességünk: ez idén a „magyar hadsereg" számára szavazni meg ujonezokat. Vagy talán a központi bizottság kisebbsége ugy vélekedik, hogy, mivel Ausztria 1863-ban a mexikói hadsereg számára ujonezokat adott, nem lett volna jogosítva 1864-ben saját osztrák hadserege számára ujonezokat adni? Azt hiszem, hogy ily absurdumot senki sem fog állítani. Igaz, t. ház, hogy ujabban törvényhozásunk nagyon ingadozik azon czimek használatában, mely czimek alatt az országtól ujonezok kéretnek, így nevezetesen az 1867-ki IX. t. ez. a „magyar ezredekről" szól; ugyanezen törvény XII. ezikke a magyar hadseregről beszél; az 1868: XXVII. t. ez. ismét „magyar ezredeket" emlit; az 1868: XL. t. ez. meg az 1867: XII. t. ezikket erő siti meg, és így a , .magyar hadsereg eszméjét el nem ejti. De már az 1869 : I. és XV. t. czikkben elfogadtatott az úgynevezett „magyar sorhadi csapatok" kifejezés, a melyet einosurául akarnak fölállítani a jelen alkalomra is, mintegy igazolásául ama bölcs és tapintatos eljárásnak, melylyel elleneztötett a múlt alkalommal is azon nem is sejtett vészes jelentésű czimnek behozatala. Hogyha az országgyűlés, különösen ennek ezen része, nem fog mindig nagyobb és nagyobb erővel dolgozni, mint tegnap az államtitkár ur megjegyzé, az ilyféle czimek és javaslatok ellen : akkor valóban nem tudom, hol fog az ország ama lejtősségen megállapodni, — akkor valóban nem tudom, hol fognánk gátot vethetni annak, hogy reményünk szálai évrőlévre mind jobban ki ne irtassanak. Azon ingadozó elnevezés, azon czimezgetés, mely alatt időnkint ujonezok kívántattak az országtól, nemis tetszett eleinte oly vészhozónak, mint a milyennek jelenleg mutatkozik. Ugyanis, midőn az 1868 : I. és XV-dik t. czikkel ama szerencsétlen elnevezést behozták a házba, akkor azt vitatták, hogy hiszen tulaj donkópen az mindegy, akár magyar sorhadi csapatok, akár magyar hadsereg: és ime, most búvik ki a szeg a zsákból, most az mondatik, hogy csak a magyar sorhadi csapatokhoz lehet ujonezokat ajánlani, de magyar hadsereg számára még csak kérelmezni is képtelenség tolna; tehát a 1868: I. és XV-dik t. czikknek czime, ugy látszik, hogy most olyan tekintélyivel ruháztatik föl, mintha az semmitő Ítélet volna, mintha az törvénytörlő hatálylyal birna. íme a t. czikk czimének tulajdonított eme fontosság okozza azt, hogy jelenleg annyira ragaszkodunk a központi bizottság által beterjesztett ezimhez. A különvélemény a törvények iránti tiszteletet akarja gerjeszteni és ezen tiszteletgerjesztés ürügye alatt tanácsolja, hogy a „sorhadi csapatok" czimezést fogadjuk el. De kérem: lehet-e oly törvények iránt tiszteletet követelni a néptől, mely törvények megnyirbáltatnak, mely törvények az ország kárára mindenkor és folytonosan megszoritólag magyaráztatnak? Lehet-e kívánni azt, hogy törvényeinket tiszteljék, ha ezen törvényeinkkel játékot űznek a törvényalkotók némely tagjai. A központi bizottság kisebbségének véleménye, ugy látszik, hogy nevetségessé akarja tenni azon eszmét, miszerint ezen t. háztól a magyar hadsereg számára kérjenek ujonezokat : mert ugy okoskodik, hogy, miután magyar hadsereg nincsen, tehát magyar hadsereg számára ujonezokat megszavazni nem is lehet. Azonban feledni látszik az illető külön véleményező képviselő társunk, miszerint volt idő, midőn Magyarországban 200 ezer ujonezot ajánlottak meg egy hadsereg számára, a mely akkor épen alakítandó volt. Volt nem régiben idő, midőn a franczia köztársasági hadseregek számára kezdtek toborzani és ujonezozni, mely hadsereget megelőzőleg, nem volt eg} 7 ébb, mint császári napóleoni hadsereg, a mely Sedannál oly csúfos véget ért; igen különös volna, h központi bizottság külön véleményezője azt akarná velünk elhitetni, miszerint egy takarékpénztárhoz részvényes aláírók, részvényeket csak akkor fizethetnének be, midőn a takarékpénztár gazdagon kamatozik, vagy ha valamely bányavállalatnál csak akkor lehetne az úgynevezett „Zubusse"6*
