Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

42 264. országos ülés január 17. 1871. látszik, (Jobb felől: Igaz!) hogy a czim kérdése fölött folytattatik a vita, a mely megindult az osztályokban, a mely toválib vitetett a központi bizottságban, és a mely tegnap ezen házban tért nyerve, onnan mára is áthozatott. Az én nézetem szerint azonban, ha ez a vita fölösleges időpazarlás, ugy érje a felelősség azokat, a kik a hibás czim használása által ezen vitára alkalmat szolgáltattak, és a kik még a távollevő tartalékosakat is betelegraphirozták, hogy azok itt a központi bizottság módositványa ellen phalanxot képezzenek. Az én nézetem szerint a czimkérdése igenis közömbös dolog az egyéneknél ; de korántsem közömbös dolog valamely törvényhozásnál. A törvények czime és az egyéni czim távolról sem tétethetnek párhuzamba. Ha ezen t. ház az 1870: X. t. czikk 14. §-ában arra, hogy Pest városának utczái miképen czimeztessenek, egy külön közmunka tanácsnak adott utasítást ; ha a t. ház az utczák elnevezését és czimezését ily fontosnak tartotta: akkor, kérem, egy törvénynek czime még százszorosan fontosabb, fontosabb különösen azon törvényé, melyben a véradóról, az ujonczok megszavazásáról van szó, kiket mi saját vérünkből adunk, és kiknek adása végett az édes anyákat megadóztatjuk. (Ugy van! balról.) A törvénynek czime különös fontosságot nyer a jelen esetben, akkor, amidőn az 1868-ki I. és XV-ik törvényczikkek által két nagyfontosságú sarkalatos törvényünket akarják megváltoztatni, illetőleg megszoritólag magyarázni. Ezen két törvénynek egyike az 1848. évi III-ik t. czikk 8. §., a melyben az mondatik, hogy ,,ő felsége a magyar hadsereget az ország határain kivül csak a személye körüli magyar minisztérium ellenjegyzése mellett használandja." Itt tehát a magyar hadsereg, mint ilyen, különösen említtetik föl. A másik a most idézett 1867. évi XII. t. czikk 14. §-a beszél az összes, nem pedig a közös hadseregről, mint a mely összes hadseregnek a magyar hadsereg kiegészítő részét képezi ; a 12. §. föntartja az ország számára azon jogot, hogy a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítése végett ujonczokat ajánljon; tehát ismét a magyar hadsereg számára ígérte az ország, hogy fog ujonczokat adni. Továbbá a 14. §-ban ki van mondva az, hogy ezen hadseregnek személyi viszonyai, a mennyiben nem egyenesen a katonai szolgálatot illetik, a hazai törvények szerint fognak megítéltetni: tehát az 1867-ki törvényczikkben szó van a magyar hadseregről. Az igaz, hogy ez része az összesnek, a közösnek ; de nincsen kimondva, hogy magyar hadsereg nem létezik. Az 1868-ki XL. t. czikk, midőn a kiegyezkedés megtörtént Ausztriával, a hadsereg létszáma iránt egyenesen kimondja azt, hogy ez csak az 1867 : XII. t. czikk 11, 12, 13 ésl4-ik §§-aiban foglalt alkotmányos jogok alapján és egyenesen ezen jogok föntartása mellett történik. Tehát az 1868-iki XL. t. czikk a magyar hadsereget mint ilyet nem küszöbölte ki, habár nem vonja is ki azon összeségből, melyben tettlegesen volt. Az imént azt hallottuk, hogy a magyar hadsereg számára nem lehet ujonczot megajánlani, mert hisz a magyar hadsereg csak része a közösnek. Igen, de akkor a t. minisztérium, nem tudom, hogyan kér a magyar hadcsapatok számára ujonczokat, midőn ezen hadcsapatok is az összes hadsereg részei és kiegészítő darabjai. (Igaz! a szélső balon.) Az említett sarkalatos törvényeket a központi bizottság kisebbsége törvénymagyarázással hiszi megváltoztatottaknak s eltörlötteknek; de minden jogász fogja tudni azt, hogy törvénymagyarázatnak csak ott és akkor van helye, hol és mikor a törvény homályos, érthetetlen, vagy annak alkalmazása, ugy a mint a betűk hangzanak, nem lenne czélszerü ; de hogy az imént emiitett törvények igenis világosan szólnak, nem fogja kétségbevonni senki, és ugy azon törvények magyar ázására nem volt legkisebb szükség sem. Ugyanazon országgyűlésnek t. i. az 1868kinak, melyre ily vészes és sorvasztó törvénymagyarázás gyanúja szóratott a központi bizottság kisebbsége részéről, szándékában sem volt megszoritólag magyarázni az ország ezen nevezetes törvényeit. Sőt ellenkezőleg biztosan mondhatjuk, hogy oly megszorító törvénymagyarázást e házban senki sem indítványozott, semmiféle elnökség napirendre nem tűzött, és annak tárgyalásába e ház soha sem bocsátkozott. Az 1868 : I. és XV. törvényczikkek más ezimen követelték ugyan az ujonczokat, más ezimen szavaztattak meg azok mint korábban történt; de ezen megszavaztatásnak nem volt czélja a törvény félremagyarázása, és még kevésbé volt czélja az, hogy a sarkalatos törvények, melyek közé a t. jobb oldal különösen az 1867 : XII. t. czikket sorozza, módosíttassanak, és hogy azokból egyes helyek kitöröltessenek. És ha utoljára az 1868: I. és XV. t. czikkek ily magyarázatot akartak volna is alkalmazni: tagadom, hogy erre competensek lettek volna, miután azon két törvény csak ad hoc, csak egyetlen egy esetre hozatott, és nem volt semmi szándoka a törvényhozásnak, azokat oly magyarázó erővel fölruházni. Az 1867: XII. és az 1868: XL. t. czikk átalános szabályokat tartalmaz, a mely átalános szabályok meggyöngítésére nem volt irányozva, az ország közvéleménye és az