Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

264. országos Illés jenuár 17. 1871, 37 sereg gyakran más érdekeknek szolgált, hogy néha-néha ellenünk harczolt, de mellettünk igen ritkán. A második pont az, hogy tekintetbe keli venni szintén az adózók képességét, és bizonyosan senki sem fogja tagadni, hogy egy franczia, egy angol, egy belga, azaz: ezen nemzetgazdászatilag előrehaladott országokban a polgár ugyanazon terhet, ugyanazon sommát sokkal könnyebben viselheti, illetőleg adhatja, mint a magyar ember. Pedig, ha összehasonlítjuk, milyen a teher, melyet a hadügy mindegyik polgárra ró, azt találjuk, hogy, például, mig Oroszországban, — és azt mondtam, hogy Oroszország az egyetlenegy ország, mely megközelíti arányunkat — hogy Oroszországban minden polgárra alig esik két rubel, Olaszországban csak hat frank, minálunk négy forint jut minden egyes polgárra, vagy minden családra húsz forint. Ha ez így áll : mi következik belőle? Ha, fájdalom, még meg nem érkezett azon idő, hogy le lehetne fegyverkeznünk ; ha még nem lehet az átalános lefegyverkezést kívánni, ha más oldalról az állandó hadsereg terheit nem tudjuk elviselni : mi következik abból ? Azon kell lenni hogy legalább a hadi költségek leszállittassanak; azaz. hogy az állandó katonaság kevesbitésével a honvédség gyarapítására kell törekednünk. Itt szintén, t. ház, csupán tényekkel akarok harczolni, nem átalános eszmékkel. Csak egyre legyen szabad hivatkoznom, a legújabban történtekre, miket ugy szólván, lehetetlen elmellőzni, ha az ember a hadügyekről szól: értem a franczia-porosz hadjáratot. Én ebből csak azt akarom kivonni, mikép ezen harcznak kezdete kimutatta, mennyire igazuk volt azon szabadelvű köröknek, melyek azt mondták, hogy a nagy állandó hadseregnek létezése igen nagy veszély a békére: mert a hol nagy haderők, nagy hadseregek léteznek : ott a béke úgyszólván lehetetlen, és a legelső alkalommal háború keletkezik. Mindenki el fogja ismerni, hogy Napóleon soha oly könnyelműen nem ment volna a harczba, ha azt nem hitte volna, hogy az 1868-diki törvény megadta neki valóban a 800,000 katonát, a melyre számított, és másrészről Vilmos király nem fogadta volna el oly könnyelműen a harczot, ha nem lett volna keze ügyében oly nagy kész hadsereg. De még azt is megmutatta e háború, hogy mig a porosz vegyes hadseregnek — vegyes azon tekintetben, hogy valódi katonai és polgár-katonai elemekből volt összeállítva, — hogy mig ezen vegyes hadseregnek csupán katonai hadsereggel volt dolga, győzelemről-győzelemre ment; de megszűnt győzelmi menete, mióta ezen katonai hadsereg szétveretett és a néppel volt dolga: a franczia néppel. E tények eléggé kimutatják: hol van a jövőnek az ereje. De ha védeni kell magunkat, ha nem lehet átalános lefegyverezést létesíteni, az a kérdés : biztosabb-e és olcsóbb-e a nép fölfegyverezése, mint a rendes katonaság szaporítása és erősbitése ? Elég volna hivatkoznom Helvéciza példájára, összehasonlítva épen Prancziaország példájával. Helvécziában az egész katonai kiadás alig megy 1 millióra, és ezen 7 milliónyi évi költséggel a köztársaság oly hadi szervezetet tudott magának létesíteni, hogy háború idejében kétszáznégyezer katonát állithat ki. Francziaországban a majdnem 400 millióra menő hadi-budgettel csak oda jutottak, hogy háború idejében 400,000 katonát állíthattak ki. Mig a helvét védrendszer háború idejében a népességnek 8#-kát állithatja fegyver alá, addig Francziaországban csak 2%-kot lehet fegyver alá vinni. Mig Helvécziában minden katona a béke ideje alatt csak 32 frankba kerül, Francziaországban egy katona 454 frankba kerül. E néhány adat eléggé kimutatja, milyen nagy a különbség e két rendszer között. De elég lesz a mi saját tapasztalatainkra hivatkozni. Azt mondja a nagyon tisztelt kormány, hogy van ma 100,000 honvédünk, és ezen 100 ezernyi honvédség számára csak öt milliót kivan. A közös hadseregben van szintén nekünk 100,000 katonánk, mert a többi reservista. (A pénzügyminiszter ellenmondókig int.) Az egész hadseregben alig van 300,000 állandó katona szolgálatban. Nincs is annyi. És ebből Magyarországra 100,000 esik, ha csak a kormány nem akarja azt mondani, hogy a magyarokat inkább ott tartják, mint másokat. Ha ezt nem akarja mondani a nagyon t. pénzügyminiszter ur : akkor föntartom szavamat, hogy csak 100,000 magyar katona van állandóan a közös hadseregben — nem is lehet több — és ezen 100,000nek föntartására mi 48 milliót fogunk adni, mig 100,000 honvédet 5 millióval lehet föntartani. Ez eléggé mutatja, hogy ugyanazon erőfeszítéssel, vagyis sokkal kevesebbel lehetne föntartani sokkal nagyobb honvédelmi erőt. Csak azt teszem még hozzá, hogy Magyarország mostani munkaviszonyaiban minden fiatal erőteljes embernek munkaképességét 1 frtra lehet naponkint számítani; a nemzet-gazdaság átalában elismeri, hogy a midőn egy frtot lehet fizetni napidíj gyanánt, akkor legalább két forintnyi a termelés, két forinttal gazdagittatik meg a nem-