Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-264

38 264. Országos ülés január 17. 1871. zet vagyona. Tehát ama 100,000 katona a mi a rendes hadseregben van: kerül az országnak még más 60 millióba, annyi a veszteség, mely e 100,000 ember munkaerejének föl nem használásából ered. Ha összeszámítjuk mindezt, az eredmény az lesz, hogy 53 milliót fizetünk Bécsbe, s hozzá véve a 60 milliónyi veszteséget, itt még 12 milliót hozzá kell tennünk, a mi a honvédség 2 hónapi gyakorlataira számíttatik. Ezen számítás után kerül az országnak ez egészben 125 millióba, vagyis 10 frt. fejenkiüt, vagyis 50 frt minden család után. (Fölkiáltások jobbról : Háta Teámat 1 Zaj. Felkiáltások: nem ide tartozik!) Nagyon ide tartozik, annyival inkább, mivel valódi hadibuget tárgyalás nincsen, hadügyminiszterünk nem levén, csak ezen alkalommal mondhatjuk el ebbeli gondolatainkat. Az elősorolt adatok után, azt hiszem, akkor volna megfogható a mostani állandó katonai rendszernek íöntartása: ha bebizonyíthatná valaki, hogy országunkat jobban védjük rendes katonaság által, mint lehetne védeni a honvédség gyarapodása és erősbitése által. Ezen föladatot pedig alig gondolom, hogy valaki magára vállalja, azon szomorú tapasztalások után, melyeket az osztrák vagy közös hadsereg 1859 és 1866-ban aratott, azon vitézség és harczképesség bizonyítéka után, melyet a mi honvédeink 1848— 1849-ben oly fényesen adtak meg. Nem lehet föntartatni az emiitett tételt, midőn — s alig hiszem, hogy valaki tagadni fogja, — lehetetlen föltalálni oly alkalmat, melyben Magyarország hasznára volna hóditólag vagy támadólag föllépni; midőn világos, hogy bérviszonyaink, s geographiai helyzetünk minket a védállásra, kizárólagosan a védelmi harezra utalnak : a béke és a haladás érdekében nagyon kívánatos volna, hogy egész Európában a hon- | védség és a polgári katonaság rendszere helyettesítse az állandó hadseregi rendszert. Sokan elmondották ennek okát, és még okadatolni fogják barátaim ; de főképen Magyarország érdekében állónak hiszem a honvédséggel helyettesíteni a rendes katonasági rendszert. Es mivel ez a véleményem, szavazni fogok a sorhadi hadesapatok ellen: mert bizonyos vagyok benne, hogy az együttes hadsereggel majdnem lehetetlen lesz a rendes katonaság kevesbité^ével kifejteni a honvédséget ; szavazni fogok a magyar mellett, mert a magyar hadseregben átmenetet látok a honvédségbe, mert bizonyos vagyok benne, hogy a magyar hadsereg könnyíteni, és előmozdítani fogja a honvédség átalánositását, a polgári katonaság fölállítását és erősbbitését. (Éljenzés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! A szőnyegen forgó kérdés nem először tárgyaltatik e házban. Ismételve elmondattak már az okok és ellenokok itt, és a túlsó oldalon; ismételve határozott e kérdésben már a t. ház. Tekintve tehát azon számos teendőt, melyek még a jelen ülésszakban az országgyűlésnek elintézésére várnak, megvallom, nem szeretném magamra vállalni azon felelősséget, hogy a discussiót bármi módon meghosszabbitsam, s azért csak a lehető legrövidebben fogom elmondani azon indokokat, melyek miatt a kormány az osztályok előadóiból alakult központi bizottság javaslatát el nem fogadhatja. (Halljuk!) Mielőtt azonban erre áttérnék, néhdny észrevételt akarok tenni azokra, mik itt a túlsó oldalról mondattak. (Halljuk!) Az igen tisztelt előadó ur azt állitá, hogy mi itten kiküszöbölni akarunk egy oly czimet, mely eddig használtatott. Ezen állítás nem felel meg a tényállásnak; (Halljuk!) ellenkezőleg a képviselő urak, ott a túlsó oldalon, akarják kiküszöbölni azon czimet, mely már másodszor fogadtatott el a törvényhozás által. (Ugy van jobb felől! Ellenmondások balról!) Ma az ujonezállitási törvényről szólunk, melynek czime gyanánt már kétszer a „magyar sorhadi csapatok/' kitétel állapíttatott meg; tehát ha most ezen ezim megváltoztattatnék, és helyébe a „magyar hadsereg" kifejezés tétetnék : nem mi küszöbölnők ki, hanem a tisztelt képviselő urak a tul oldalon fognák kiküszöbölni a már kétszer elfogadott czimet. (Ugy van! a jobb oldalon.) Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy az indítványba hozott uj czim által nem szándékoltatik egy különálló magyar hadsereg alakítása. A tegnap hallottak után azt kell hinnem, hogy e kérdésben az ellenzék tagjai közt teljes egyetértés nem létezik: a mennyiben az ellenzék egyik igen tisztelt vezére, Tisza Kálmán képviselő ur azt mondta, hogy szükséges, miszerint mindazon gátak megszüntettessenek, melyek egy külön magyar hadsereg megalakítását akadályozzák. E két nézetet nem tudom összeegyeztetni, s ennek következtében — anélkül, hogy a tisztelt előadó urnák jóhiszeműségét legkevésbbé is kétségbe vonnám, — azt gondolom, hogy a tény ugy áll, mint azt Tisza Kálmán ur mondta, és pedig azért hiszem ezt: mert daczára azon parlamentális szabálynak, mely szerint az ellenfél által fölhozott indokot mindig valódi indokának kell elismerni, egyet még sem ismerhetek el, — mert nem valószínű, hogy t. i. az ellenzék, mely külön indítványt tett egy külön hadsereg fölállítására, s igy azt az egész éven át akarja; csak épen azon perezben ne akarja, mikor ve-