Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-263
20 263. országos Ülés január 16. 187J. melynek szaporítása, vagy ha ugy tetszik, kiegészítése kívántatik; elvonva évenkint több mint 40 ezer kezet a béke müveitől, mi által rövid idő alatt lehetetlen lesz a földbirtokosnak alkalmas kezek hiányában, földeit miveltetni; nem is említve azon károkat, melyeket az erkölcstelenség növekedése okoz az országnak. És ezen hadsereg, mely csak a legközelebb múlt évben több mi] Hóval szaporította az ország adósságát, nem elég egy lehető ellenség ellen, hogy biztosítékot nyújtson, a nagy hatalommal kérkedő Magyarország-Ausztriának azon dühös háborúban, mely a jelen századnak szenny foltját képezi, erélyes szót emelni az emberiség és az európai nép közszabadsága követelte béke érdekében. Legyen közbevetve, mint kifejtette előttem szólott Mednyánszky Sándor képviselőtársam, hogy a nemzeteknek védelmi ereje nem fekszik az állandó hadseregben, hanem a polgári lelkesültségben. Ilyen polgári lelkesültség nem lehet azon seregben , melynek szaporítása vagy kiegészítés kívántatik, nem lehet azon seregben, melyben a nemzeti érzület szándékosan elnyomatik, mely sárga-fekete zászló alatt küzd, mely az államban külön államot képez, s mely nem függ magától az ország kormányától sem. Igen! ezen beterjesztett törvényjavaslat egyenes kifolyása az 1867 — 68 törvényeknek; de én legfőbb törvénynek tartom a salus publicát. Elég bátorságunk volt megalkotni, az ország ezredéves institutiónak eltörlésével az 1867-ki, a nemzeti szabadságra nézve oly sérelmes törvényt; legyen tehát elég bátorságunk eltörölni is azon törvényt, mely az 1868-ik évben 10 évre megalkottatott, s melyből kifolyólag ezen törvényjavaslat most beterjesztetik. 1841-ben — 10 év után—csak 38,000 ujonczot adott a nemzet, régi törvényeink minden cautelájának hozzákötésével: most pedig minden esztendőben követeltetik 39 ezer, és ezenfölül még 8900, ugy, hogy összesen 44 ezerre megy a követelt mennyiség. A eretai szörny Minotaurus, az athenaei ifjúságból csak 14 véráldozatot kivánt minden 9-ik évben; ez az uj szörny, ez a közösügyes szörny pedig 44 ezret követel évenként. És lehet-e csodálkozni, hogyha a nemzet felsovárog egy Thezeus után, ki a nemzetet ezen szörnytől megszabadítsa. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én ennélfogva, tisztelt ház, a beterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslés.) Kiss János: T. képviselő ház ! Kötelességemnek tartom, valahányszor a nemzet véréről vagyonáról szó van, mindannyiszor nézeteimet a képviselőházban elmondani. Azt hiszem, hogy a véráldozat talán sokkal nagyobb áldozat a népeknél, mint maga a pénz: — ha figyelembevesszük azt, hogy Magyarország összes lakosaitól követeltetik 43—44 ezer családnak egy-egy tagja, a kik részint az ipar, részint a kereskedelem, részint a mezei gazdaságnál, — meglehet családjaik föltartására — kívántatnak, s ezen áldozat kívántatik oly czélokra, melyek —meglehet—hazánk függetlenségével és önállásával ellentétben állanak. Sokan vannak, a kik azt hiszik és azt mondják a népnek, hogy az 1867-iki törvények alapjára, már meg van állapítva az ujonczok illetéke és azt megtagadni nincs joga magának a nemzetnek sem. Ezen téves eszméknek fölvilágositására bátor vagyok hivatkozni az 1867: XII. törvényczikk 13. §-ára, melyben világosan kimondatik az : hogy az ujonczozási jutaléknak megajánlás! joga évenkint a nemzetet illeti; tehát meg van az alap, melyből ez alkalommal kiindulni kívánok, a kormány által alkotott törvényben. Meg méltóztatik engedni a tisztelt honvédelmi miniszter ur, hogy akkor, midőn a nemzettől ily nagy áldozat kívántatik, a beterjesztett törvényjavaslatnál indokolásaiban még arra sem méltatta a nemzetet, hogy indokaiban fö] világosította volna a hadsereg jelen mibenállásáról, t. i. arról: hogy az 1867: XII. törvényczikk alkotásakor a magyar hazában a Bachrendszer korszakában besorozott egyének hová lettek, mennyi volt azok száma, és hol vannak jelenleg? Pedig mindezen körülményeket tudnia kellett volna a képviselőháznak akkor, midőn a most megkívánt ujonczokat megajánlani akarja : mert én azon hitben vagyok, hogy a Bachkorszakban sem bántak a nemzet vérével kegyeletesebb kezekkel, mint most. Akkor is megkívánták a véráldozatot, épen ugy, miot ma; és ha az 1868-ik évben megállapított honvéd-törvény szerint a 30%-tóli követeltetik, azt hiszem, hogy akkor sem követeltetett kevesebb. Az 1867-iki kiegyezési törvény alkalmával, ugy tudom, hogy a hadseregnek létszáma 740,000 volt; abból az illető contigentiát fölszámítva 30°/o esik a magyar államra, 225,000; s igy a magyar ifjúság száma, mely azon hadseregben volt, 225,000 tesz. Már most, ha szíves lett volna a honvédelmi miniszter ur fölvilágosítást adni az iránt, hogy az ezen számitás szerinti 225 ezernyi contingentiák hová lettek, és hová lettek azon ujonczjutalékok, melyek azóta követeltettek, — t. i. 1868-ban 48,000 ujoncz, 1869-ben 43,373, 1870-ben 43,373: összesen 359,746 ujoncz? Méltóztassák már most a tisztelt honvédelmi miniszter ur nekem megengedni, itt ezen törvényben, melyet alkottak, az 1868: XL. törvényczikk 13. §-ában az van: hogy a birodalom összes ujonczai 800,000-ben állapittatnak meg.
