Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-263
263. országos liiés január 16. 1871. 19 sem az események rázkódtató menetét. Ó azt hiszi, eleget tesz kötelességének, ha a közös hadseregnek kővé vált kereteit petrificálandó ezreivel polgártársainknak betölteni segiti: ha honvédségünket évről évre azon fölszerel étlen, kifejletlen állapotban hagyja, melyben az keletkezése óta létezik, a mennyiben az, t. i. sem tüzérséggel, sem műszaki csapatokkal, sem fölfegyverzési gyárakkal és arzenálokkal nem bír. Igen természetes, ha a nemzet növekedő aggodalommal és bizalmatlansággal tekint oly kormányra, mely képtelen levén magasztos hivatását fölfogni, vagy betölteni, nem veszi a polgárt egyébnek, mint adózó-gépnek vagy ágyú tölteléknek. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Fájdalom !) Bn részemről, t. ház, elérkezettnek tekintem az időt, kimondására azon nagy horderejű igazságnak : hogy az élet, a tapasztalás nem tartja többé a rendes hadsereget nélkülözhetlennek, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) annál kevésbé ; mert a hol az ország védelme kizárólag egy osztályra van bizva, a hol nem az egész nép fegyvergyakorlott, és igy nem képes válság idején bárhol ós bármily körülmények között tulajdon vezérei alatt seregekbe csoportosulni: ott a nemzetnek sorsa egykét döntő csata esélyeitől tétetik függővé, {Helyeslés a szélső bal oldalon.) hogy ekként — meggyőződésem szerint—csakis ugy biztosithatjuk független állami lételünket a több oldalról fenyegető veszélytől, ha egy hatalmas, önálló és minden kellékkel ellátott honvédsereget alkotunk, és annak kereteit akként kitágítjuk, miszerint létszáma lassankint legalább 700,000 emberre, vagyis a lakosságnak mintegy öt százalékára rúgjon. Kell továbbá, hogy ezredeinket, melyek visszatérését az országba mindeddig hasztalan sürgettük, évenkinti leszállítás, vagy beosztás által a honvédségbe, idővel végkép megszüntessük. Ezáltal nemcsak tetemes megtők^ésitést fogunk eszközölni kiadásainkban és több százezer munkás kezet visszadni az országnak ; hanem oly polgári harczosokra bizzuk hazánk megvédését, kik nem mint vak fegyelmi eszközök, hanem mint a korszellemtől áthatott honfiak fognak bármily ellenséggel is szembeszállni. Honvédségünknek pedig legszilárdabb alapját vetjük meg a nép praktikus növelése által: mert végre is, t. ház, nem a gyakorló tizedes, hanem a szellem lejlesztése—más szóval—, az iskolamester az, ki gyermekeinkből értelmes polgári harczosokat képes növelni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) De, t. ház, még egy önálló honvédsereg sem elegendő a nemzet szabadságának és főleg békéjének teljes megóvására. Megkívánja a haladó korszellem, hogy a sereg fölötti rendelkezés, valamint a béke és a háború eldöntésének kérdése, annak birtokába jusson vissza, kinek soha sem kellett volna ezen természetes elidegenithetlen jogoktól megválnia. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Helyes! Helyes!) És ez nem más, mint maga a nemzet, vagyis annak országgyülésiíeg összejött képviselője. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Mert—ne ámítsuk magunkat, t. ház! — midaddig, mig úgynevezett isten kegyelméből uralkodó fejedelmek kedvök szerint pusztíthatnak el virágzó országokat, (Fölkiáltások a szélső bal oldalon: Szégyen!) és mészárolhatják le felebarátaink százezreit, — mint ez tényleg Franeziaországban történik—mindaddig, mig el nincs ismerve azon elv, hogy csakis a népek vannak Isten kegyelméből, a fejedelmek pedig csupán a népek kegyelméből léteznek; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mindaddig nem lesz a földön sem tartós béke, sem valódi szabadság. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Ezen korszerű eszmék megpenditésénél engem egyedül szeretett hazám jóllétének és biztonságának tekintete vezérelt, mely tekintet, kell hogy minden jó polgárnak legfőbb törvénye legyen. Mi, ugy hiszem, minden pártkülönbség nélkül, a legolcsóbb és legharezképesebb sereget óhajtjuk, és ez nem lehet más : mint egy erős önálló nemzeti vódsereg. Nekünk csupán tűzhelyeink megvédőjére vau szükségünk (Helyeslés a szélső bal oldalon.) és mi semmi ürügy alatt sem akarunk eszközöket szolgáltatni, bármily személyes ambitio, vagy kabinet-politika terveinek érvényesítésére. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) A mondottak értelmében én, részemből, egy ujonczot sem szavazok meg a közös hadsereg számára; kijelentem azonban, miszerint honvédségünket, melynek kétségkívül sok jeles tisztje és derék legénysége van, minden tekintetben fejlesztetni kívánom, természetesen: a teljesen független szervezkedés alapján. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) En e szerint az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom, el átalános vita alapjául. (Filénk helyeslés és éljenzés a szélső bal oldalon.) Bobory Károly: Tisztelt képviselőház! Rövid leszek! Midőn daczára az 1867. és 1868-iki hivatkozott törvényeknek, melyeknek egyenesen kifolyása, — ellene mondok a beadott törvényjavaslatnak : számba veszem egyrészről az ország létező, másrészről annak lehető ellenségeit. Igenis látok egy valóban létező, csalhatatlanul létező rémületes ellenséget: a naponta növekedő általános elszegényedést, és az ennek nyomán naponta növekedő elégedetlenséget az elviselhetlen terhek alatt; melynek okozója ós folytonos öregbítője egyenesen azon hadsereg, 3*
