Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-272
220 272. országos ülés január 27. 1871. és rendezett tanácscsal ellátott városok törvénykezési költségeire előirányzott és a pénzügyi bizottság által megszavazandónak talált összegeket részemről is elfogadom. A mi a 4500 frtnyi többletet illeti, miután ez tényleges szükségleten alapul, szintén elfogadhatónak vélem. Azonban vannak a városoknak a múlt évekből származó és eddig még meg nem téritett törvénykezési költségeik. Ezen költségek megtérítése végett bátor vagyok a t. ház előtt némely megjegyzést tenni. T. képviselő ház! Az alkotmány visszaállítása után (Halljuk!) a városok folyamodtak ezen törvénykezési költségek megtérítése iránt ugy a belügyminisztériumhoz, mint az országgyűléshez. Ez azonban mindeddig siker nélkül maradt. A városok azonban ezen követelésekről nem mondtak le, és azért én részemről bátor vagyok, ezen költségek megtérítési módjára nézve, a t. ház elé indítványt terjeszteni. Ez indítvány így hangzik: „Utasíttassák a minisztérium, hogy a sz. k. városoknak 1861. évtől 1867-ig viselt, és ezideig megtéritetlenül maradt törvénykezési, közrendészeti és ezzel kapcsolatos rabtartási költségeket számítsa ki, és a mennyiség és a visszatérítés módjára vonatkozó tüzetes javaslatát minél előbb terjeszsze be. Addig is, míg a teljes mértékbeni megtérítésről a törvényhozás véglegesen nem határoz : vétessék föl az 1871 -ki költségvetésbe 3v 2 milliónyi összeg, mely összeg a múlt években tisztán a törvénykezési költségek irányához képest, a városok közt részlet-fizetésként kiosztandó." Ezen indítványom indokolásául röviden csak azt hozom föl, hogy mint épen Pulszky képviselőtársam is monda : a hazának jövője a városokban van; szükséges tehát, hogy a városok ezen szorult anyagi helyzetökből fölmentessenek, és rendezett állapotba visszahelyeztessenek. A városok hivatva vannak az állam tagozatában életerős közeget és oly elemet képezni, mely az alkotmányosság és törvényesség leghűbb támasza és szövetségese; de az alkotmányosság érzete nem rendül-e meg a polgárokban akkor, mikor az állami intézkedések azon válságig vitetnek, hogy, vagy az anyagi bukás vagy a törvényhatósági becses atributumok között kell választani. A városoknak száz meg száz szükséglete van, de miután oly szorult anyagi viszonyok közt vannak, ezen szükségleteket nem fedezhetik. Ha tehát, a t. ház Pest városának meg tudott szavazni egy boulevardot: akkor méltányos, hogy más városok szükséges költségeit is, oly költségeket, melyek igazságosak, méltányosak és jogosultságon alapulnak, megtérítse, Ezeknél fogva és miután látom, hogy a t. ház türelme egészen ki van merülve, és nem is akar figyelemmel meghallgatni : röviden ajánlom elfogadás végett inditváyomat. Ivacskovits György jegyző (újra olvassa Maximovits indítványát.) Királyi Pál : T. ház ! Az előttem szóló hivatkozott beszédében Pest városára. Nem vehettem ki szavaiból, hogy minő költségek azok, a melyekre hivatkozott, hogy az ország a közalapból oly szívesen téríti meg Pest városának. Alkalmat veszek magamnak a t. szólót az ellenkezőről meggyőzni. Ugyanis a tárgyalás alatt való költségvetésnek ezen Ill-ik czimére, azaz a szabad királyi és rendezett tanácscsal ellátott városok törvénykezési költségeire nézve, van szerencsém a t. ház elé egy alázatos indítványt terjeszteni. (Halljuk.) Pest városának törvénykezési kiadásai a lefolyt 1870-ik évben tettek összesen 252,700 forintot, ebből az állampénztár megtérített 184,300 irtot, megtéritetlenül marad tehát 68,400 frt. A folyó 1871-ki költségelőirányzat szerint Pest városa törvénykezési kiadásai 313,207 frtra mennek, az államtól az eddigi mérvhez képest várható megtérítés 222.000 frt lesz: tehát megtéritetlenül marad 91,207 frt, és igy összesen 159,600 frt marad megtéritetlenül. Ennélfogva egy indítványom van ezen általunk igazolatlannak tartott teher helyrehozására. Pest városának jogügyletei a lefolyt évben anynyira megszaporodtak, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabb és pontosabb kezelése szükségessé tette, miként a hatóság, ugy bíráinak, mint a bíróság számának megfelelő kezelési személyzet szaporittassék. Ezen határozatot közölte ugy a bel-, mint az igazságügyminiszterrel, s mindkét miniszter helybenhagyta a hatóság ezen motivált előterjesztését, sőt az igazságügyminiszter pártolólag és ajánlólag kívánta, hogy ezen szaporítás megtörténjék. A törvénykezésnek ezen szaporított száma ma már functióban is van, de különben is ezen törvényszéknek jövedelmei nem a városi, hanem az állampénztárba folynak, Pest városa törvényszékének jövedelmei pedig fővárosi természeténél fogva, nemcsak Pest városa, hanem más 6 város törvényszékének kiadásait is fedezik. Nagyon igazságos tehát, hogy legaláhb az; a mi ezen utón befolyt, annyiban adassék rendelkezésére, a mennyiben saját jövedelmét képezi. Indítványom ennélfogva következő: „Belügyminiszter költségelőirányzata rendes szükséglet és fedezet fősommázatának rovatában a szükséglet 3-ik pontja alatt Pest főváros törvénykezési fölülkiadásának megtérítésére 1870-ik
