Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-272

272. országot ülés január 27. 187!. 217 által mintegy fölbátorítjuk az illetőket ilyenekre, — mint azt Latinovics t. barátom tette, ki még más példát is hozott elő, mintha azzal igazolni akarta volna ezen eljárást. Én azt hiszem, ha nem is életbevágó, de mindenesetre mégis hiba és rendetlenség, a minek nem szabad történni egyetlen esetben sem, a nélkül, hogy ne következzék reá valami büntetés; nem nagy ugyan, de mégis büntetés, megrovás. Minél magasabb valamely hivatali állás, annál ritkábban szabad ilyen visszaélésnek előfordulnia minthogy pedig a minisztérium az administratió lépesőzetének legmagasabb helye, jogunk van követelni, hogy legritkábban történjenek ily hibák. T. ház! En nem lehetek egy véleményben igen t. barátom Pulszky Ferenezczel. Látom, hogy nemcsak politikai véleményünk különbözik, de logikai fogalmaink is; ő azt mondja: ellene volt a főispánoknak, épen azért ez összeget nekik megszavazza. Pulszky Ferencz: Én nem voltam ellene. Vukovics Sebő: Ellene volt a városi főispánoknak. Pulszky Ferencz : Külön törvényjavaslatot indítványoztam. Vukovics Sebő: T. ház! E kérdést, igen régi kérdésnek tekinthetjük. Gondolom Zsedényi t. képviselőtársam fog emlékezüi arra, hogy már 1843-ban keresztül kívánták vinni az országgyűlésen a városi íőispánság iránti törvényt. És akkor hogy állottak a felek, a pártok az országgyűlésen? Minden liberális követ ellenezte e törvényt, miért is keresztülvitele csak ugy történhetett meg, hogy a főispánokat leküldték az országba és minden módon keresztül vitték az utasítások megváltoztatását, ésigy a liberális oppositio igen nagy csapására keresztülvitték a városi, úgynevezett főfelügyelői hivatalt. Tavaly is ellenezte ezt az oppositio. Most, t. ház , ugy állván a dolog, hogy miután a törvény meg van, lényegileg most nem kisérthetjük meg annak megváltoztatását, de miután a Horn barátom által fölhozott okok ala posak: én igazán discretionalis kötelességnek tartom ettől a háztól azt, hogy a Horn indítványát elfogadni méltóztassék. Latinovics Vincze: T. ház! {Fölkiát tások bal felől: Nincs személyes Mrdés. Jobb felől : Halljuk !) Az előttem szólott t. képviselő ur azt állította, mintha én a kormánynak védelméül hoz tam volna föl azt, hogy rendetlenség történt. En ezt nem mondtam. En csak annyit mondtam, hogy azért, mert a megyékben rendetlenség történt : nem lehet a kormányt azzal vádolni, hogy az alkotmányt megsértette. KÉPV. H. NAPLÓ 18-!-|- XII. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Mielőtt a kérdés fölött szavazni méltóztatnánk, engedjék megjegyeznem, hogy azon aggodalomra, melyet az előttem szólott igen t. képviselő ur tolmácsolt, ok nincs. Ö azt mondotta, hogy ha nincs most szükség e kiadásra, miért hozatjuk ide az ország kincstárába a megfelelő összeget ? Engedelmet kérek : akár méltóztatnak abudgetben ezen positiót megszavazni, akár nem, az e tekintetben mindegy: mert a mi az adótörvények alapján és átalában az ország közjövedelméből befoly, azt bizony fölhozzák ide, és ha nem lesz szükség azt a városi főispánok fizetésére fordítani, talán egyebüvé fog majd forditattni. (Fölkiáltások bal felől: Nem szabad!) Szabad ; mindjárt meg fogom mondani, hogy miért. Ha ezen pénzt egyebüvé fordíthatjuk, az által a deficit kisebbül: arról szó sincs, hogy ez évre a mérleg azt ne mutasson föl. (Fölkiáltások : Tehát mégis deficit!) Engedelmet kérek, én soha sem akartam titkolni a t. ház előtt és most sem titkolom, hogy a mérleg deficitet mutat. Ha a megtámadott tételt kihagytuk volna, a mérleg kedvezőbbnek mutatkozott volna, de mit fognának épen a t. képviselő urak és pedig joggal mondani, ha a kormány az év folyamában póthitelkép fogná azt kérni? Azt fogná mondani: a kormány előreláthatta, hogy az év folyamában a városi főispánokra pénz kell, s a megfelelő fedezetről még sem gondoskodott az előirányzatban, hogy a mérleget kedvezőbb, rózsásabb színben tüntethesse föl, mint a milyen az a valóságban. Ezt nem akartuk tenni, mert ezen méltó vádra nem akartunk alkalmat adni. Mert ha előrelátható, hogy valamely czélra pénzre lesz szükség az év folyamában, ugy az előirányzandó a költségvetésben, nem pedig póthitellel fedezendő, mintha időközben véletlenül merült volna föl. Ily eljárásról azt állítom, hogy incorrect lenne. A pénz természetesen ki nem adatik addig, mig az illető főispánok nem neveztetnek ki; a befolyó összes jövedelem pedig fordittatik arra, mire az országgyűlés megengedte, hogy bizonyos határokon belül fordittattassék. A dolog lényegére nézve tehát ez semmi különbséget nem tesz. Ha a költség megtagadása tán indirect nehezítése akarna lenni azon költségnek, mely oly törvény folytán szükséges, a melyet többen tán nem helyeselnek, ez, azt gondolom, nem volna rendjén. Ha a tőrvény meg van, a megfelelő költségeket megszavazni nemcsak nem következetlenség hanem annak bizonysága, hogy az illető a törvény és annak eonsequentiái előtt meghajol. {Élénk helyeslés jobb \