Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-272

218 272. omáfos Síét jasaár 27. 1871. És ha Pulszky képviselő ur előbb talán ellenezte volna is ez intézményt és ma mégis megszavazná a szükséges költséget: ezáltal, fölfogásom szerint, semmi következetlenségbe nem jön hanem csak a törvénynek hódol, és annak consequentiáinak, a mit tenni mindenkinek kell, még akkor is, ha akarata ellenére hozatott. En részemről attól sem riadok vissza egy cseppet sem, hogy ezen intézmény most megszavaztatott, daczára annak, hogy 1843-ban a liberális párt ellenzendőnek találta a városi főispánságot s azt most mégis megszavazta : abban sincs semmi ellenmondás. Sőt azt állítom, hogy ha a liberális párt akkor ellenezte most pedig megszavazza: az épen eonsequentia. (Nevetés bal felől.) Én nem látok rajta semmi nevetni valót. Akár hányszor fog is itt a liberalismus kérdése fönforogni, mindig bátran fölveszem a keztyüt a nevetőkkel szemben. Egyébként nem azt mondtam, hogy a liberális párt akkor ellenezte, most pedig megszavazta; hanem azt mondtam „ha;" tehát ha azon liberális párt, mely akkor ellenezte, most meg megszavazta : azon esetben s azon tényről állitám, hogy nem követett el inconsequentiát. Mert nem adta meg akkor a kérdéses intézményt egy kormánynak, mely a törvényhozásnak nem volt felelős: épen mivel azt csak oly kormánynak vélte megadhatni, mely annak felelős. Azon kormánynyal szemben ellenezni igen jó ratióval lehetett, s ezen kormánynyal szemben nem ellenezni, ismét igen jó ratióval lehet. Ha az egész kormány-épület szervezete ma nem olyan, mint volt akkor: lehetetlen ma egyes részekül olyanokat akarni beilleszteni, melyeket be akartunk illeszteni akkor, és olyan módon is. Ez lenne igazán következetlenség. A helyzet megváltozott, tehát a helyzet követelményei is mások. En tehát azt gondolom? hogy elvégre is mindegy, akár méltóztatnak a tételt most megszavazni, vagy a budgetből kihagyni; ha most kihagyják, utóbb póthitelként kell fölvenni, akkor, midőn az illető főispánok kineveztetnek. A különbség csak az, hogy ha most megszavaztatok e tétel, az országgyűlés idejét nem kell még egyszer igénybe vennünk, a mire pedig mindenesetre szintén figyelemmel keíl lennünk. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Lajos br.: T. ház! Csak egy pár szót akarok a tisztelt pénzügyminiszter ur előadására megjegyezni; mert bevallom, hogy midőn a tisztelt pénzügyminiszter ur azt mondta, hogy a városi főispánokat a liberális párt szavazta meg: — én azok közé tartoztam, a kik nevettek; mert azt hiszem, hogy ha azon párt, mely a virilis szavazatokat megszavazta : magát liberális pártnak nevezi; — ezen csak nevetni lehet. Tisza Kálmán : T. ház ! Én elismerem azt, hogy ha valamely költség födözése egy már megszavazott törvényből foly, azt, akár helyeseljük a törvénynek azon részét, akár nem, megadni kell. De nem ismerem el azt, hogy most ezen alkalommal itt bárkit is közülünk, kik ez alkalommal megszavazni nem akarjuk a városi főispánok fizetését, azon vád illethetne, vagyis azon nézet vezetne, hogy ellenzékeskedni szándékozunk oly összeg megszavazásában, melyet mégis megkell szavazni: mert a tőrvényből foly. Engemet itt mindenekelőtt és mindenekfölött az vezet, hogy én nem akarom a kormányt azon helyzetbe tenni, hogy azon megalkotott törvénynek a főispánokra vonatkozó részét végrehajtsa a többi része nélkül. Kimondatott itt többször, és én részemről nem tehetek róla, hogy e hit él sokakban, — s van elég ok, a mely e hitnek táplálékot nyújt, hogy ily módon azon része a törvénynek, mely a kormánynak hatalmat ad — a főispánok kinevezése — végre fog hajtatni minélelőbb, a többi része pedig, nehogy föléleszsíe azon ellenszenvet, melyet szülne ezen törvény végrehajtása, majd a jövő választások után fog végrehajtatni. (Ugy van!) Ha csalódás ezen hit, semmisem gátolhatja, hogy a főispáni fizetések megszavazását akkorra halaszszuk, midőn elérkezik az idő, hogy az egész törvény végrehajtható legyen; ha nem halasztható., ilynemű okának kell lenni, a miért nem halasztható. Különben ma megint meggyőződtem a tisztelt pénzügyminiszter ur előadásából, hogy azon magában legnagyobb becsű, legnagyobb értékkel biró intézmény, a miniszteri felelősség is sokszor használtathatik föl arra, hogy más utón nem védelmezhető intézkedés eltakartassék vele. Én a miniszteri felelősségre véghetlen nagy súlyt fektetek mindennel szemben ; de mindent elenyésztetö argumentumul el nem fogadom: mert utoljára elégséges volna a miniszter felelősségére hivatkozni, és nem kellene más törvény a világon. Nem fogadhatom el tehát azt, hogy a miniszteri felelősség már szabadelvű eljárássá teszi megszavazását oly intézménynek, melynél fogva a minisztérium, a központi kormány, az önkormányzat megsemmisitésére nyer hatalmat kezébe: mert ez annyit tesz, mint a miniszteri felelősségre hivatkozva, kieszközölni a nagy hatalmat, s azután a nagy hatalommal kijátszani a felelősséget. (Élénk helyeslés.) Ily módoni fölhasználása ellen a miniszteri felelősségnek tiltakozom. Egyébbiránt azon általam jelzett szempontból, hogy ne lehessen egy részt előbb végrehajtani, mint az egészet, igenis