Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-272

216 272. országos ülés január 27. 1871. törvényhatóságokhoz. Én hallgatással mellőztem volna ezt, ha Schwarcz Gyula képviselő ur ebben alkotmánysértést, nem látott volna. Bocsásson meg a t. képviselőház, de én nem egy esetet, de számtalan esetet tudnék fölhozni a megyék alkotmányos életéből, hogy nemcsak aláírás nélkül mentek föl a fölterjesztvények a minisztériumhoz, hanem okmányok, melyek egy jelentéshez tartoz­tak, egészen ellenkező jelentéshez kapcsoltattak; sőt a helyett, hogy a belügyminisztériumhoz intéz­tettek volna, a cultusminiszteriumhoz küldettek föl; azért senki sem mondta a minisztérium részé­ről azt, hogy az alkotmányos megyét föl kell függeszteni, mert ezáltal az alkotmányt megsér­tette. (Helyeslés a jobb oldalon). Vádul hozatott föl továbbá, t. képviselőház! hogy a belügyminisztérium a rendőrség szerve­zése tekintetében semmit sem tett. Szeretném tudni, volt-e módja a minisztériumnak tenni valamit akkor, midőn az alkotmányos megyék kezében volt a rendőrség 1 bizonyára nem; de hogy mindezen nehéz állás mellett is sokat tett, bizonyítja az, hogy például Bács- és Torontál­megyékben, a hol a közbiztonság már annyira veszélyeztetve volt, hogy voltak helyek, hol vi­lágos nappal sem lehetett az utezán keresztül menni, s megtörtént, hogy világos nappal az ut­ezán 8 embert agyonlőttek, most a belügyminisz­térium intézkedése folytán e közbiztonság any­nyira helyreállott, hogy akárhová tegye be az ember a tárczáját, és nem fog belőle semmi sem hibázni. (Derültség és zaj.) Végül az hozatott föl vádul, a — min a leg­jobban csodálkozom, — hogy a t. képviselő ur be­menvén a belügyminisztériumhoz, nem találta ott az osztálytanácsost. Elismerem, hogy ha minden ok nélkül maradt ki e hivatalnok akkor, mikor ott kellett volna lennie, akkor ez hiba. Hanem arra figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy itt Magyarországnak 439 képviselője van, kik azért küldetnek ide, hogy törvényt hozzanak, és a törvény végrehajtása fölött őrködjenek: és nem egy esetben, hanem számtalanszor megtörténik, mikor névszerinti szavazás van, hogy nemcsak egyesek, kiknek talán dolguk volt, hanem a képviselők közül 180 is hiányzott. {Helyeslés a jobb oldalon). Nem akarok hosszasabban szólani, miu­tán különben sem szeretem, hogy a budget tár­gyalásánál a vita ily térre vezettetett. Én egyéb­iránt a városi főispánok fizetésére megkívántató, költséget megszavazom. {Helyeslés jobbról.) Pulszky Ferencz: T. ház! Miután a városi főispánokról van szó, lehetetlen, hogy e kérdésben hallgassak. Én mikor a városi törvényhatóságok rende­zéséről volt szó, akkor is kifejeztem vélekedé­semet ; lehetetlen tehát, hogy annak újólag is kifejezést ne adjak. Én ugyanis az ország jövő­jét leginkább a városokban és polgári elemben látom, (Élénk helyeslés) és azért azon reményben, hogy a polgári elemet, — azt a folyton munkás ele­met, nem pedig az aristokracziát—fogja tekintetbe venni a belügyminisztérium: igen szívesen meg­szavazom az arra való költségeket. (Helyeslés). Vukovics Sebő : En nem osztozom azon véleményben, hogy a budget tárgyalása alkalmá­val nem kellene semmi más tárgygyal foglalkozni, mint egyszerűen csak azon számokkal, melyek a budgetben előterjesztetnek; sőt azt hiszem, hogy épen a budget tárgyalása azon idő, melyben a képviselők az ország különbféle részeiben előfor­duló aggodalmak kifejezésére alkalmat nyernek. Előttem szóló Latinovics képviselőtársam mint­egy azt állította, hogy egyátalában ne késsünk a budget megszavazásával, és ne hozzunk be a vitába oly tárgyakat, melyek a budget meg­szavazását késleltetik. — Legyen meggyőződve a t. képviselő nr, hogy bármikor szavazzuk is meg a budgetet, elég korán fogja az nyomni a szegény adózó népvállalait. {Helyeslés bal felöl.) Nem si­etni, hanem komolyan meg kell fontolni minden egyes rovatot, mielőtt azokat megszavaznók. {Igaz ! bal felől). T. barátom, a belügyi államtitkár, Horn t. képviselőtársam és barátom indítványaira mél­tóztatott megjegyezni azt, hogy igaz: mivel még eddig tettleg nincs fölállítva a városi főispánsági hivatal, a fizetések sem fognak mindjárt járni; hanem azon időben fognak megkezdődni, melyben a főispánok kineveztetnek. — Én megvallom, igazán óhajtottam volna valahára egy jó szót hallani egy miniszter, vagy államtitkár ajkáról, mely az adózó nép sorsának enyhítésére vo­natkozik. " Hát azt hiszi a t. államtitkár ur. hogy mindegy: akár az adózó nép zsebében marad-e a pénz, vagy ha fölhozatik az állam pénztárába *? Ha nincs szükség rá, miért kívánja azt államtit­kár ur az adózó nép erszényéből előre kivétetni és az államnak adni át ? Én azt gondolom, hogy ez nem oly csekély dolog; mert nemcsak az által történik kár az adózó népen, ha nem a szükséges czélokra fordittatik a pénz; hanem az­által is, ha idő előtt kivétetik zsebéből a pénz, akkor, mikor még nincsen szükség rá. Többen szólottak azon egyes vádakhoz, ille­tőleg észrevételekhez, melyeket Zmeskál t. kép­viselőtársam hozott elő. En magam is helyeslem azon véleményt, melyet Szlávy József t. barátom adott elő, ,mely szerint azon körülményből, hogy névtelenül mennek ki rendeletek a minisztérium­tól a törvényhatóságokhoz: nem lehet valami életbevágó vádat alkotni. De másrészről azt sem akarom, hogy oly csekélységet lássunk benne, mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom