Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-272
216 272. országos ülés január 27. 1871. törvényhatóságokhoz. Én hallgatással mellőztem volna ezt, ha Schwarcz Gyula képviselő ur ebben alkotmánysértést, nem látott volna. Bocsásson meg a t. képviselőház, de én nem egy esetet, de számtalan esetet tudnék fölhozni a megyék alkotmányos életéből, hogy nemcsak aláírás nélkül mentek föl a fölterjesztvények a minisztériumhoz, hanem okmányok, melyek egy jelentéshez tartoztak, egészen ellenkező jelentéshez kapcsoltattak; sőt a helyett, hogy a belügyminisztériumhoz intéztettek volna, a cultusminiszteriumhoz küldettek föl; azért senki sem mondta a minisztérium részéről azt, hogy az alkotmányos megyét föl kell függeszteni, mert ezáltal az alkotmányt megsértette. (Helyeslés a jobb oldalon). Vádul hozatott föl továbbá, t. képviselőház! hogy a belügyminisztérium a rendőrség szervezése tekintetében semmit sem tett. Szeretném tudni, volt-e módja a minisztériumnak tenni valamit akkor, midőn az alkotmányos megyék kezében volt a rendőrség 1 bizonyára nem; de hogy mindezen nehéz állás mellett is sokat tett, bizonyítja az, hogy például Bács- és Torontálmegyékben, a hol a közbiztonság már annyira veszélyeztetve volt, hogy voltak helyek, hol világos nappal sem lehetett az utezán keresztül menni, s megtörtént, hogy világos nappal az utezán 8 embert agyonlőttek, most a belügyminisztérium intézkedése folytán e közbiztonság anynyira helyreállott, hogy akárhová tegye be az ember a tárczáját, és nem fog belőle semmi sem hibázni. (Derültség és zaj.) Végül az hozatott föl vádul, a — min a legjobban csodálkozom, — hogy a t. képviselő ur bemenvén a belügyminisztériumhoz, nem találta ott az osztálytanácsost. Elismerem, hogy ha minden ok nélkül maradt ki e hivatalnok akkor, mikor ott kellett volna lennie, akkor ez hiba. Hanem arra figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy itt Magyarországnak 439 képviselője van, kik azért küldetnek ide, hogy törvényt hozzanak, és a törvény végrehajtása fölött őrködjenek: és nem egy esetben, hanem számtalanszor megtörténik, mikor névszerinti szavazás van, hogy nemcsak egyesek, kiknek talán dolguk volt, hanem a képviselők közül 180 is hiányzott. {Helyeslés a jobb oldalon). Nem akarok hosszasabban szólani, miután különben sem szeretem, hogy a budget tárgyalásánál a vita ily térre vezettetett. Én egyébiránt a városi főispánok fizetésére megkívántató, költséget megszavazom. {Helyeslés jobbról.) Pulszky Ferencz: T. ház! Miután a városi főispánokról van szó, lehetetlen, hogy e kérdésben hallgassak. Én mikor a városi törvényhatóságok rendezéséről volt szó, akkor is kifejeztem vélekedésemet ; lehetetlen tehát, hogy annak újólag is kifejezést ne adjak. Én ugyanis az ország jövőjét leginkább a városokban és polgári elemben látom, (Élénk helyeslés) és azért azon reményben, hogy a polgári elemet, — azt a folyton munkás elemet, nem pedig az aristokracziát—fogja tekintetbe venni a belügyminisztérium: igen szívesen megszavazom az arra való költségeket. (Helyeslés). Vukovics Sebő : En nem osztozom azon véleményben, hogy a budget tárgyalása alkalmával nem kellene semmi más tárgygyal foglalkozni, mint egyszerűen csak azon számokkal, melyek a budgetben előterjesztetnek; sőt azt hiszem, hogy épen a budget tárgyalása azon idő, melyben a képviselők az ország különbféle részeiben előforduló aggodalmak kifejezésére alkalmat nyernek. Előttem szóló Latinovics képviselőtársam mintegy azt állította, hogy egyátalában ne késsünk a budget megszavazásával, és ne hozzunk be a vitába oly tárgyakat, melyek a budget megszavazását késleltetik. — Legyen meggyőződve a t. képviselő nr, hogy bármikor szavazzuk is meg a budgetet, elég korán fogja az nyomni a szegény adózó népvállalait. {Helyeslés bal felöl.) Nem sietni, hanem komolyan meg kell fontolni minden egyes rovatot, mielőtt azokat megszavaznók. {Igaz ! bal felől). T. barátom, a belügyi államtitkár, Horn t. képviselőtársam és barátom indítványaira méltóztatott megjegyezni azt, hogy igaz: mivel még eddig tettleg nincs fölállítva a városi főispánsági hivatal, a fizetések sem fognak mindjárt járni; hanem azon időben fognak megkezdődni, melyben a főispánok kineveztetnek. — Én megvallom, igazán óhajtottam volna valahára egy jó szót hallani egy miniszter, vagy államtitkár ajkáról, mely az adózó nép sorsának enyhítésére vonatkozik. " Hát azt hiszi a t. államtitkár ur. hogy mindegy: akár az adózó nép zsebében marad-e a pénz, vagy ha fölhozatik az állam pénztárába *? Ha nincs szükség rá, miért kívánja azt államtitkár ur az adózó nép erszényéből előre kivétetni és az államnak adni át ? Én azt gondolom, hogy ez nem oly csekély dolog; mert nemcsak az által történik kár az adózó népen, ha nem a szükséges czélokra fordittatik a pénz; hanem azáltal is, ha idő előtt kivétetik zsebéből a pénz, akkor, mikor még nincsen szükség rá. Többen szólottak azon egyes vádakhoz, illetőleg észrevételekhez, melyeket Zmeskál t. képviselőtársam hozott elő. En magam is helyeslem azon véleményt, melyet Szlávy József t. barátom adott elő, ,mely szerint azon körülményből, hogy névtelenül mennek ki rendeletek a minisztériumtól a törvényhatóságokhoz: nem lehet valami életbevágó vádat alkotni. De másrészről azt sem akarom, hogy oly csekélységet lássunk benne, mi