Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-272

272. országos Ülés január 27. 1871. 215 Csiky Sándor: T. ház! Ki kell jelentenem, miként én, a városi főispánok részére a belügyminisztérium költségvetésében kijelölt összeget meg nem szavazom. Mikor ezt kijelentem, t. ház, bárha előttem szólott képviselő társam, az államtitkár ur azt monda, miként most csakis az egyes tételekről lehetvén szó: átalanos vitába bele bocsátkoznunk nem lehet, és nem is kell; nem is akarok az átalanos vitába belebocsátkozni; de indokolni azt, ha valamit megtagadni akarok, viszont kötelességemnek ismerem, és arra nézve okaimat fölhozni szükségesnek tartom. Éhez képest tehát azért nem szavazom meg ezen tételt, mert ily hivatalt, ily főispáni állást e hazában még nem ismerek létezőnek. A nem létezőnek tehát fizetéseket szavazni meg, még oly országban is, mely financzialis tekintetben nem oly szomorú helyzetben nyög, mint a minővel küzdeni kénytelen hazánk, hol az irtóztató deficzitek említése napirenden áll, és a mely évenkint bekövetkezni szokott, és most is kilátásban van. Tehát ily országban oly fizetéseket, melyek nem is létező hivatalnokoknak szándékoltatnak adatni, nem lehet megszavazni. Igaz ugyan, — azt monda az államtitkár ur. — hogy most még a törvényt végrehajtani nem lehetvén, eddig főispánokat kinevezni nem is lehetett. Azonban azt is mondotta, hogy ha ezen költség meg lesz szavazva számukra, azon esetben ki fognak neveztetni és lesz is teendő számukra. Ezt már, t. ház, én nem értem mert azon ideig, mig a városok és községek rendezve nincsenek, nem tudóin, mit csinálna ott a főispán. Ő a kormány kinevezettje; a többi tisztviselő pedig szabadon választatott. Milyen lesz már most ezen tisztviselők állása, ezen kinevezett főispán kormányzata alatt, kit ekkorig ezen hazában nem ismert senki, mert városi főispán, mióta Magyarország fönáll, soha sem volt, és nem is tudom, hogy most is mit fog ott csinálni egyebet, mint azt, mit a kinevezett királyi biztosok az önkényes hatalom gyakorlatával szoktak véghezvinni. Ezt fogják tenni a főispánok, és a mi illeti azon jó rendet, melyről emlitést tett az államtitkár ur, hogy a megyében nincs jó rend, és ott sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatás kellő pontossággal nem folyik. Azért kellett tehát a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényt megalkotni, hogy ezután jó rend legyen, részrehajlatlanul osztassák igazság; a közigazgatás a legjobb rendben, a legnagyobb pontossággal haladjon. Adja Isten, hogy igy legyen; azonban én a jelekből és tapasztalatokból azfc látom, hogy épen homlokegyenest ellenkező fog történni, mint a mit a tisztelt államtitkár ur ezen kinevezésektől, ez uj rendezéstől vár. Ha rend a megyében nincs, ez onnan van, hogy oly rendhez, a minő tökéletesen kielégíthesse a haza polgárait, az kívántatik, hogy a kormány segédkezet nyújtson a megyéknek, hogy a rend és közigazgatás terén a működés akként folyhasson, a miként azt tőle méltán megvárni lehet. De most a kormány nem nyújt segédkezet a megyének. Most a megyék tevékenységét és municzipális jogaik gyakorolhatását azáltal is megfosztotta, hogy nincs házipénztáruk, a költségekre szükséges pénzt pedig, mely a rend föntartására nélkülözhetlenül megkívántatik, oly szűkmarkulag ajánlja meg és adja, hogy a naponkinti hiányokat és fogyatkozásokat is képtelen fedezni, s ennélfogva a megyék municzipális hatóságai, a legjobb akarat mellett is, a legnagyobb értelmiség és tevékenység mellett is, nem tudnak elegettenni minden várakozásnak. Tehát nem a megyékben, hanem azon hiányokban, melyek azok tevékenységét és képességét gátolják: kell és lehet keresni az okát annak, hogy jelenleg a megyékben olyan rend nincs, mint a minő kívántatik. En, t. ház, ezen okoknál fogva oly költségeket, melyek nemlétező hivatalok részére terveztetnek, meg nem szavazok; nem pedig annyival inkább: mert azt hiszem, hogy a mig a községek és városok rendezésének ügye itt el nem dől, addig a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényt végrehajtani nem lehet. A községek és városok rendezése pedig egyhamar be nem következhetik, mert számtalan nagyfontosságú, és még előbb tárgyalást váró ügy vár befejeztetésre. Én tehát nem hihetem, hogy a kormány a legjobb akarat mellett is, még ez évben legyen képes végrehajtani e törvényt. De, fölteszem hogy ha mégis végre tudná hajtani az 1870:XLII törvczikket, kérdem: nem tudna-e a kinevezendő tisztviselők részére akkor póthitelt kérni ? En ezen költségeket most meg nem szavazom. Latinovics Vincze: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy ezen pontnak megvitatása épen azon térre vezettetett, a melyen nem szeretem látni, mert számtalan ok és ellenok hozatott föl, melyek nem a tárgyhoz tartoznak. Hogy mégis fölszólalok, annak egyedül az az oka: mert oly vádak hozattak föl a belügyminisztérium ellen, melyeket hallgatással nem mellőzhetek. Meg fogja tehát engedni a t. képviselőház, hogy ezen vádakra röviden megtegyem észrevételeimet. Az első és fővád, amit Zmeskál képviselő ur előhozott, arra vonatkozott, hogy a belügyminisztériumtól egy aláirasnelküli rendelet ment a