Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-271

182 271. országos Ülés január 26. £871. Iában a minisztériumra és az 1848:111. t. czíkk 13. §-a egyenesen az ő felsége személye körüli miniszterre ruház : nagyon természetes, hogy a külügyekre nézve is a miniszterelnököt terheli a felelősség; és igy helyén volna itt a külügyek tüzetes vitatásába bocsátkozni. Miután azonban még nincsen a ház tudomására azon összeg, mely a külügyekre kívántatik, miután, szóval a közös költségvetés megállapítva nincs : én részemről azon időre halasztóm a külügyeknek tüzetesebb megvitatását, mikor a közös költségvetés meg lesz állapítva és annak megszavazása ide a ház elé kerül. A mi a miniszterelnöknek tegnapi, igen genialis, sikerült beszédében azon észrevételt illeti, hogy ő nem fogadhatja el azt, hogy minden egyes képviselő átalános vitát támaszszon ellene, és ha a fölhozott észrevételekre felelne, oly időpazarlást vinne véghez, melyért nem lehetne felelős; azt, hogy a miniszterelnök ur egy ily ügyes fordulattal ki akar bújni a válaszadás alól oly kérdésekre, melyekre felelni nehéz volna, egyátalában nem helytelenítem: hanem arra kérném a miniszterelnök urat, hogy már egyszer ő, a ki különben ismeretes e házban originális ötletei által: találjon ki valami mást, ne mindig azt a folytonos időpazarlást; mert ez bizony nagyon elkopott frázis. Ezt annyiszor ismételték, annyiszor mondták, annyiszor mondatott vissza részünkről, hogy a haza ügyeinek megvitatása soha se időpazarlás ; s hacsak egyetlen egy embert az országban képesek vagyunk is fölvilágosítani egy tárgyra nézve, az idő elveszve nincs; ne méltóztessék tehát ezen frásis mellé bújni, hanem harczoljunk érvekkel érvek ellen: az ilyen harczot szívesen elfogadom. A mi azon állítást illeti, hogy t. barátom Irányi, a miniszterelnök urat az átalános vitában oly kérdések iránt támadta meg, melyek hozzá nem, hanem más miniszterek tárczájához tartoznak; engedelmet kérek, én átnézve Irányi t. barátom beszédét, a mint a hírlapok közlik, s azután, a mit itt is hallottam, ezen állítás alapját egyátalában nem látom át. Irányi t. barátom azt mondta a kormányelnök urnák: hogy a reform terén az irány, melyet követ, nem egyeztethető meg a nemzet szellemével, hogy az nem democraticus irány, és fölhozta ennek illustratiójául a bírósági törvényt, a törvényhatóságok rendezéséről szóló tőrvényt, és a virilis szavazatokat. Már, t. ház, igen jól méltóztatik tudni, hogy mikor a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény a ház elé került, azt a miniszterelnök terjesztette be. Akkor interpellatio intéztetett a kormányhoz : vajon magáévá teszi-e az összes kormány ezen törvényjavaslatot ? A válasz rá az volt, hogy igenis az összes kormány magáévá teszi. Tudva van mindenki előtt, hogy uton-utfélen volt egyik-másik miniszter, ki kinyilatkoztatta azon nézetét, hogy ő egyenesen ellenzi ezen törvényjavaslatot; hanem azt mondja, hogy épen a miniszterelnök ur kívánja annak keresztülvitelét. Tudva van, s a lapokban is megjelent, hogy a miniszterelnök ur a pártconferentiában kinyilatkoztatta, hogy állását köti ezen törvényjavaslathoz. Tehát a miniszterelnök kívánsága volt a virilis szavazat, a törvényhatósági rendezés pedig egyenesen a miniszterelnök ténye, ő tehát felelős érette: helyén volt ennélfogva kritika alá venni eljárását ezen irányban is. Azt pedig, hogy a kormánynak a reform terén kővetett politikája átalában véve retrográd, reactionárius : nem fogja tagadni senki, a ki tekintetbe veszi azt, hogy mindig a nép jogainak megszorítása, sőt magának a népképviseletnek eltörlése mellett egy külön cast fölállítása czikkelyeztetett törvénybe. Ezt nem retrográd, nem anti-democraticus, nem reactionárius politikának nevezni nem lehet. Szólott Irányi t. barátom más tárgyakról is, melyekre a miniszterelnök ur nem tartotta érdemesnek felelni, talán épen azért, mert felelni nehéz lett volna. Ö fölhozta a Buda-várán levő sárga-fekete lobogót; a miniszterelnök erre nem felelt. Az igaz, hogy midőn t. barátom azt fölhozta, a miniszterelnök segítségére jött a párt Ulyssese Kuba János képviselő ur (Derültség.), jobban mondva,: Thersitese, ki a kérdésben levő zászló helyett a t. ház figyelmét t. barátom pantalonjára irányozta és igy nagy derültséget okozott. Ez által elmozdítani lehetett ugyan a kérdést, de a kérdésre megfelelve nem volt. Igy nem volt megfelelve az ország integritására vonatkozó ellenvetésekre és egyebekre sem, melyek t. barátom által fölhozattak. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy ő csak egyes állításaira fog felelni, és bebizonyitandja, hogy azok egytől egyig mind alaptalanok. Az elő helyreigazítás az volt, hogy a közmunkatanácsba történt kinevezésre nézve tökéletesen megerősítette szórul-szóra azt, a mit Irányi t. képviselő társam mondott. Irányi t. barátom nem mondta, hogy miniszterelnök ur kívánta volna Máttyustól, hogy ne opponáljon a kormánynak; hanem azt mondta, hogy a miniszterelnök ur megkérdezte, hogy van-e szándéka a közmunkatanácsban a kormáuy ellen opponálni ? Ezt megerősíti a miniszterelnök urnák azon nyilatkozata , hogy megkérdezte Máttyus képviselőtől: vajon elfogadja-e a kormánynak programmját? és ezt megérő-