Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-271

27!. országot üli* január 26. 1871. IQ» sité ma Máttyus képviselő ur is. Midőn tehát erre nézve— a mint igen helyeslem a miniszter elnök urnák őszinte nyilatkozatát, épugy nem fogadhatom el azon állítását, hogy az Irányi t. barátom által fölhozott állítás alaptalan Az ország állapotáról általunk kivánt jelen­tésről szólván, azt mondta a t. miniszterelnök ur, hogy ő nem is tudta, hogy az ő fejcsoválá­sának oly hatása van, hogy az által egy tör­vényjavaslatot megbaktathat, és hogy fogna vele élni több alkalommal is, különösen az el­lenzék által ajánlott törvényjavaslatok alkalmá­val. Igen jónak és a maga szempontjából igen hasznosnak tartom azt, ha a kormány részéről főltaláltatik egy uj mód, a melylyel vita és érv nélkül el lehessen mellőzni az ellenzék indítvá­nyait, és hogy az ily uj módot készséggel meg­ragadják, azon nem csodálkozom : hanem könnyen ugy járhat a t. miniszterelnök ur vele, mint a miként járt Litvinovic galicziai püspök, a ki egy contingens galicziai képviselővel bement a Reichsrathba, kiknek azon utasítás lett adva, hogy figyeljenek a püspökre és ők is mindig azt tegyék, a mit ő tesz; mikor aztán egy ülés alkal­mával kivette zsebkendőjét és az orrát fújta: valamennyien belenyúltak zsebükbe, kivették zseb­kendőjüket és orrukat fújták. Igen szép; igen épületes jelenet lesz az reánk nézve, ha egyszer azt látjuk, hogy az egész jobb oldal a fejét csóválja. (Derültség a bal oldalon). Az ország állapotáróli jelentésre nézve to­vábbá azt mondta a t miniszterelnök ur, hogy azon országok, melyekben ily jelentés készítte­tik a kormány által, és a melyeket fölhozott Irányi t. barátunk, nem parlamenti kormánynyal birnak, és ő azokban az ily jelentés készítésé­nek okát abban találja, hogy nem bírván par­lamenti kormánynyal, szükséges ilykópen pó­tolni azon számtalan alkalmat, melyet a par­lamenti rendszer a törvényhozásnak minden perczben nyújt arra, hogy az ország állapotáról tüzetes ismeretet szerezzen magának. Ugyan kérem, miben áll azon tüzetes is­meret, micsodák azok az eszközök, melyek ne­künk tüzetes ismeretet nyújtanak az ország ál­lapotáról, melyeket a kormány kezünkbe ad? Vajon nem számtalanszor interpelláltunk-e egy vagy más fölvilágosító okmányért ? s a legna­gyobb nehézséggel bírtuk azokat megkapni, sőt a legtöbb esetben nem kaptunk semmit. Vagy talán az interpellatióra adott válaszok azok, me­lyek bennünket tüzetesen fölvilágosítanak az or­szág állapotáról 1 ? Ha ezt akarta a miniszterelnök ur mondani, mindjárt alkalmam lesz egy inter­pellatióra adott ilyen kielégítő választ fölhozni. Azonban a miniszterelnök urnák ezen jelentés iránt tett észrevételei közt van egy, melyet meg­jegyzés nélkül hagyni nem lehet. Azt monda ugyanis a miniszterelnök ur, hogy ily jelentés különben igen nagy könnyűsé­get ad minden miniszternek, sőt egyenesen arra kényszeríti a minisztériumot— mert hiszen a minisz­térium maga ellen kimutatást csak nem adhat, — ország állapotát rózsás színben állítsa elő és igy I hogy az mintegy kénytelen megcsalni az országot. Ez, t. ház, oly tan, melyet én alkotmányos miniszter szájából soha nem vártam volna. Igen köszönöm a miniszterelnök urnák, hogy megerő­sítette azon állításomat, melyet a múltkor mon­dottam : hogy a kormányférfiak olyanok, kik ma­gukat minden áron megtartani kívánják a mi­niszteri helyeken. Én azt kívánom, hogy mikor belátja azt, hogy az ő kezelése alatt az ország állapota nem jó: akkor a miniszter állását ha­zafiságból hagyja el és adja át azt másnak, ki azt alaposabban képes vezetni. De azon tant, hogy látván az ország állapotának szomorúságát, jelentésében megcsalja az országot csak azért, hogy helyét megtarthassa, ezen tant alkotmá­nyos parlamentben most hallom először. T. ház! Irányi Dániel barátom azon állí­tására, hogy az én általam a külügyekben hozzá intézett interpellatióra nem válaszolt a miniszter, a miniszter ur azt mondta: „ha Simonyi Ernő képviselő urnák hozzám intézett azon kérdésére: vajon Oroszország a Pontusz-kérdésben jegyzéket küldött-e vagy nem; akkor, a midőn e jegyzék nemcsak néhány nappal később , hanem már ugyanaz nap a lapokban megjelent volt? azt vá­laszolom, hogy „igen", ezt részemről válasznak nem tekinthetném." En, t. ház, a miniszterelnök úrhoz intézett interpellatióm alkalmával megmondottam azt vi­lágosan, hogy a hírlapok híreket hoznak, me­lyeknek alaposságukban alig lehet kételkedni, miután egész Európa minden hírlapjában közöl­tetnek ; de mivel a hirlapokbani közlés nem auten­tikus, nem hiteles közlés : azért szólítottam föl, a kormányt arra, hogy vajon intéztetett-e ily jegyzék a török kormányhoz? mert épen néhány nap előtt visszavonó és ellenmondó híreket olvas­tunk az újságban, hogy e jegyzéket az orosz kö­vet nem adta át a török kormánynak, és miu­után azon időben egész Európában nem volt par­lament, kértem a miniszter urat, hivatalosan je­lentse ki, miben van a dolog ? átadatott-e ily jegyzék vagy nem? erre a miniszter nem felelt egyelőre semmit, hanem azt felelte, hogy nem felelhet; mert nem opportunus; hogy saját sza­vait idézzem, azt felelte: „A t. képviselő ursem fogja megvonni tőlem helyeslését, ha azt mon­dom, hogy minden nagyobb fontosságú diploma­tikai kérdésnek van egy bizonyos stádiuma, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom