Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-269
H4 269. országos ülés január 24 1871. az adózók jövedelme igen nagy mérvben igénybe van véve. S valóban ideje volna, hogy a kormány lelkiismeretes dolgot csinálna abból, hogy az adót ne emelje. En, t. képviselőház, mert nem akarom azt, hogy a már is elviselhetlenné vált terhek ujabbakkal szaporittassak : a kormány jelenleg tárgyalás alatt levő kivánatának megadása ellen nyilatkozom. (Helyeslés a ssüső bal oldalon.) Kemény Mihály: T. képviselőház ! Allamhivatalnokok fizetésének fölemelésére, szerintem, egyetlen egy indok lehetne, az tudniillik, ha az államhivatalok törvényhozásilag szerveztetnének. Ez conditio sine qua non. Más indoknál fogva •én semmi fizetésfőlemelést nem fogadhatok el. De még ezen conditio sine qua non mellett is csak akkor emelném föl a fizetést: ha az egy részről oly csekély volna, hogy a fölemelés nélkül nem lehetne megélni, és ha másrészről pénzügyi helyzetünk oly fényes volna, hogy ezen kiadást könynyen fedezhetnők. Itt ezen két eset közül egyik sem áll. Az állami hivatalok törvényhozásilag szervezve nincsenek, és igy nemcsak e házban, de az országban sincs senki meggyőződve azok szükségességéről, hacsak talán a hivatalnokok maguk nem. Sőt én határozottan állithatom, hogy a közvélemény a hivatalnokok jelenlegi számát és minőségét helytelennek, mert túlságos nagynak, tartja, és napról napra jobban gyarapodik azon indokolt aggály, hogy maholnap a hivatalnokok szaporításával oda jutunk, hogy az országnak fele hivatalnokokból és nyugdijasokból fog állani. De föltéve, meg nem engedve: hogy ezen állami hivatalok már rendszeresítve volnának, előjön azon indokolás szüksége, vajon szükséges-e megélhetési szempontból a fizetéseket fölemelni ? En e tekintetben is ellennézetben vagyok. Elismerem azt 4 hogy egy hivatalnok sincs oly fényesen dotálva, a mint szívesen tennők, ha az ország anyagi állapota megengedné; de nem ismerem el, hogy megélni nem tudna. Igaz, hogy alsóbbrendű hivatalnokok, a fogalmazók és fogalmazó-segédek fizetése 500 frt, lakpénzzel együtt 620 frt, ez Pesten a megélhetésre mindenesetre elégtelen, kivált családos embernek; de egy kezdő fiatal ember, kinek ez csak lépcsőül szolgál magasabb hivatali fokra, ki mintegy gyakorolni akarja magát magasabb hivatali pályára, — szerényen, gazdálkodva megélhet. Méltóztassanak három évtized előtti időre visszaemlékezni, mi volt akkor a hivatali állás, az akkori fizetés a mostanihoz; ha összehasonlítjuk az államhivatalnokok akkori fizetését a mostanival, — habár tekintetbe veszszük is az akkori olcsóbb megélhetési viszonyokat — azt találjuk, hogy bizony akkor aránylag még csekélyebb volt a fizetés. De hasonlítsuk össze az állami hivatalnokok fizetéseit más hivatalnokok fizetéseivel, kiknél épen annyi qualificatio, tudomány, ismeret és erkölcsi alap kívántatik, mint amazoknál: ekkor is még előnyben vannak az állami hivatalnokok. Például, hogy egyebet ne említsek: itt vannak a tanítók, a tanárok, a kik, ha egyszer arra a pályára • lépnek, ott is maradnak, előhaladás pedig nincs; és legalább is ugyanazon qualificatio szükségeltetik hozzá, mint hasonló fizetésű hivatalokhoz. Egy gymnasiumi tanárnak, ha 1000 frt a fizetése, már nagy fizetésnek tekintetik; az egyetemi tanárok fizetése 1300 frt, a műegyetemi tanároké 1200 frt. Ennyi fizetése sok alsóbbrendű államhivatalnoknak is van, a kitől semmi esetre nagyobb qualificatiót nem követelnek. De mutatja a megélhetést az is, hogy nincs sehol a világon oly nagy csődület, mint épen az államhivatalnoki pályán: ugy, hogyha árlejtés utján történnék a betöltés, még akkor is kapnánk rá elég embert. Ha az ország pénzviszonyai kedvezők lennének, akkor szívesen emelném a hivatalnokok fizetéseit. De a mi pénzviszonyaink, pénzügyeink olj rósz lábon állanak, hogy a költségeket sem tudjuk fedezni. Igaz, hogy a pénzügyminiszter ur szombaton a gazdálkodásra nézve oly elvet mondott ki, milyet én sem a magánéletben, sem a társulatok-, sem az országos gazdálkodásban nem hallottam. Ő t. i. Simonyi Ernő képviselő urnák felelvén arra, hogy miért szaporittatnak a kiadások, azt mondja: hogy miért ne szaporittatnának, ha aránylag több fedezet mutattatik. E maximát nem fogadom el. Mert lehet talán megfeszítéssel a budgetben több jövedelmet előirányozni és eszközölni is; de ez nem ok arra, hogy a költségeket szaporítsuk. T. képviselőház! Nem akarok e tárgynál hosszasabben időzni, és nézetemet tovább indokolni; hanem a mondottaknál fogva én részemről mindaddig, mig nem lesznek az államhivatalok törvényhozásilag szervezve: járulok Simonyi Lajos b. indítványához. Deák Ferencz: T. ház! Mindenekelőtt azt a megjegyzést teszem, hogy én valóban épen nem látom át: miért tárgyaljuk mi részletekben is a pénzügyi bizottság átalános jelentését 1 A jelentés részint motivatiója az előterjesztett költségvetésnek, vagy az abban történt levonásoknak, részint fölvilágositás. De ennek, nézetem szerint, tárgya nincs: mert hiszen az egyes tételek az egyes budgetekbenjőnek elő. Meg fogjuk látni, hogy még a szavazás is nehézséggel jár, mert némi határozati formulázás sincsen. Ha pedig az a czél, hogy az elvet mondjuk ki, ezt kimondhatjuk az egyes budgetek részletes tárgyalásánál