Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-232
[232. országos ütés october 24. 1870. •u börtönbe visszavitte. Ez uj eset volt, a minő még Angliában nem fordult elő, és rögtön össze is ült a mentelmi bizottság. Mit mondott ezl Azt mondta, hogy a kingsbeneh hivatalnoka által történt elfogatás nem sérti a parlament kiváltságát s nincs ok a kingsbeneh hivatalnoka elleni föllépésre. Ezen elv, hogy t. i. bűnügyekben a parlament tagjai az ország többi polgáraival teljesen egyenlők, annyira átment a gyakorlatba Angliában, hogy 1831-ben világosan kimondotta a parlament privilegiumi bizottsága, hogy bűntető ügyekben nincs a ház privilégiumának helye, s azt ily ügyekben senki igénybe nem veheti. „Seit jener Zeit — sagt der PrivilegienAusschuss — im Jahre 1831 wurde für feststehend betrachtet, dass bei Vergehen, in Betreff derén eine Anklage Jury thátig sein muss, das Privileg nicht vorgeschützt werden dürfe." (Thomas May. 130-ik lap.) Ugyanezt elismerte Tisza Kálmán képviselőur is, azon különbséggel, hogy ő azt, a mi 1831-ben mondatott ki, a franezia forradalom befejezése utáni időben történtnek állította, azt mondván, hogy az akkori reactionális mozgalmaknak nyomása alatt mondta Id a parlament privilegiumi bizottsága az idézett elvet, holott ezen elv később, 1831-ben, tehát a júliusi forradalom után mondatott ki. Tehát kétségtelen, hogy ott, hol eriminális esetről van szó, a parlamenti tagoknak privilégiuma őket az üldözés ellen nem védheti meg. Vitásabb kérdés az : vajon polgári perekben van-e ily privilégiumnak helye ? Adta magát egy eset elő, hogy contempt miatt, a bíróság elleni tiszteletlenség miatt, a háznak egy tagja, Wellesley 1831-ben lord Brougham által, a ki akkor lord Cancellár volt, s ki mind tudományosság, mind szabadelvüség tekintében Angliának legkitűnőbb férfiai közé tartozott, fogságba vitetett. Ezen eset a privilegiumi bizottság tudtára jutván, ez azt mondta, hogy: „nem képezi a parliament kiváltságainak megsértését, ha parliamenti tagok — kik e bíróság jogait és kiváltságait megsértik, s ez által az ország törvényei ellen cselekesznek — eontempt (engedetlenség), megvetés) — miatt elfogatnak." S igen nevezetes, t. ház, hogy Angliának egyik legfőbb birája, akkor, midőn ezen eset előadta magát, s midőn ő ellenében az alperes a parlamenthez folyamodott, mikép nyilatkozott. Különösen tanulságos ez oly országra nézve, hol a bíróság tekintélyének megalapításán és megszilárdításán nem igen sokan fáradoznak. Ezt mondta: „Es ist kéme Verletzung der Privilegien des Parlaments, wenn ParlamentsEÉI'V. H. MAP1Ó l&f-f XI. Mitglieder, welche die Reehte und Privilegien dieses Grerichtshofes verletzt habén, der so hoch steht und eine so unbestrittene Competenz hat, als der hohe Parlamentshof selbst; es ist keine Verletzung der Privilegien, und steht mit diesen vielmehr wohl in Emklange, wenn ParlamentsMit glieder, welche gegen die Gesetze dieses Hofes verstossen und dadurch gegen die Landesgesetze fehlen, wegen eontempt verhaftet werden," E szerint Contempt eseteiben még polgári perekben sem igen hivatkozhatnak a parlament tagjai a parlament privilégiumaira; hanem igenis — a contempt eseteit kivéve — a gyakorlat Angliában az, hogy a ház tagjait megillető privilégiumnál fogva polgári ügyekben a parlament tagjai ellen elfogatási parancsot kiadni nem lehet, s pedig nem lehet a parlamenti sessio tartama alatt s az azután azt megelőző negyven nap alatt. E gyakorlatot egy legújabb törvény — az 1849-iki csődtörvény — is megerősítette, mely kimondja: „Ha valamely kereskedő parlamenti kiváltságokban részesül, és fizetéseit megmegszünteti, ellene ugyanazon eljárás követendő, mint más kereskedő ellen; azonban nem tétethetik fogságba, kivéve, ha a jelen törvényben kijelölt cselekmények forognak Ion ellene. Tehát összevonva a mondottakat, az angol gyakorlatból kettőt biztosan lehet constatálni: 1-ör, hogy a parlamenti privilégiumnak rendszerint csak polgá r i perekben van hatálya; és 2-or, hogy a parlamenti tag elfogatása is csak utólagosan jelentetik be a parlamentnek, vagyis: előleges parlamenti engedélyt az angol gyakorlat nem ismer. Ez utóbbi alól kivételnek csak a habeas corpus acta felfüggesztésekor van helye, de akkor sem egész átalánosságban, hanem csak azon bűntettekre nézve, a melyekre nézve a kivételes állapot behozatott. így áll a dolog Angliában, a világ legszabadabb országában, az ugy szólván egyedüli parlamenti országban. Ha tehát a parlamentalismust Magyarországon, meg akarjuk honosítani, jobb mintát nem választhatunk, mint ezt. Prancziaországban több fázison ment keresztül az immunitás kérdése. 1791-ben hozták ezt legelsőbben szóba, és pedig a souverainitás jogalapján követelték a parlament tagjainak immunitását, későbben 1795-ben más alakban nyert kifejezést ez, midőn elhatározták, hogy a háznak tagjait az 500-ok tanácsának vagyis a képviselőháznak engedelme nélkül nem szabad elfogni, és hogy fölöttük külön tribunál t. t., a Haute cour, ítél. Ezen kivételes helyzetre akkor szükség volt azért, hogy a parlament tagjai a pártok vérboszuia ellen megvédessenek és ugy a mint 6
