Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

42 232. országos illés octobcr 24. 1570. most fönáll, csak 1831-ben lett a júliusi chartába beiktatva, s üy mérvben azt Európa több alkotmányos országa is átvette. E szerint az immunitás abból áll: hogy „a kamara egy tagját sem lehet a sessio tartama alatt büntetőügyben üldözésbe venni vagy elfogni, mielőtt a kamara arra engedélyt adott volna." Ha ezzel összehasonlítjuk azt, a mi a delegatióról szóló törvényben van, azt tapasztaljuk, hogy a júliusi chartában foglalt immunitás is kevesebb azon immunitásnál, melyet a magyar delegatiók és képviselőház tagjai élveznek: mert a franczia chartában csak az van mondva, hogy a sessio tartama alatt nem lehet senkit a ház engedélye nélkül befogni, mig nálunk az immunitás abban áll, hogy 1-ör az országgyűlésen tett nyilatkozatáért senki felelőségre nem vonható és 2-or, hogy nemcsak az ülésszak tartama alatt, de egyátalábannem indítható oly kereset képviselő ellen, mely személyes letartóztást vagy fogságot vonhatna maga után — ha erre a ház engedélyt nem ad. Nem akarok Poroszországra hivatkozni. Tudjuk, hogy ott a szólásszabadság oly kevéssé van meghonosítva, hogy Twestent, a parlament egyik legkitűnőbb tagját, a parlamentben tett nyilatkozatáért elitélték. Látván már most egypár alkotmányos ország eljárását, az immunitás kérdése körül, magából az immunitás fogalmából, czéljából akarom megvonni azon határkört, melyben az immunitásnak mozognia kell, hogy egy részről biztosítsa a képviselők függetlenségét, de más részről ne támadjon meg egy más alkotmányos hatalmat. Az immunitásnak nem lehet azon értelmet adni, hogy a bíróságnak mindannyiszor a házhoz kelljen folyamodnia, midőn valamely végzését, vagy ítéletét végre akarja hajtani. Ha a képviselőháznak azon átalános engedélyén kívül, hogy valamely képviselő ellen a vizsgálat megindítható, a kereset beadható és a biróság a törvényes utón, a maga lelkiismerete és kötelessége szerint eljárhat: egy külön engedély volna szükséges a czélból, hogy a törvényes biróság által hozott ítéletet végrehajtani, íoganasitni lehessen: akkor, t. ház! azon előre adott engedélynek semmi értelme sem volna. A bejelentés nem azért történik, hogy azt a ház meritorialis diseussio alá vegye; hanem egyszerűen azért, hogy tudomása legyen arról, hogy miért vonatott el a ház illető tagja parlamenti működésétől. Meritorialis cliscussiónak csak akkor volna helye, ha a biróság ítéletét a ház megsemmisíthetné, vagy megváltoztathatná; ha ezt a ház nem teheti, s meg is diseussio alá akarja venni az ügyet, csakhogy azt mondhassa, hogy „a biróság eljárását helybenhagyom," akkor az egész diseussio nem egyéb, mint puszta formalitás. (Helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Miután azonban a túlsó oldalon azt állítják, hogy a háznak joga van valamely biróság törvényes Ítéletét fölülvizsgálni, vitassuk meg a kérdést ezen oldalról is s csakhamar látni fogjuk, hogy oly eredményhez vezetne e tan: a melyet bizonyosan perhorescálna a bal oldal is. Ha joga van a képviselőháznak azon kérdés tárgyalásába bocsátkozni: vajon helyesen lett-e a képviselő elitélve, vagy nem ? azaz, ha joga van megsemmisíteni valamely biróság ítéletét, midőn valamely képviselő elmarasztaltatott: akkor természetes, hogy ezen jogot nem lehet a képviselőháztól elvonni akkor sem, midőn a képviselő fölmentetett. Román képviselő társunk esetére hivatkozom, ki ellen a vizsgálat megindítására és a kereset beadására a ház megadta az engedélyt, és ki az esküdtszék által a vád alól fölmentetett. Ezen esetben tehát a közvádlónak joga lett volna a házhoz folyamodni, hogy vizsgálja fölül a fölmentő ítéletet és marasztalja el Román Sándort; (Helyeslés ' jobb felől. Mozgás a bal oldalon.) mert ugyanazon mértékkel kell mérni egyik oldalra, melylyel a másikra. Yalóban, t. ház! ha tovább mennénk az immunitás értelmezésében annál, hogy az immunitás által mi csak a képviselők függetlenségét akarjuk megvédelmezni, csak a kormánynak netaláui üldözései és alaptalan zaklatásai ellen akarjuk biztositni: akkor az egész büntető eljárás sokszor annyira megakadna, hogy a legnagyobb veszélynek volna az ország nyugalma kitéve. Méltóztassanak fölvenni azon esetet, ha egy képviselő, — mi megtörténhetnék, — gyilkosságot követne el, vagy lázítás bűne miatt fogatnék perbe. Lejár a per, a képviselő elmarasztaltatik; de midőn végre kellene hajtani az ítéletet, a parlament szétmegy, a jövő ülésszak pedig talán hat, vagy nyolez hónap múlva jön össze, és addig a végrehajtó hatalom keze meg van kötve, az Ítéletet nem hajthatja végre; a bűnös szabadon járhatna az országban hónapokig, az ülésszak közeledtével pedig szépen menekülhetne, a merre neki tetszik. Kérdem : terjedhet az immunitás czélja idáig ? megegyeztethető volna a közmorál törvényeivel, az immunitás örve alatt salvus conductust adni a bűnösnek ? Igen jól mondta t, képviselőtársam Horn Ede ur, hogy az immunitás nem lehet privilégium ; az immunitás semmi más, mint biztositéka a képviselők függetlenségének és a szólásszabadságnak; semmi más, mint védv a hatalom ül-