Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

348 266. országos llé* deczember SO. 1870. virágzott, azt senki nem tagadhatja, mert számok bizonyítják, hogy az ország jövedelmei évről évre növekszenek, — hogy mondom ezért tőle a bizodalmat megvonjuk: ebben én elégséges logikát nem látok. Az ellenzék, e kérdésben egy igen gyenge előzményből nagy következtetést akar kihúzni, sokkal nagyobbat, mint minőt abból húzni lehet. Azt mondja az ellenzék, hogy annak főoka, miért adatott be oly későn a budget: nem az volt, hogy el nem készült; hanem mert nem jöhetett össze a delegatio, az a delegatio, mely a mint azt a másik oldalon mondják, a mi kedvencz gyermekünk, s melyet ők átkos, •— vagy nem tudom én miféle — intézménynek tartanak. Ez az az országos mumus, melylyel az ellenzék részéről untalanul találkozunk. Mi jól ismerjük egymást, egymásnak észjárását; ne csináljunk egymással komédiát! (Derültség.) Azt mondják, ezen delegatio nem jött össze akkor, mikor kellett volna. Ez megint tökéletesen igaz; de miért nem jött össze kellő időben ? Azért : mert a tüköroldalon nem volt országgyűlés, nem volt reichsrath. (Aha! hal felől.) Ne méltóztassanak hinni, hogy félek ezen kérdésektől, szembe merek nézni azokkal és nem is kell, hogy Horatiussal elmondjam : „Incedo per ignem supposito cineri doloso." Tiszta dolog ez, s nincs itt semmi, a mit el kellene takarni. A túlsó oldalon parlamentalis rendszer van csak ugy, mint itt nálunk. Ott is szabad az országgyűlést eloszlatni, épeu ugy mint nálunk: mert ezen jog törvény által van biztosítva. Hogy ott a forma nehézkesebb, hogy ott, ha a reichsrath eloszlattatott, azt tüstént egybehívni nem lehet : abba ismét mi nem szólhatunk, és gondolom az ellenzék sem fog akarni soha hozzászólani; mert az ő dolgaikba nekünk semmi beleszólásunk nincs épen ugy, mint mi nem engedjük, hogy azok a mi dolgainkba beleszóljanak. (Közbeszólások bal felől: Dehogy nem !) Ha önök ott megengedik, mi ugyan nem engedjük! (Derültség.) Tehát ismétlem: ott nem volt országgyűlés; tehát nem lehetett delegagatio sem. Hogy ez baj, kétséget nem szenved; de ezen baj meg lett volna akkor is: ha a delegatio intézménye nem léteznék; mert hogy vannak közösügyek köztünk és a másik fél közt: ezt senki sem tagadja. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon : Dehogy nem!) Ezt elismerte az 1848-ki törvény is. (Madarász József közbeszól: Tagadom !) Ha azt mondják, hogy országgyűlés országgyűléssel végezze ezen ügyeket és szavazza meg a közös költségvetést, mely mindkét részt illeti: j ha nincs országgyűlés nincs reichsrath, kivel fog- [ ják végezni ezen ügyeket? Vajon nem látják át, hogy a delegatio sokkal könnyebben végez, mint négy ház: nálunk kettő és ott is kettő ? Azt hiszem, minden esztendőben sokkal tovább tartana a budget megvitatása a delegatio nélkül. És ha az idén a költségvetés tárgyalása későbbre haladt a delegatio mellett: ez akkor is megtörtént volna, ha delegatio nem léteznék; mert reichsrath hiányában nem lett volna testület, melylyel érintkezni lehetett volna. Ebben tehát egyátalán nem látok oly hibát, mely minket arra indíthatna, hogy a kormánytól megvonjuk bizalmunkat. Egy másik pontra megyek át, megvallom, nem szívesen, mert arról szólni, hogy tavaly mit mondottam én, vagy mit mondott Tisza : azt gondolom, hogy a ház méltósága alatt van {Derültség a bal oldalon); hanem ha azzal is akarnak foglalkozni, mit mondottam tavaly, ezt különös szerencsének kell tartanom (Derültség); és ha oly csekélységekkel is, — egy embernek, egy országgyűlési tagnak nyilatkozatával — akarnak foglalkozni: szívesen • állok eléjök. Azt állítják, hogy én tavaly azt mondottam volna: hogy képtelenség megszavazni az előbbi költségvetés szerint a felhatalmazást; most pedig csakugyan ezt kívánja a miniszter. Erre azt mondom, hogy nem ezt kívánja: mert kivételt csinált, és épen azt tette, mit én tavaly mondottam. Tavaly én azt mondtam, hogy különösen a közlekedési miniszter költségvetését képtelenség az előző év költségvetése szerint szavazni meg; mert igy ugyanazon tóteleket szavazzuk meg, melyeket már megvoksoltunk, a mi az extraordináriumra egyátalában nem alkalmazható. Az extraordinariumról itt most nincsen szó; a javaslat ügyesen van szerkesztve : mert csak azt mondja, hogy a beligazgatási költség oly dolog, melynek keretébe igen sok fér. Hogy mennyire fér ebbe az extraordinarium, azt nem akarom keresni; ezt a miniszterre bízom ; mert meg kell vallanom, én szeretem azon minisztériumokat, melyek az ország dolgát ugy viszik, hogy magukra felelősséget vesznek és azt mondják : miután meg vagyok győződve róla, hogy az, a mit akarok jó, a felelősséget magamra vállalom, azért a mit teszek; és azután az országgyűlés elé állanak és azt mondják: ezt tettem, ítéljetek el, vagy mondjátok ki, hogy jól tettem. Azt hiszem, hogy ha ezt megvárjuk a miniszterektől, nem nézzük: bele megy-e a rendkívülibe, vagy nem. Azt hiszem, hogy alkotmányos miniszter érti a felelősséget, a mely reá háramlik és azt mindig szívesen el is fogja fogadni. Ennek j következtében én nem látok semmi ellentétet a I közt, a mit tavaly, és a mit ez idén mondottam,