Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-256
256. artzágot filét dtczemb*r 20. 1870. 349 sőt azt látom, hogy azon kivétel, mely a felhatalmazás szövegébe fölvétetett, csak igazolta azon nézetet, melyet már tavaly szerencsém volt kifejteni. Ez azonban ezen kérdésre egyátalában nem tartozik. Ez egyéni dolog, individuális mulatság. Köszönöm, hogy e kérdésben szívesek voltak elmondott szavaimra reflectálni. Más szempont alá esik azonban az előttem szóló külön véleményi előadónak declaratiója : hogy ő előre is tudja, miszerint kisebbségben marad. Én azt tartom, hogy oly ellennel megvíni, egész erővel fellépni, a ki előre is leteszi a fegyvert, és azt mondja: előre is tudom, hogy gyengébb vagyok, és ki ezzel kezünkből kirántja a fegyvert: nem volna loyalis. (Élénk helyeslés jobb felől.) Csanády Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Zaj.) T, képviselőház! a kormány az általa előterjesztett, jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatában felhatalmazást kér az országgyűléstől arra : hogy a jövő évi január és február hónapokra eső adót a jelen évi kulcs szerint beszedhesse, és a beszedett adókat az állam szükségeinek fedezésére fordíthassa. Én ugy levén meggyőződve, hogy e törvényjavaslat elfogadása nem volna más, mint bizalmi szavazat a kormány irányában ; miután a kormány irányában bizalommal nem viseltetem: e törvényjavaslat elfogadása ellen nyilatkozom. De hogyan is viseltetném bizalommal e kormány irányában, melynek tagjai kötelességüket nem teljesitik ? Kötelessége lett volna a kormánynak a költségvetést idejében beadni, hogy az országgyűlés tanácskozván felette, tőrvényt alkothasson, és daczára annak, hogy 1868-ban megígérte, hogy a költségvetést idejében beadja: ez igéretét mai napig sem váltotta be. Hogyan viseltetném bizalommal e kormány iránt, melynek tagjai közt vannak olyanok, kik mit tegnap ígértek, ma megtagadják? Hogyan viseltetném bizalommal azon kormány iránt, melynek tagjai közt vannak olyanok, kik az általuk alkotott tőrvényt maguk sem tartják meg? Hogy viseltessem bizalommal a jelen kormány iránt, melynek politikai múltját ha a jelennel összehasonlítom, azon meggyőződésére kell jutnom, hogy nemcsak múltját de egyszersmind elveit is megtagadja ! Ha nem említem is, hogy e jelen kormány tagjai között vannak olyanok, kik előharczosai voltak az 18 48-ik évben diadalra jutott magasztos eszméknek; ha figyelmen kívül hagyom azt, hogy vannak köztök olyanok, kik Magyarország önállása és függetlenségeért küzdöttek; ha a kormány tagjainak politikai múltját csak az 1861-iki országgyűlés alkalmávali eljárásból vonva le, öszszehasonlitom ezt jelen álláspontjukkal: lehetetlen ki nem mondanom azt, hogy hűtlenek voltak elveikhez. A kormány tagjai között vannak ugyanis azon férfiak, kik — mondhatnám *- alkotói voltak a 61-iki föliratnak, mely főiiratban kimondatott, hogy a nemzet ezredéves alkotmányából engedni nem fog. Önök, t. miniszter urak, igaz, hogy az 1861-iki föliratban kimondott elveket megtartották még az 1865-iki országgyűlés kezdetén is; de alig néhány hónap múlva megtagadva multjokat, az opportunitás sikamlós terére lépve, a közösügyes közjogi alap elfogadása által föladták az ország önnállóságát, függetlenségét: az eddig független, önálló Magyarországot osztrák tartománynyá sülyesztették alá. Az önök működésének lehet tulajdonítani azt, hogy az államadósságok egy részének elfogadása által, melyek Magyarországot jogosan soha nem illették volna : a nemzet a végelszegényedés örvényébe merittetik. Hogyan viseltetném én bizalommal oly kormány tagjai irányában, kik gyakran Ígérték, hogy a reform terén fognak működni; azonban ezen Ígéreteket vajmi kevéssé váltották be. Én tehát, t. képviselőház, miután a jelenlegi kormány bizalmamat nem birja, ezen törvényjavaslatot annál kevésbé fogadom el, mert a kormány ezen törvényjavaslat megszavazása által követeli oly adónemek megadását is, melyeket én soha sem helyeseltem, és helyeselni soha sem fogok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csernatony Lajos: T. ház! Én is Pulszky Ferencz képviselő úrral tartok, a menynyiben a dolgot egyszerűnek látom. A kérdés ugyanis szerintem az: hogy szavazhatok-e én, mint képviselő, bizalmat azon kormánynak, mely vagy nem tud, vagy nem akar alkotmány értelmében a háznak alkalmat szolgáltatni a költségvetés részletes tárgyalására? En nem teszem föl a kormányról azt, hogy nem akarja; mert ezen föltevés által azt kellene hinnem, hogy a kormány leplezni akar egyetmást; a mit föltárni nem jó. Én ezt nem tettem föl soha, és nem is teszem föl jelenleg. De ha ezt föl nem teszem, ha nem teszem föl: hogy nem akar; okvetlenül föl kell tennem: hogy nem tud. A nemtudásnak két oka lehet: vagy a képességhiány, vagy pedig a helyzetben fekvő lehetetlenség. En azt sem teszem föl, hogy a kormányban hiányzik a képesség ; következőleg megengedem azt is, hogy a kormány akarná a rendes módon előterjeszteni a költségvetést, rendes tárgyalás végett és megengedem azt is, hogy arra megvan benne a képesség. Következőleg fönmarad az, a mit én ténynek tartok, hogy a kormány mindamellett hogy akar, mindamellett hogy képes volna ilyformán járni el: nem járhat el igy