Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

256. országos ülés deczember 20. 1870. U1 diumát, vagy médiumát az alkotmányosságnak elvesztette : azután rögtön anarchia, reactio és forradalom következik; de kétszeres, sokszoros hiba azt tele torokkal kiabálni akkor: midőn a dolog nem igy áll, és ezzel felelek Zsedényi Ede t. képviselő társamnak, a ki ezt, habár más sza­vakkal, ismételve állitotta. Ezt mereven, utógon­dolat nélkül állítani nem egyéb, mint kétségbe vonni a nemzetnek életrevalóságát és az alkotmá­nyos élet iránti képességét; mert ezzel kétségbe vonva, sőt tagadva volna azon bebizonyított tény, hogy a nemzet méltó az alkotmányos sza­badságra, és hogy azt fejleszteni és megvédeni képes is. Tisztelt ház! Beszédem végéhez jutottam. Ismerek nem egy, de több gazdát, mert ilyen elég van hazánkban és a világon, a kik jövedel­müket tolytonosan oly terméketlen, vad, vizes, ingoványos földre fordítják, melyet még pusz­tító szelek is rongálnak; holott elég termő föld­jök parlagon hever. Mit eredményezett volna ennyi idő, áldozat és szorgalom, ha mindezt háládatos és termékeny földbe fektetik vala ? Es kérdem az igen t. kormányt, a t. házat: mit eredményezett volna a lefolyt 4 év, ha a kormány a delegatio intézetének hálátlan, ter­méketlen földe helyett, — melyet még idegen sze­lek is pusztítanak, —hogyha e helyett minden ere­jét és. idejét kizárólag a hazai föld művelé­sére fordította volna. És most veszem észre, t. ház, hogy midőn akarám, hogy a kormány eljárását roszaljam ; épen ezen eljárás védelmére emeltem szót azzal, hogy a történt mulasztások oroszlánrészét épen a delegatióra hárítottam. Azonban, fölfogásom szerint ezen látszólagos védelemben súlyos vád van: azon vád, hogy az igen t. kormány ön­kényt állott ezen ingatag rósz alapra, desőt, azt maga készítette 1867-ben. Az igen t. kormány ezt nem hiszi, vagy nem látja: azért kötelessé­günk minden előforduló alkalommal a kormányt erre figyelmeztetni és én csak ezen alkalmat ragadom meg, midőn kijelentem : hogy ezen tör- i vényjavaslatot átalánosságban a részletes tár­gyalás abapjául nem fogadom el, s a kormány­nak a meghatalmazást nem szavazom meg. Pár­tolom a kisebbség véleményét. (Helyeslés bal ol­dalról.) Pulszky Ferencz: Nézetem szerint igen egyszerű az előttünk fekvő tárgy. Fölha­talmazást kér a kormány arra, hogy két hó­napra az ország szükségei fedezhetők legyenek: mert a költségvetés még eddig nincs megsza­vazva. Ez a legegyszerűbb dolog, mely megtörtént nálunk, megtörtént máshol is, s mely sem bi­zalmi, sem bizalmatlansági szavazatra nem ad­hat okot: mert a kormány semmi egyebet nem akar mint azt, miszerint gondoskodjunk arról, hogy az ország administratiója meg ne akadjon. Ezen egyszei'ü kérdés egészen más alakot nyert a kisebbség külön véleménye által; mert: ha a kormány által kért fölhatalmazást megszavaz­zuk, ezzel még sem bizalmat, sem bizalmatlan­ságot nem fejeztünk volna ki: hanem csupán ar­ról gondoskodtunk, hogy az ország administra­tiója fön ne akadjon. Ennek ellenében a különvélemény átlátja ugyan az ily fölhatalmazás megszavazásának szükségét, és nem is idegenkedik attól; csak­hogy azt nem ezen kormánynak akarja megadni; ezen kormányt előbb meg akarja buktatni, és világosan kimondja, hogy, ha oly kormány lesz, mely csak most venné át a kormányt: annak megadná e fölhatalmazást. Elhiszem, mi is megadnék azt ily kormánynak ; de előbb tegye meg az ellen­zék, a minek ezt meg kell előzni: buktassa meg a kormányt, mely most a dolgok élén áll. EQ abban, hogy az ellenzék e kormányt meg akarja buktatni: egyátalában nem látok semmit, mi nem volna parlamentalis szempontból teljesen correct. Hogy az alkalom, melyben az ellenzék ezt tenni akarja, talán nem épen a legszeren­csésebben van választva, hogy az ellenzék erre épen az évnek utolsó pillanatát választotta : ez individuális dolog, melyhez részünkről szó nem férhet. Az ellenzéknek joga van azon pillanat­ban csinálni kormány kérdést, melyet ő tart leg­alkalmasabbnak, nem pedig akkor, mikor mi találjuk jónak; ez az ö dolga — ő lássa, me­lyik pillanatban buktatja meg a kormán} 7 !, : va­jon képes lesz-e a bukott kormányt helyettesí­teni ? Az ellenzéknek teljes joga van a kormányt megbuktatni akarni. De miért akarja azt meg­buktatni most? Mik azok a nagy panaszok, me­lyeket a kormány ellen emel? Azt mondja, hogy későn hívta össze az or­szággyűlést. Ez igaz, magam is azt hiszem, hogy előbb kellett volna egybehíni, mert többet vé­gezhettünk volna, a mit most nem tudunk tenni. Azt mondja, hogy későn adta be a bud­getet , és még későbben adta be a bud­get indokolását. Ebben is igaza van az ellen­zéknek. Magam is sokkal jobban szerettem volna, ha azt mindjárt az országgyűlés elején adta volna be, sőt azt mondom, hogy volt is ideje erre a kormánynak, meg is tehette volna; de hogy ez olyan hiba lenne, melyért ezen kor­mányt meg kell buktatni, mely jól kormányoz, mely alatt az ország fölvirágzott, mely képes összetartani az országnak igen különböző ele­mekből álló egészét, és a haladás azon fokára emelni, melyen az ország jelenleg áll, — mert, hogy az ország az utolsó időben tetemesen föl­44*

Next

/
Oldalképek
Tartalom