Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

346 256 országos Illés ckezember 20. 1870. esetben teljesen indokolt és igazolt volna a múlt időkben szerzett tapasztalatok által. Hanem én elfeledném a mulasztásokat, kialkudnám saját reménytelenségemmel, sőt szemet hunynék ezen indokolás hiányos volta előtt, ha legalább ezen indokolás őszinte volna. Az őszinteség t. ház, nagy vonzó erővel bir, sokszor lerakjuk fegyvereinket az őszinteséggel szemben, sőt nem egyszer kezet nyújtunk az ellenfélnek és sok esetben azt támogatni is készek vagyunk. De midőn az őszinteség hiányát tapasztaljuk: akkor kellemetlen érzés szállja meg keblünket, tartózkodók leszünk, és az ellenfélnek nyújtandó segélyre épen nem gondolunk, így vagyok én az igen tisztelt kormány indokolásával szemben. En nem kívántam volna az igen tisztelt kormánytól, hogy hangsúlyozza a háborút, mely Európa nyugatán dühöng, hogy azt mondja: vártam, vagy reméltem, hogy hamarább lesz a háborúnak vége és a képviselőháznak a helyreállott béke alkalmával összehívása mégis csak inkább előmozdította volna a békés és higadt tanácskozást. En ezt értettem volna, de nem kívántam. Azt sem kívántam volna, hogy az igen tisztelt kormány rámutasson a csehek és az osztrák kormány közti differentiákra, és az ezekből támadt bonyodalmakra. Egyet azonban mégis méltán igényelhetünk az igen tisztelt kormánytól, azt: hogy a költségvetés tárgyalásának legfőbb akadályát, t. i. a delegatiók elé gördült nehézségeket, ne takarta volna el a képviselőház szemei előtt; hanem mutatta volna be azt nyíltan, leplezetlenül. (Közbekiáltás jobb felől: tudjuk!) Epén azért, mert önök tudják, de a képviselőház nem tudja. Az igen tisztelt kormány ezt nem tette. Mi ok vezethette a kormányt ennek elhallgatására, — pedig ez volt a legfőbb akadály — ezt az igen t. kormány tudni fogja; de hogy én mit tartok ezen elhallgatás főokául: ezt néhány szóval el fogom mondani. Az igen tisztelt kormánynak a delegatio édes gyermeke, és ugy tesz, mint a gondos apa fiával szemben: takargatja annak hibáit, még bűneit is a világ előtt, védelmezi azt testével, ha megtámadtatott és mint ezt a jelen esetben is például, az igen tisztelt kormány teszi, kész a torturát is kiállani, csakhogy kedves szülöttjét valami bántalom ne érje. Elismerem, t. ház, hogy az igen tisztelt kormány pontosan teljesiti ezzel a delegatio iránt apai kötelességét. De midőn az édes anyát, a hazát, egy folyvást nyilt seb begyógyitására, midőn egy folyvást tátongó ür betöltésére, vagy elkerülésére, legalább ez alkalommal, legalább néhány szóval figyelmeztetni elmulasztotta: azt hiszem t. ház, hogy ezzel a t. kormány fiúi kötelességét hagyta betöltetlenül. És kérdem, t. ház, hogy mindezt miért teszi a kormány és kiért? Egy, nézetem szerint, hálátlan és rósz gyermekért: teszi a delegatiókért, a mely delegatiók a helyett hogy most legközelebb is a közös minisztériumot a hozott határozatok végre nem hajtásáért és átalában véve igen sok mulasztásért, feleletre vonni csak megkisérlették volna, legközelebb is az 1868—69-iki költségvetés pótlásául 4 millió frtot szavaztak meg részére és az 3 871-ki költségvetés fejében 11 millió 2 száz néhány ezerét szavaztak meg előlegesen azon minisztériumnak, mely a feleletrevonatást megérdemelte volna. Es igy ujabb bizalommal halmozták el a közös minisztériumot. Azon delegatiót fedezi a kormány, mely legközelebb is, a deczember 6-iki határozat hozatalával — midőn azon 4 millió póthitel engedélyeztetett — törvényes hatáskörét túllépte, túllépte akkor, midőn a két állam pénzügyminiszterének világos határozatot, világos utasítást adott, és ezzel kétségtelenül a két törvényhozás törvényhozási jogkörébe avatkozott. T. ház! én sajnálatosnak tartom, midőn a szülőnek vakszeretete a gyermek iránt annyira megy: hogy midőn azt ölelgeti, saját édes anyjának könnyeit nem látja, annak segélykiáltásait nem hallja. S hogy Zsedényi Ede t. képviselő társamnak se maradjak adós, különösen egy nevezetes ellenvetésére még néhány szót. Minden előrehaladó kormánynak egyik főfeladata, hogy utat törjön a jelennek a jövőhöz, hogy hidat készítsen, melyen a jelen korszak a jövő terére léphessen; ez minden haladó kormánynak egyik legfontosabb és mert bizonyos önföláldozással jár, tehát egyik legszebb, legnemesebb föladata. És mit tesz a kormány ezzel szemben? folyvást igyekszik elhitetni a világgal, a mint azt ma Zsedényi t. képviselőtársam is viszhangozta, hogy az 1867-iki kiegyezés az alkotmányosságnak netovábbja, — ugy, hogy ha az eltöröltetik, avagy ha csak módositatik is, már azután romlás, pusztulás fog következni, mint azt Zsedényi ma ismételve mondotta. És miután ő, t. i. az igen t. kormány, ezen panaceának, ezen palládiumnak egyedüli föntartója,— legalább igy mondatott ez ma is : —folyvást azt igyekszik elhitetni a világgal, mint a mesében van, hogy előttünk a világosság van, utánunk a sötétség. Hiba, nagy hiba volna, t. ház, ezt mereven igy állítani, még akkor is, ha az indokolható, igazolható volna: mert nem volna szabad, —főleg a jelen helyzetben,— a kishitüségét nevelni a nemzet keblében; nem volna szabad folyvást I elhitetni akarni a nemzettel, miszerint, hogyha I ezen egyetlen egy eszközt, ezen nevezett palla-