Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-256
334 256. ortzágos ülés deczember 20, 1870, nisztermmnak. Nemcsak szándékomban van az ily rendetlenségeknek elejétvenni, hanem, mondhatom, hogy napról napra tétetnek a közlekedési minisztérium és a társulatok által erélyes intézkedések ezen akadályok megszüntetésére. Azonban engedje meg, tisztelt képviselő ur, hogy fisryelmét egy pár körülményre hívjam föl, és pedig először nem is arra, mely a legfőbb, és melyről utolsó sorban fogok szólani. Á társulatok, az engedélyezés, alkalmával arra köteleztetnek, hogy az állomásokat bizonyos fokozat szerint állítsák föl: az első rendű nagyobb állomásokon több raktárt, a kisebbeken kevesebbebet és könyebbeket. A kormány a legnagyobb figyelmet fordította arra, hogy az engedélyesek ezen föltételeket teljesítsék, mindamellett, hogy a társulatok e tekintetben engedélyokmányi kötelezettségöket teljesitik, előfordul az országban azon eset, hogy az egyes állomások raktárai nem elegendők; előfordulnak pedig oly esetben, midőn az országban szerencsésebb termés van, és a földmivelés és kereskedelem érdekei azt hozzák magukkal, hogy a szállítás minél nagyobb tömegekben eszközöltessék. Hogy e bajon is segítve legyen, arra is kiterjedt a kormány figyelme, hogy a társulatokat raktáraik szaporítására birja. E tekintetben kijelenthetem, hogy a raktárak szaporítására — bár a szállítás fönakadásának említett oka csak 2—3 évben fordul elő •— megtették a társulatok a kellő intézkedéseket. A másik körülmény az, hogy, mint a tisztelt képviselő ur is tudni fogja, az egyes vasuttársulatok a forgalmi eszközöknek csak egy bizonyos fokára vannak elkészülve; méltóztassék megnézni a forgalmi eszközöket, egyik társulatnál 50, másiknál 60 ezer frtnyi kiadás van kitűzve, s ennek következtében a társulat csupán az ennyiből kiállítható forgalmi eszközökre van szoritva. Ha az állam magára azon terhet akarja vállalni, hogy ezen 50 — 60 ezer 80 — 100 ezerre emeltessék, ezt megteheti; de ez az államnak nevezetes terheltetésével fog járni. Daczára ezen második föltételnek is, a társulatok nem mulasztják el forgalmi eszközeiket, vaggonjaikat és szekereiket a szükséghez képest szaporítani. A kormány figyelme erre is kiterjedt folyvást. A mi a szállításnak 3-ik és pedig legnehezebb akadályát illeti, ennek okait a képviselő ur ugy, mint a tisztelt ház is ismeri és ezen ismeretnek tulajdoníthatom azon igazságos elnézést, hogy e tekintetben a minisztériumhoz előbb interpellatio nem intéztetett. Ez azon körülményben áll, mely szerint a hazai társulatok ugy, mint az ezekkel összeköttetésben álló s a birodalom másik felé' ben működő társulatok waggonjaik egy részét, a háború folytán, nem használhatják, a mennyiben a kocsik átlépvén a birodalom határát, vissza nem kerülnek. Ez a legsúlyosabb körülmény ; azonban kijelentem a tisztelt ház előtt, hogy e bajnak orvoslására is tétettek lépések a közlekedési minisztérium részérő], és folynak a tárgyalások a külső államokkal arra nézve, hogy a kocsik visszatérése lehetővé váljék. A dolgok rendes folyamában e bajon ugy segítettek, hogy ahány kocsi átlépte a határt, és futja á külső államok területét, ugyanannyi kocsi adatott vissza onnan a magyarországi vagy ausztriai társulatoknak. Ez azonban, a háború folyta alatt, nem törtónt meg, sőt igenis tudva van mindenki előtt, ki figyelemmel kiséri ezen körülményeket, hogy ma körülbelül 3000 ily vaggon futja a külföldi pályákat, és nincs ideben az országban. Azonban, a mint a közi. minisztériumnak e körülmény hivatalos tudomására jutott, megtette az intézkedést, hogy — hacsak a lehetetlenségek közé nem fog tartozni — e bajon is segítve legyen. Atalában annyit mondhatok a tisztelt interpelláló képviselő urnák, hogy a közlekedési minisztérium gondjai közt a legfőbb helyet épen az foglalja el, hogy a szállítási calámításokon, a mennyire csak lehet, segítve legyen. Lehetetlenségekkel megküzdeni természetesen nem bírunk; a lehető teljesítését azonban készséggel megígérem. (Helyeslés.) Péchy Tamás: T. ház! Legelőször is köszönetemet nyilvánítom a t. közlekedési miniszter urnák azért, hogy interpellatiómra azonnal válaszolni szíveskedett. Felelete által átalán véve meg vagyok nyugtatva; bátor vagyok mégis a hallottakra egy pár észrevételt tenni. Azon körülmény, hogy a vasúti társulatoknál a panaszkönyvek alkalmazásban vannak, igaz, sok tekintetben nyújt orvoslást: hanem a nagy közönség ugy vette, hogy a panaszkönyvek arra szolgálnak, miszerint, ha a társulat egyes hivatalnokai ellen volna valakinek kifogása, ez a panaszkönyvbe bejegyzendő, de a nagy közönség nem hiszi azt, hogy magának a társulatnak eljárása ellen a panaszkönyv által orvoslás szerezhető. S ez nagyon természetes dolog, mert a régibb időben a vaspálya-társulatok ellen valamely panaszt keresztülvinni igen bajos dolog volt. A vaspályatársulatok a volt kormányoknál nagy pártfogásban részesültek, különböző okokból, melyeket a miniszter ur jól tud. Én tökéletesen hiszem, hogy ez okok ma megszűntek ; de a nagy közönség ezt nem tudja s ezért talán jó lenne a nagy közönségnek tudomására hozni azt, hogy a panaszkönyvbe nemcsak a hivatalnokok, de a társulat elleni panaszokat is be lehet jegyezni. A mi a miniszter ur feleletének második