Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

328 255- országos ülés deczember 19. 1870. A központi bizottság ezen törvényjavaslatot az állandó pénzügyi bizottság véleménye alpján átalánosságban elfogadásra ajánlja a t. képviselőháznak. Miután a központi bizottság a tárgyalás alapjául a pénzügyi bizottság szövegezését fogadta el, kérem a t. házat: szíveskednék a pénzügyi bizottság szövegezését szintén a tárgyalás alapjául elfogadni, és annak alapján a módosításokat, melyeket előterjeszteni bátor leszek, elfogadni. Elnök: Elfogadja a t. ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául ? {Elfogadjuk, !) Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Majláth István jegyző {olvassa a törvényjavaslat czimét.) Széll Kálmán központi előadó: A czimre nézve nincs észrevétel. Elnök: Elfogadja-e a t. ház? {Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Majláth István jegyző {olvassa as 1, és 3.§§-t

f melyek változatlanul elfogadtatnak. Olvassa a 3-ik §-t.) Széll Kálmán központi előadó : A központi bizottság ezen §-hoz a következő módosítást indítványozza: A 2-ik osztályának a) pontjában „vagy" helyett írassék „ugyszinte" és a pont vége toldassák meg ezekkel: „azon egy évre". Elnök: Elfogadja a t. ház ezen módosítást ? {Elfogadjuk.) Elfogadtatott. Széll Kálmán előadó: A b)pontnak második sorában „még" szó kihagyandó. Elnök: Elfogadja a t. ház? {Elfogadjuk.) Tehát elfogadtatik. Majláth István jegyző {olvas.-) II. osztály. Széll Kálmán előadó: A II. osztály d) pontjában ezen szavak helyett: „az állami köz- és magántisztviselők" ezek volnának a szövegbe igtatandók: „a köz- és magántisztviselők." Elnök: Elfogadja a t. ház? {Elfogadjuk.) El van fogadva. Majláth István jegyző {olvas) III. osztály. Széll Kálmán előadó: A 3. osztály alatti d) pontnak 3. sorában „ezen intézetek" helyett jönne: „ezek". g) pontban „rendes" szó elé közbe igtatandó ez: ?

,más". A végbekezdésben „pénzügyminisztérium" helyett: „pénzügyminiszter" teendő. Ghyczy Kálmán: T. ház! Néhány szóval mégis jelezni kívánom, hogy ezen §. utolsó bekezdésére nézve javaslott módosítását a központi bizottságnak nem fogadhatom el. A javaslat, nem ugyan a pénzügyi bizottság javaslata, hanem a minisztérium által beterjesztett javaslat ellenkezik azon elvekkel, ^ melyekre a jövedelmi adótörvény a múlt országgyűlés alatt alapíttatott, és valósággal visszalépés az azon szabadelvű iránytól, mely azon törvényben foglaltatik. A jövedelmi adóról szóló törvény: Az 1868: XXVI. törvónyezikk 29-ik §-ban azt rendeli, hogy a jövedelmi adónak kivetése iránt minden tekintetben az adókivetőbizottság intézkedjék. A szempont t. i„ melyből akkor az országgyűlés kiindult, az volt, hogy azon kérdésekben, melyekben egy részről a pénzügyminisztérium, más részről az adózó polgárok egymással szemben állanak, az utolsó határozó szó ne a pénzügyminiszteré, hanem a polgárok által részrehajlatlanul bírósági alakban összeállított testületeké legyen. Az adókivetőbizottságnak csakis elnökét nevezi ki a pénzügyminiszter, annak tagjait pedig részint a törvényhatóságok, részint a községek választják. A felszólamlási bizottságokat, melyeket a törvény in ultima instantia rendel el, szintén nem a pénzügyminiszter alakítja : mert azoknak elnökét az igazságügyminiszter nevezi ki, a pénzügyminiszter nevez két tagot, a többi tagokat pedig a törvényhatóságok választják. Ez nyilván mutatja azon intentiót, melyet bátor voltam jelezni : hogy t. i. a törvényhozás azt akarta, miszerint azon esetekben, melyekben a pénzügyminiszter az adózókkal szemben áll, az államkormány az egyes adózók ellenében ne maga egyoldalulag határozzon. A legnagyobb ellenvetés, mi a törvényjavaslat ellen felhozathatik, és a mivel a miniszter ur javaslatát indokolja, az, hogy különben az egyformaság nem lesz elérve, hogyha több főlszólamlási bizottság levén, mindenik a maga kerületében másként határoz. Ezen igen könnyen lehet segíteni. Akár helyes azon bíróság, melyet említeni fogok, akár nem: de mindenesetre törvény szerint fönáll; ha bár ideiglenesen is. Az egyformaság elérése tekintetéből tehát igen könnyen lehetne az által segíteni, ha a harmadfokú bíráskodást a "már létező pénzügyi feltörvényszékre ruháznók át. A mi azt illeti, hogy nem kivan a pénzügyminiszter javaslata által mást elérni, mint azt, hogy egyedül az iránt határozhasson: vajon valamely adózó adómentességet igényelhet-e vagy sem ? vagy hogy az a jövedelmi adóra nézve mely osztályhoz tartozik? ezt mondani és azért mondani, mert itt törvény magyarázata forog fön, es az a minisztériumot illeti: nézetem szerint az alkotmányos elvekkel ellenkezik. Mert törvény magyarázata átalánosságban a törvényhe-