Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

324 255. országos ülés deczember 19. 1870. kerül — mondom; épen mivel ezen supposituma a képviselő ur érveléseinek nem áll; én ismételve kérem, és pedig kérem épen őt is, hogy, miután nem akarja az államkincstár károsítását, és miután a kormánynál azon elhatározott szándék, mire ellenzését fektette, fön nem forog: legyen szives velünk együtt az egyedáruságnak ideiglenes meghosszabbítására szavazni. Ivánka Imre: T. ház! {Jobbról fölkiáltások : Eláll!) Igen röviden bátor leszek egy pár szót elmondani. A t. miniszter ur azt monda, hogy nem lehet eltörölni jelenleg a egyedáruságot. Azt én nem vitatom, sőt még 1867-ben állítottam, hogy az egyedáruságot épen az akkor történt egyezmény miatt egy bizonyos ideig eltörölni nem lesz lehetséges, addig t. i. míg a egyedáruságot az osztrák provinciákban eltörölni nem tetszik. Ez részemről époly magyarázata volt a kiegyezési törvénynek, mint a minő a tapasztalás folytán igaznak bizonyult be e törvényre nézve a hadügyi dolgokban is. A törvénybe ugyanis szépen és jól bele voltak téve az illető határozmányok ; de a tapasztalás kimutatta, hogy nem lehet azt a törvényt ugy teljesíteni, mint az megígértetett. De a dohányzók érdekében vagyok bátor egy pár körülményre a t. miniszter urat figyelmeztetni. (Halljuk !) Ha már oly drága az egyedáruság folytán a dohány és ma még sokkal drágább, mint néhány évvel ezelőtt: akkor legalább az kívánatos — és ebbeli kívánságom bizonyára átalános — hogy a dohány ,,jó" legyen; mert a jobb oldal tagjai is be fogják látni, hogy a szivarok most sokkal roszabbak, mint valaha voltak. (Jobbrólfölkiáltások: nem ide való!) De igenis ide váló, mert ha egy mázsa dohányért, mely most 30 frtot ér, talán 200 frtot fizetünk: akkor követelhetjük, hogy jó legyen. Méltóztassanak elhinni, hogy jelenleg ugy áll a dolog, hogy ha valaki jó szivart akar színi, vagy a bécsi specialitásból, vagy az osztrák tartományokból kénytelen hozatni, mert azok a szivarok sokkal jobbak, mint nálunk ugyanazon szivarok. (Fölkiáltások: Tehát onnan kell hozatni!) Arra figyelmeztetem tehát a miniszter urat: ha drágán fizetjük a dohányt, kapjunk jót. (Bal felől Jielyeslés.) Mihályi Péter központi bizottsági előadó: T. képviselőház! (FölkiáÜások.- eláll! Halljuk! EláU !) A központi bizottság részéről bátor vagyok csak rövideden jelezni az álláspontot, melyet a bizottság e javaslatra nézve elfoglal. Szükségessé teszi ezt különösen a vitatkozásnak azon menete, mely a javaslatra nézve kifejlődött. A központi bizottság nem érezte magát hivatva véleményt terjeszteni elő egy oly kérdésre nézve, mely vita tárgyát nem is képezte. E kérdés az: hogy vajon szükséges-e akkor, mikor itt ezen javaslat megszavazásáról szó volt, egyszersmind kimondani azt, hogy a dohányjövedék eltöröltessék ? Az 1868-diki országgyűlésnek van is már erre nézve intézkedése. Tekintve pedig, hogy azon politikai párt képezi jelenleg is a többséget e házban, a mely ezen határozatot 1868-ban hozta, azt hiszem, hogy a többség azon határozatnak minden intézkedését helyesli, és én nem látom szükségét azon eljárásnak, hogy e tekintetben ujabb határozattal kellene intézkedni. Ugyanazért függőben hagyta a központi bizottság azon kérdést, hogy eltőrlendő-e a dohányegyedáru ség vagy hagyassák fön? Épen azért, én sem vagyok jogosítva azokra felelni, a melyek ma az egyedáruság eltörlése mellett felhozattak; hanem egyszerűen arra kérem a t. házat: méltóztassék azon törvényjavaslatot, melyet a pénzügyi bizottság beterjesztett, elfogadni. (Helyeslés jobb felől,) Győrffy Gyula: Nagyon röviden fogok élni jogommal és főleg csak azért szólalok föl, mert a pénzügyminiszter ur, beszéde folyamában, megtisztelt azzal, hogy pár kérdést intézett hozzám. Azt kérdezte ugyanis, hogy min alapszik azon állításom, hogy a kincstár a termelt magyar dohányt, mihelyest azt a gyárba küldi, azonnal megrontja ? hogy azt a többi dohánytól megkülönböztethesse. Min alapszik ezen állitásom ? a tapasztalaton. Mindenki tudja azt, t. ház, nem titok, hogy a pénzügyőröknek, az úgynevezett finanezoknak legelső kötelességök a kincstár érdekében abból áll, hogy a jó tiszta magyar dohányt szaglás utján is meg tudják különböztetni a kincstári dohánytól. A tapasztalat azt mutatja, hogy e czélból a magyar dohányt a gyárakban valahogy átváltoztatják; és pedig leginkább oly czélból, hogy ezt a pénzügyőr az úgynevezett szüzdohánytól megkülönböztetni tudja. Azt kérdezi a t. pénzügyminiszter ur: honnan tudom én ezt? Én nem láttam, az igaz, kincstári gyárat; s igy nem tudom, hogy ezen átváltoztatás páczolás által, szárítással, vagy más módon történik-e? De akár páczolják, akár nem, mindenesetre áll az, hogy a kincstár azért, hogy meg tudja különböztetni a saját dohányát, a jót elrontja. (Jobbról: eláttl! balról: halijuk!) Mondotta továbbá az igen t. pénzügyminiszter ur, miszerint nem érti, hogy én miért félek attól, hogy Magyarország elveszti az osztrák piaczot, mivel azt állítottam, hogy igen könnyen megtörténhetik, hogy miután csak egy évre köt-