Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-255
255. országos ütés deczember 19. 1870. 315 tatása idő előtti volna, csak azért, mert némely uraknak ez nem tetszik: mig ellenkezőleg másoknak tetszik; mondom: nem lehet ugy járni el az enquette iránt, hogy mielőtt munkálata csak tárgyalás alá is került volna: uj bizottság kiküldésével már előre bizalmatlanságot nyilvánítsunk. Ez az egyik ok, mely miatt nem tartanám correctnek: hogy „a kormány által szolgáltatandó adatokkal egybevetve a hozzá beterjesztendő terveket, a dohány adó iránt, véleményes jelentést terjesszen a ház elé. " Talán mégis inkább helyes volna, különösen tekintettel a XVI-ik törvényczikk 11. szakaszára, ha a dohányadó iránti javaslatot és véleményes jelentést a kormány terjesztené a ház elé, az a kormány, melynek kötelessége gondoskodni arról, hogy a javaslat és jelentés egyező legyen a túlsó államfélnek e tekintetbeni nézeteivel és eszmemenetével. Akkor igen szívesen elfogadom, sőt annak idejében a t. házat kérni fogom, hogy egy szakbizottságot küldjön ki, mely a kormány összes előterjesztéseit, nemcsak a javaslatot, hanem mindazt, mi annak indokolására fölhozatik, és mindazon terveket, melyek egyebünnen beadatnak, egyaránt figyelemre méltatván : tegyen a háznak arról véleményes jelentést. En tehát csak az időre nézve nem értek egyet a t. képviselő úrral. Ha a kormány, azon határozat értelmében köteles a túlfél kormányával egyetértésre jutni és kötelessége, hogy az állam jövedelmei igazságosan, méltányosan és biztosan fedeztessenek; és ha a kormány e kötelességének a jelentés beterjesztésével eleget tett: akkor tessék azon munkálatokat egy olyan bizottsághoz utasítani;—nemcsak nem ellenzem,hanem magam fogom azt kérni. Mi illeti a többit, mit Győrffy és Horn képviselő urak részint élőszóval, részint a külön véleményben előadtak: nagyon sokat lehetne ezekhez szólani. Mondhatnám, hogy ha azon ellenszenvért, melylyel — mint a t. képviselő urak monják — a dohánymonopolium találkozik, mit azonban mások tagadnak; ha mondom, csak ezért föltétlenül el kell törölni a dohánymonopoliumot, mert alkotmányos országban ellenszenves adót föntartani nem helyes: akkor mondhatnám, hogy azon adónemek sem tartathatnának főn, me> lyek behajtása végett kétharmad részig executióhoz kell nyúlnunk. Azt hiszem, hogy ellenszenves akkor a bor-és hus -fogyasztási adó is, s azt hiszem, a gyárosok is szívesen kitennék a financzöröket gyáraikból. Nagyon örömest lennék én részemről népszerű, ugy is mint adóbehajtó, ugy is mint a gyárak főfölügyelője és ellenőrzője, de azon népszerűségnek, fájdalom, nem örvendhetek s attól félek, hogy, ha a népszerűséget venném irányadóul: utóbb egy adónem sem maradna főn. Azt méltóztattak mondani, hogy az egész kézbentartás, az egész manipulatio olyan, hogy azon nem lehet áldás; sőt ellenkezőleg azt mondják: ugy beesüljük meg a dohányt átvételkor, s oly nyomorultan fizetjük : hogy maholnap nem fogunk termelőket kapni. A termelési engedély iránt hozzám beérkezett folyamodások biztosítanak engem arról: hogy e tekintetben egy csöppet sem kell aggódnom. Azt mondották, hogy mi csupán a menynyiségre gondolunk, s a mennyiségre utaljuk a termelőket ; a beváltási módozat olyan, hogy a minőség miatta, a mennyiséggel szemben elhanyagoltatik : minek folytán később a külföldre való kereskedés lehetetlen lesz. Engedelmet kérek : a külföldre való kereskedés nem a mi eljárásunk által lesz lehetővé vagy lehetetlenné ; mert a külföldre nem azzal akarunk kereskedni, a mire engedélyt adunk a regié számára, hanem mással; s igy, a külföldre termelőnek semmi köze bevárni a mi módozatunkat. Ha a mi eljárásunk a súlyra való termelést okozza : akkor meg nem fogható, hogy mikép ragad azokra, is, kik a külföld számára termesztenek, a súlyra való tekintet ? Hat azok nézzenek a minőségre, hiszen semmi közünk sincs hozzá. Azután bocsánatot kérek, a mi eljárásunk sem teszi lehetlenné azt, hogy oly dohányt termeljünk, melylyel a külföldön lehessen kereskedést űzni, és pedig annyira nem, hogy már a f. 1870-ik évben egy millión fölül adtunk el, a külföldnek és pedig a fölösleges regié dohányból ; és pedig meglehetős haszonnal adtuk el 18 9 j| D százalék haszonnal. 187 l-re is igen szép ajánlatok vannak nálam, melyeknek birtokában azon helyzetben érzem magamat, hogy a Móricz képviselő ur tervezete szerint meggazdálkodott egy milliótól megfoszthassam, mert 200,000 frtot voltam bátor előirányozni a külföldre leendő dohányeladás czirnén, a mit kipótolhatok ezzel a 800 ezer frttal, vagy ha tetszik egy millióval is; több lesz a bevétel, mert többet adtunk el, és igy a képviselő ur által meggazdálkodott öszszegből nem marad meg semmi. (Tetszés.) De még egyebet is mondhatok. Miután a tiszta haszon attól függ, hogy mennyivel több a bevétel és mennyivel kisebb a kiadás, a pénzügyi bizottságban már bátor voltam kijelenteni, hogy a beváltás egy millióval kevesebbre fog menni, egy millióval több lesz a bevétel, s igy ismét egy millióval fogy a kiadás, tehát 2 millió a különbség, s ezt a költségvetésbe is fölvehetem ; a pénzügyi bizottságban magam fogom kezdeményezni, a mint egy oldalról már is kezdeményeztem. E tekintetben tehát minusban van 2 millióval a képviselő ur. (Derültség.) és ez a 40*
