Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

316 2S5 országos Ülés deczember 19. 1870. sors elérte őt ab anno 1870. ad annnm 1871, és ez nagyon fontos tanulság. Azért fontos tanulság ez, mert mutatja azon fejlődési képességet, mely ezen adónemben van. Ha a t. képviselő ur mindazért kárpótolja a kincstárt, a mit ezen adónem mainap hoz: az még nagyon alatta marad annak, a mit ez majd hozni fog. Tessék mindazon államok pénzügyi történetét tanulmányozni, melyekben a monopólium czélszerüen kezeltetett: és meg fogja látni az óriás fejlődési képességet, melylyel a világon semmiféle más adónem nem birt, mint épen ez. Tehát nem is az lehet a föladat, különösen oly országban, melynek annyi beruházásra van szüksége, melynek annyi terhes adóneme van és — meggyőződésem szerint — talán terhesebb, igazságtalanabb adóneme, mely megszüntetésre méltóbb volna; tehát nem is az a föladat, hogy elejtsük a dohánymonopoliumot, kárpótolván a kincstárt azzal, a mit ma vészit: hanem az lenne a föladat, hogy helyettesítsük egy hasonló fejlődési képességgel biró egyéb adónemmel. És ha a t. képviselő ur által fölmutatott tervre ezen kulcsot akarom alkalmaztatni: akkor azt kell mondanom, hogy ha a fokozatos fejlődési képességet veszi, engedje megkérdeznem: hogy hova jutunk, ha ezen 50 krt és 26 irtot épen azon mérték szerint évről évre fokozzuk és a fejlődési képességét is föntartjuk? mert különben csak az első évet pótoljuk, de nem a jövő fejlődést is. (F'őllááltás bal felől: De a jövőt is.) Volt még sok minden mondva, a mire szintén reflectálhatnék. Különösen Győrffy képviselő ur kiemelte, s akkor voltam is bátor mindjárt megkérdezni, hogy mikénti ele nem voltam szerencsés a feleletet meghallani, pedig nagyon érdekelne, és a fölvilágosítást köszönettel venném, és azt hiszem, hogy az ország is köszönettel venné, mert hasznot tenne vele. Azt mondta ugyanis a képviselő ur: úgyis rósz a dohány, és ha beviszszüka gyárba, még jobban elrontják. (Győrfy Gyula közbekiált: Páczolják!) De nem páczoljuk. (Derültség.) Voltam bátor mindjárt megkérdezni, hogy miért? hanem akkor nem hallottam a „páezolást", de most már hallottam (Derültség.) s alkalmat veszek magamnak , hogy megmondjam, hogy nem páczolják, nem rontják. Azt gondoltam, hogy olyat mond a képviselő ur, a mit nem tudok és hogy figyelmeztet valami hamis fogásra, hogy azt megszüntethessem, hanem sajnálom, hogy nem fedezett föl semmit. (Tetszés jobb .felől.) Azután azt méltóztatott mondani, a mi nagyon különös, hogy gondoljam meg jól, és gondoljuk meg átalában mindnyájan, hogy az osztrák kormánynyal csak egy évről a másik évre köttetik szerződés és igy 5 milliónyi termelés, a mi 60.000 holdnak terményét képviseli: nagyon precar és az a csapás érhet bennünket, hogy még attól is eleshetünk. En megvallom, hogy ezt nem tartanám nagyon kedvező dolognak és ha valami megingathatna abban, hogy a dohánymonopoliumot lehet nélkülözni, hogy ez nem necessarium, mert nem utile malum, és ha ugyanezen körülmény az lenne, és ha mi a monopóliumot csak azért tartanok fön, hogy belőle csak azt vegyük be és csak annyit termelhessünk a lieentia folytán, a mennyit magunk fogyasztunk, de elveszítsük azon nagy termelési latitud-et, a melyet a szomszéd állam regieje nyújt, akkor, megvallom, magam is egj- kissé gondolkozóba esném. De hát nem egy évről egy évre történik a szerződés: hanem van egy évnél szélesebbre kiható alap, melyen a szerződést kötjük. Ha ez aggodalma a képviselő urnák? azt értem; de hogyha ezen aggodalom mellett a dohánymonopóliumhoz való ragaszkodás okául azt veszi föl, hogy erre az osztrák államnak van szüksége és tulajdonképen kulcsa a dolognak, nogy mi monopolizálunk saját országunkban az ő javukra: igy nem értem. (Móritz Pál közbeszól: Azért is!) Engedelmet kérek : azért sem; mert lehetetlen az, hogy, ha azért is tartanok föl, hogyha monopolizálnék saját országunkat az ő javukra, akkor annak elvesztését mintegy aggályos eventualitást állithatnók magunk elé. Ezt tette pedig Győrffy képviselő ur, midőn azt mondotta : elveszíthetjük az ő javukra. Engem azzal nem lehet fenyegetni, sem megijeszteni, hogy elveszíthetek valamit a más javára : mi nekem nem volt javamra. En csak attól félek, hogyha oly valamit veszíthetek el: a mi az ón javamra szolgált. (Helyeslés jobb felől.) Mondom: egész sora van a megjegyzéseknek, melyeket a hallottakra tehetnék, de nem akarok tenni; mert végre is vissza kell térnem oda, honnét kiindultam, hogy t. i. mi a kérdés : meg méltóztatnak-e adni a meghosszabbítást egy évre ? Különbség nélkül mindenkitől azt hallottam, hogy megadjuk. (Fölkiáltások a szélső bal oldalról: Nem adjuk meg !) Csak az a kérdés : van-e föltételre szükség vagy nincs 1 En a javaslat előterjesztésére nézve bátor voltam ígéretet tenni, nyilván az indokolásban, és tettem élő szóval, s azt hiszem, hogy nem szolgáltattam okot arra: hogy kételkedjenek abban, hogy meg is fogom tartani. Határozat a nélkül is van; de hogvha egy határozat nem elég, kettő sem lenne elég : ha pedig az előbbi elég, akkor nem kell ujat hozni. (Derültség jobb felől.) Csupán még Horn képviselő ur statistikájára