Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-248
248 248. országos nlés deczember 10. 1870. megvizsgáltatom, és ha alapos, fizetési haladékot nyer az illető, de végrehajtás semmiesetre nem lesz. Erre nézve nem adatott be hozzám oly kérés, melyre nézve, a hol a fizetési képtelenség igazoltatott, meg ne adtam volna a fizetési haladékot; ezt czélozzák és teszik lehetővé a hátraléki kamatok. Simonyi Ernő: Nem szenved kétséget, hogy magában-e házban már igen gyakran emeltetet panasz az adó végrehajtására nézve. Én átalában véve azt mondom, hogy a minisztereknek nemcsak joga, de sőt kötelessége is, végrehajtás utján szedetni be az adót ott, hol az adózok azt nem fizetik. Ha a törvényhozás egyszer kivetette az adót: azon adót be kell hajtani; s ha szép módjával be nem jön, természetesen végrehajtás utján : mert neki be kell vennie az adót, utolsó fillérig, végrehajtás utján is. De midőn az adótörvények erről rendelkeznek : az adótörvény minden szakaszának oda kell irányozva lenni, hogy semmi más súlyosbítás vagy nehézség, semmi teher ezenkívül az adózó^ népre ne háromoljék. Én ugy találom, hogy az 1868-iki XXL tczikk intézkedett arról tökéletesen és méltányosan, hogy az állam kárt ne szenvedhessen. Megengedte az adóvégrehajtásokat; megengedte, hogy azok rövid idő alatt teljesíttessenek; megengedte, hogy minden okozott költség behajtathassák. De hogy még e törvénynek sulyobbitása is kívántassák : annak egyátalában okát nem látom. Ha a minisztérium több adót vesz be, mint a mennyire az országgyűlés által föl volt hatalmazva : akkor megsértette az alkotmányosság főalapelvét ; mert oly pénzerőkről rendelkezett, melyeket a törvényhozás rendelkezésére nem bízott. Hogy pedig ez mennyi bajra szolgáltathat alkalmat, mutatja az, hogy a közös hadügy miniszter rendelkezik oly pénzekkel,melyeket a törvény az ő kezelésére nem bizott, hanem visszaélésből kezeli ezen pénzeket, és kiadja minden utalványozás nélkül, és mikor kiadta, akkor azt mondja: már most térítsétek meg: mert elköltöttem azon pénzeket, melyek a máséi voltak. Ilyen visszaélések megszüntetése végett találtatott föl azon alkotmányos elv : hogy a miniszter csak annyi pénzzel rendelkezik, mennyit a törvényhozás az ő kezére bizott. Azt mondotta a központi bizottság előadója, hogy a miniszter ur a központi bizottságnál adatokkal lépett volna föl, az ezen végrehajtási költségekből bejött mennyiségekre nézve, és azt mondja, hogy ezek körülbelül 4°| 0-t tesznek. Mihályi Péter előadó: Illetőleg 2°| 0-t. Simonyi Ernő : Nincsen rá megjegyzésem, akár 2, akár 4%, hanem arra van, hogy az országot körülbelül-lel kormányozni nem lehet és nem szabad. Mihályi Péter előadó : Azt én mondtam. Simonyi Ernő: Engedelmet kérek, ha előadó uré a „körülbelül" : az ellen semmi kifogásom ; de az előadó ur ugy adta elő, mintha azt a miniszter mondotta volna: és ha a miniszter v körülbelül" által kormányoz, az ellen igen is nagy kifogásom volna. Nekünk a kormányzatban positiv adatokra van szükségünk. Lehetséges, hogy a kivetett adó mind be nem jő; lehetséges, hogy több költség okoztatik az év mentében; hiszen ezekre nézve, hogy milyen orvoslattal él a kormány, azt nem szükség most magyarázni, megmondatott már számtalanszor. A miniszter ur azt mondja, hogy e törvény benyújtásának oka az volt, mert a házban gyakran történtek interpellatiók az adóvégrehajtásra nézve. Az áll, hogy itt gyakran történtek interpellatiók az iránt, hogy a végrehajtási és foglalási költségek fejében minden forint után 2 — 2 krajczár szedetik be. Igen helyesen történtek az interpellatiók, mert a törvény azt nem engedi meg; adót pedig máskép, mint a törvény rendelete szerint behajtani nem szabad. De ha most az interpellatiók megszüntetését és a panaszlott baj orvoslását az által véli a miniszter ur elérhetni, hogy a panaszlott bajt, most már törvényesíteni akarja : igen természetesen, az interpellatiók meg fognak szűnni; hanem a baj, mely eddig loealisálva volt : átalánossá fog lenni, tehát segítve rajta nem lesz. A miniszter ur igen ügyesen s meghiszem teljes őszinteséggel előadta azon czélt, melyet elérni kivan ezen törvény által, t. i. könynyebbitést szerezni a szegény adózóknak Azt mondja ugyanis, hogy a végrehajtási költségek egy helyen sokra mennek, mert az illető község a törvényhatósági közegektől messze esvén, oda a kimenetel, a fuvar igen drága, az adóhátralék pedig igen kicsiny; ezen kis hátralék közt föloszlatva a költségek összege, igen természetesen, többet fogna ráróni ezen helységre forintonkint és az adóhátralék arányához képest, mint másra, hol ahátrálék nagy és mely mégis közel van a végrehajtóhoz. Ez első pillanatra nagyon igazságosnak látszik. Ámde ha a tjavaslatot nézzük: ezen tjavaslat 3-ik §-ának 4-ik kikezdése egyenesen ellenkezőt mond: itt t. i. az mondatik, hogy 2 krt. zálogolási költség fejében fizet az, ki önálló törvényhatóságot képező városban a 8 napi megintési határidő letelte után rója le adóhátralékát, tekintet nélkül arra, intéztetett-e ellene tettleg zálogolási eljárás, vagy nem.
