Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-248
248. országos ülés deczetnber 10. 1870. 240 T. ház! Mindenki megengedi azt, hogy önálló tőrvényhatóságot képező városok rendesen nagyobb községek ; mindenki megengedi azt, hogy rendesen ezen nagyobb községekben laknak a pénzügyi közegek: itt tehát az adóbehajtás magukra a városokra ezéloztatik bízatni, itt S3mmi utazás, semmi messze fuvarozás nem jön kérdésbe: és mégis ha a zálogolás nem történik, a törvényjavaslat forintonkint 3 krajezárt kivan. Tehát — ugy látszik — a ezél nem az, hogy ott kivan többet beszedetni, hol kisebb költséségek okoztatnak; hanem, a ezél az, hogy egyátalában többet kivan beszedetni, mint a mennyi az országgyűlés által adófejében megszavaztatott, és mennyi az executionális költség3kre fölmegy, ami ismét kilátszik ugyanazon tjavaslat 3 §-ának 6-ik bekezdéséből. Ezen 6-ik bekezdés egyenesen föltételezi azt, hogy marad felesleg ; mert ezen feleslegnek hovafordításáról rendelkezik, midőn azt mondja: a végrehajtási költség fejében befolyt összegek azon városokban, melyek az adóbehajtást maguk eszközlik, házipénztáraikba, más községekben azon k. hivatalok pénztárába szállitandók, melyeknek határához az illető község tartozik. Ha tehát valami befizetni való van a városi pénztárba, valami beszállítandó az adóhivatali pénztárba: igen természetes hogy valami feleslegnek kell maradni, s ez az, a mire a miniszter ur számít, és aminek bevétele ellen én alkotmányos szempontból és az adózók kímélése szempontjából tiltakozom és ellene vagyok. Én, t. ház, azon érvet igen erősnek találván, hogy a szegényeket kívánja inkább kímélni a miniszter ur, mint a gazdagokat: megvallom, — miután a miniszter ur maga elismeri, hogy az adóknak nagy része azért nem jön be, mert az emberek nem képesek fizetni: — azt tartom, hogy azzal kimondta elkárhoztatását a törvény azon részének is, mely késedelmi kamatokat és executionális költségeket ró az illető adózóra, ahol fizetési képtelenség oka a be nem fizetésnek. Ily esetben a fizetésen kívül még külön büntetést is szabni, azt gondolom, igazságtalanság : mert ha reá oly adó van róva, hogy azt fizetni nem képes, az kétségkívül az adókivetési aránynak hibája, nem pedig azon szegény emberé, a ki az adót fizetni nem tudja. De t. ház, különben is — nem mondom — hogy az ország minden részében, hanem az ország nagy részében az eljárás olyan, hogy a hátralékok után nem a gazdag emberektől szedetnek be a költségek, hanem a községek szegény tagjaitól: mert amazok, mint nagy részben földes urak, nem a községgel együtt fizetik be adójukat, hanem teszik azt egyenesen az állam pénztárnál; az adó-exeutio után eső költJÍÍPV II. NAPLÓ 18;* sr. ségek tehát sem a községek, sem az egyesek könynyitésére nem szolgálnak. Van még egy másik visszaélés is, mely miatt részint itt a házban, részint a hírlapokban gyakran emeltetnek panaszok, és én megvallom, hogy részemről nagyon komolynak tartom azon panaszt, mely többször volt fölemlítve: hogy mig egy helyen kissebb hátralék is ily adóbehajtás alá vétetik, addig egy szomszédban lakó nagy ur, bizonyos tekinteeteknél fogva, igen sok adóhátralékáért sem vonatik egyátalában felelősségre. Ez, t. ház, oly dolog, mely a kormány és a miniszternek legszigorúbb figyelmét kell, hogy magára vonja; az ily mulasztás, ha sok helyen történnék, és a kormány beleegyezésével történnék, egyenesen oly bűnös eljárást fogna képezni, melyet megrovás nélkül hagyni egyátalában nem lehet. (Igaz, ugy van! bal felől.) Van-e a miniszter urnák ily esetekről tudomása, vagy nincs? azt én megmondani egyátalában nem tudom, és ezzel a kormányt nem is vádolom. Elég, ha ily esetek jelentkeznek, s ha azok csak hírlapokban fordulnak is elő, azt hiszem, a kormánynak, kötelessége utánna nézni: vajon igazak-e, vajon valók-e az ily esetek? és ha igazak, ha valók, tartozik orvoslást nyújtani. (Helyeslés bal felől.) Az, t. ház, kétséget nem szenved, hogy a végrehajtások körül igen sok visszaélés fordul elő. Azt ismét nem állítom én , hogy mindezekről a miniszter urnák van tudomása ; hanem azt átalánosan minden ember tudja, ki az adóbehajtás körüli eljárást ismeri, hogy az gyakorlatilag ugy történik, hogy a pénzügyi közegek kijönnek a helységbe, ott beülnek a korcsmába, és annál boldogabbak, minél több napig maradhatnak ott minden munka nélkül: mert annál többre megy diurnumjok, és annál hosszabbideig élősködhetnek a szegény adófizetők rovására. (Igaz ugy van! bal felől; Zaj jobb felől.) Ez is oly eljárás t. ház, melyet minél előbb meg kellene szüntetni: mert ezen executionális napidíjak kétségkívül oly praemiumot nyújtanak a pénzügyi közegeknek, hogy magukis igyekeznek, hogy minél több adó legyen hátralékban, s igy az adó minél nagyobb része jöjjön be executió utján, amint csakugyan ugy is történik: mert hiszen csak az imént mondotta a miniszter ur, hogy 20 millió adóhátralék van, a mi körülbelől 40' J j 0-jét képezi az összes adóknak. Ez igen magas arány, és ez azon esetben, hogyha a pénzügyi közegek szorosan, szigorúan és szabatosan járnának el, — nézetem szerint — nem. is fordulhatna elő. Még csak egy megjegyzésem van a miniszter urnák imént mondott szavaira. Azt mondja 32
