Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ülés az általam jelzett módosításokkal Zsedényi képviselő ur indítványát, vagy ha ő azt visszavenné, Simonyi képviselő társam indítványát átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés a hal oldalon.) Kerkápoly Károly pénzügyminiszter: Mielőtt a vita tovább menne — miután azt hiszem, hogy a vitának ezélja nem lehet egyéb, mint lehetőleg tisztázni a tárgyat képező kérdést: — kötelességemnek tartom néhány megjegyzést tenni azokra, a miket Simonyi és Yárady képviselő urak előadtak; mert talán sok szónak veszi elejét. Simonyi képviselő ur nekem bűnül rója föl azt. és e részben, e téren követi Várady képviselő nr is, hogy én nem ismerem el, mikép itt a kormány egy oly lépést tett, mely a törvénynyel szorosan összetartva, azzal nem egyezik meg. Kérem! dehogy nem. Hiszen föl is olvasta Várady képviselő ur beszédemből azt a helyet, a melylyel én azt egyenesen elismerem. Én e kifejezést, melyet Simonyi képviselő ur oly roszul használva mondott, — a hivatolt szakasz tulajdonkép ide nem való — csakis azon értelemben mondottam. A dolog ugy van. Én tartózkodás nélkül elismerem, hogy kölcsönt venni az ország terhére, más utón, mint az ország előleges fölhatalmazása alapján, nem lehet! Ha ez meglett volna, nem kellene a jelen esetben indemnityt kérni. S mert ez nem volt meg, azért kötelességemnek tartottam indemnityt kérni: a miből ismét azon kötelességet elismerjük, nyilván elismerjük, a mint a törvény megszabta. Simonyi Ernő: Ergo! Kerkápoly Károly pénzügyminiszter: Ergo, fönmarad annak szüksége, hogy igazoljuk, miszerint magasabb érdek: az állam fönmaradása követelte, hogy merjünk valamit saját felelősségünkre, és azután kérjünk illetékes helyen fölmentést. Ez az ergo. Igenis, tartózkodás nélkül elismerem azt, — nem tagadom, s Wahrmann képviselő ur ellenében is elismertem már, és azért nem is volt már szükséges annak bebizonyítása,— hogy ez kölcsön. S meg is mondottam: miért tettem különbséget ezen ós másnemű kölcsön közt? Nem pénzügyi a különbség: hanem közjogi. Bűnül rójja föl továbbá Várady képviselő ur azon állítólagos mulasztást, az ő szavai szerint, hogy bevártam az interpellatiót. Bocsánatot kérek, nem sokáig vártam: mert az első ülésben, a melyben távollót után — nem privát dolgaim miatt, de az ország iránt teljesített kötelességből — jelen voltam, megtörtént a felelet. De különben nem akarom magamat szépíteni, november 22. 1870, 155 (Derültség.) ha nem igy történt volna, nem hoztam volna elő; minek láttassam ugy, a hogy nem volt. Az én nézetem az volt, s ma is az, — kifejezést adtam annak akkor is, ma is, — hogy itt két igazolni való dolog van. Az egyik: fönforgott-e a szükséglet, melynek folytán, a mi meggyőződésünk szerint, többet kellett kiadni, mint a delegatiók megszavaztak, és fönforgott-e kivált a közös szükséglet esete ? Ez a kérdés, mely mindenekelőtt első sorban megítélendő. Ha elismertetik a kiadás közössége és szükségessége, mi következik? Póthitel, Ki által kell azt constatálni ? Teljes meggyőződésem szerint az által, a kinél az eredeti, az első rangú hitelt kell kérni: ez tehát a delegatiók föladata. Azt gondoltam s gondolom most is, hogy az, a mi lehetetlen volt, hogy a delegatiók előtt előlegesen történjék meg, annak meg kell történni utóbb, a kormánynak sokkal inkább koezkáztatásával, mintha előbb történhetett volna meg; és nem is képzelek kormányt, mely, ha előbb igazolhatja, utólag tegye. A koezkáztatás az, hogy el nem ismertetik annak szükségessége, a mit a kormány vél, s akkor nem szavazatik meg, ós ha a közösség tagadtatik, akkor kiválasztalak, s a külön törvényhozás elé utasittatik. Ennyit koczkáztat a kormány, ha előlegesen igazolja. Mit koczkáztat, ha utólag ? Sokkal többet. Es ezen többnek koezkáztatására egy felől a lehetetlenség, más felől a haza megmentése iránti érzet bírhatja csak és semmi más. Mit kell ezen fölül igazolni ? Véleményem szerint azt, a mi a delegatiók elé tartozik. És ha ott az illető miniszter, a ki a több kiadást kérte, és a mi beleegyezésünket ahhoz megnyerte, nem fogná igazolni: csakugyan mulasztást fogna elkövetni. Mit kell még ezen kivül igazolni? Azt, hogy minekutána nemcsak a szükséglet elismertetése, nemcsak a szükséglet közössége eonstatáltatott, azt, hogy azt nem lehetett elhalasztani, hanem még fedezését sem. Azt is igazolni kell, hogy nemcsak a delegatiók megelőzésével, hanem az országgyűlés megelőzésével is a tekintetben, a mi a fedezést illeti, a kormány a maga felelőségére, a törvényhozásnak előleges belenyugvása nélkül cselekedett: mert hite szerint kénytelen volt. Ezt kell tehát neki igazolni. Én már akkor is azon biztos meggyőződést mondtam ki, — és ebben tévedni emberi dolog lenne; de most sem hiszem, hogy tévedek, — hogy azt igazolni azon a helyen, hová az tartozik, sokkal inkább megfelel akkor, midőn a szükség fönforgása és azon szükség közösségének ténye az illetékes fórum előtt majd constatálva van, mint előzetesen. Megmondom okaimat: miért? Mert nekem furcsának tetszik a törvényhozástól azt kérdezni, hogy mondja meg a törvényhozás : a 20*