Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

15 2 240. országos Ölés november 22. 1870. emlékeztet engem Moherének egy vígjátékára, melyben egy hízelkedő egy kereskedővel, ki szeretett a nagy urakhoz dörgölődzni, azt akarta elismertetni, hogy tulajdonkép nem is kereskedő. „Hogyan? ön kereskedő lenne? Önnek van nagy mennyiségű posztója; barátai, ismerősei, idegenek meglátogatják önt, átenged nekik belőle pénzért bizonyos mennyiségű posztót; de ön nem kereskedő." Hogyan? ez egyátalán fogva nem kölcsön, ez előlegezési művelet. A közös pénzügyminiszter magánál elfogadott, vagy pedig meglátogatta őt három ember, történetesen bankárok voltak s ezeknek előterjesztette, hogy 12 millió forintra szüksége lenne, és a közös pénzügyminiszter egy kis levelére — váltónak hivják — szives volt a három bankár megadni a kért összeget, tehát ez nem kölcsön, ez előlegezési művelet. Valóban difficile est satiram non scribere. Ezt állítani, és a törvényt kézbevenni, a mely meghatározza a kölesönt, ugyanegy időben gúny nélkül tenni lehetetlen. Mit nevezünk kölcsönnek ? A kölcsönnek ugy hiszem, ez a leghelyesebb meghatározása : oly kétoldalú terhes szerződés, a melyben valaki másnak átenged valami ingó dolgot, használat végett, bizonyos bérért. Már hogy elérhető volt a 12 millió, melyet a közös pénzügyminiszter a három bankártól kapott, a t. pénzügyminiszter ur maga mondotta, mert hiszen azt méltóztatott állítani, hogy azóta közel egy uj milliót vett föl a közös pénzügyminiszter, és hogy nem ingyen adták neki a 12 milliót, azt ugy hiszem, méltóztatnak elismerni. Ez tehát a kölcsönnek minden kellékével biró üzlet volt; következőleg az 186 7: XII. törvényczikk 56. és 57-ik §-a alá esik, mely szerint: kölcsönt csak az illető országgyűlések előleges megegyezésével lehet kötni. Ha még azt mondaná mentségül a t. pénzügyminiszter ur, és azt mondaná egyedül, hogy nem lehetett az országgyűléshez rendes utón folyamodni , mert az országgyűlés együtt nem volt, a körülmények pedig paranesolólag intettek arra, hogy az ország és monarchia biztonságáról gondoskodjunk, — még hagyján. Ámbár én részemről még ezen mentséget sem fogadnám el, és pedig azért nem; mert az országgyűlés aug. 5-kén napoltatott el, a kölcsön pedig már 9-én a lapokban ki volt hirdetve. De a miniszterelnök ur, mint méltóztatnak emlékezni, egy interpellatióra adott válaszában még az országgyűlés folyama alatt azt mondta, hogy a kormány a semlegességet kívánja föntartani; de előre jelezte, hogy vannak oly intézkedések, melyeknek megtétele mulhatlanul szükséges a monarchia biztonságának érdekében. Tehát a kormány tudata, kormány érezte már akkor, midőn az országgyűlés együtt volt, hogy ily intézkedésekre szükség leend, ós hogy ezek pénz nélkül meg nem tehetők, azt természetesen épen ugy tudta, mint mindnyájan, ós tudta azt, hogy ezen rendkívüli szükségletre a budgetben egyátalában intézkedés nem történt; tudta, hogy kölcsön lesz szükséges: ós mégis, daczára ennek, nem kérte a képviselőház beleegyezését a hitel elfogadására, sőt talán maga akarta az elnapolást. Ezt ón, t. ház, egyátalán fogva nem tartom alkotmányos eljárásnak: én nem tudom, hogy miért követte a kormány ezen eljárást: miért nem akarta a hitel iránt az országgyűlés akaratát megtudni? és hogy ez által törvényt, világos törvényt sértett, az el nem vitatható. Es, t. ház! ha már valóban akkor, midőn ezen kölcsönnek eszméje a kormány keblében fölmerült, és illetőleg a kölcsön elhatároztatott, az országgyűlés nem volt együtt: mi akadályoztatta a kormányt abban, hogy az a nélkül is nem elnapolt országgyűlést — mert üléseink csak fölfüggesztve voltak — e czélból összehívja? De tovább megyek. Ha sem az országgyűlés folyama alatt nem volt még megállapodva a kormány a kölcsön iránt, sem később, midőn e tekintetben határozott, az országgyűlést ismét összehívni nem akarta: akkor alkotmányos fogalmak szerint, a mint október 2 2-kén ezen képviselőház összeült, a miniszternek legelső kötelessége lett volna {Igaz! Ugy van! a szélső bal oldalon) előadni a történteket, igazolni eljárásáü és utólagos fölmentésért folyamodói. A helyett mit tett a kormány ? mit tett a pénzügyminiszter ur? Bevárta, mig az iránt interpelláltatik, és akkor is nem rögtön, hanem majd egy hónap múlva méltóztatott felelni, ós akkor is nem ugy, hogy beismerte volna a törvény megszegését, hanem sofismák mögé bujt, azt állítva, hogy : ez nem kölcsön, hanem előlegezési művelet. (Igaz! a szélső bal oldalon.) En, t. ház, fájdalom, nem állithatom, hogy ez az első eset, midőn a kormány törvényt, sarkalatos törvényt sért; de annyi tisztán áll, hogy ennél fontosabb, ennél lényegesebb törvényt aligha sértett. Annálfogva szükségesnek látom, hogy ezen képviselőház, hogy a nemzet képviselői a törvények iránti tiszteletre utasítsák azon kormányt, mely azoknak végrehajtására van hivatva. A törvény iránti tisztelet Magyarországban — sajnálattal vallom meg — nem a legjobb lábon áll; de ha ezen képviselőház, ha a kormány maga nem ad rá példát: akkor ne csodálkozzunk, ha a törvény iránti tisztelet élénkülni nem fog, ha szebb és örvendetesebb eredményeket szülni nem fog. Én annálfogva a kormány eljárása fölött