Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ölés november 22. Í870. 153 roszalást indítványozok kifejeztetni, s kérem a t. házat, hogy indítványomat, melyet mindjárt fölolvasandó leszek, annál is inkább elfogadni méltóztassék, nehogy különben a képviselőház, nehogy maga a parlamentáris rendszer iránt a nemzetben a bizalom csorbulást szenvedjen, megcsökkenjen. Most, a t. ház engedelmével, fölfogom olvasni határozati javaslatomat. (Halljuk!) „Határozati javaslat. Tekintve, hogy hazánk ősalkotmányos jogai szerint az országgyűlés megegyezése nélkül az országra terheket róni nem lehet; tekintve, hogy maga az 1867: XII. t.-czikk 56-ik §-a szerint, „midőn mind Magyarország, mind ő fölsógónek többi országai a fönforgó körülmények között, saját érdekökben ezélszerünek látják valamely uj kölcsönt együtt s közösen venni föl, oly kölcsönöknél, mindaz, a mi a szerződés megkötése s a fölvett pénznek mikénti használására s visszafizetésére vonatkozik, közösen intézendő el: de annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vétessék-e föl? Magyarországra nézve, minden egyes esetnél a magyar országgyűlést illeti; az 57-ik §. értelmében pedig „Magyarország jövendőre sem fog semmi oly államadósságot magára nézve kötelezőnek elismerni, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen és határozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járult; tekintve másfelől azt, hogy a közös pénzügyminiszter múlt augusztus hónapban egy 12 millió, ujabban pedig egy 9 száz néhány ezernyi közös-kölesönt vett föl, s ennek biztosítására közös állami követeléseket kötött le, és hogy ezen művelet nyomban a magyar országgyűlés üléseinek fölfüggesztése után, s oly szükségek fődözésére hajtatott végre, melyek — mellőzve ezúttal azok alapossága kérdését — már az országgyűlés együttléte idejében léteztek s illetőleg a kormány által előre látva s jelezve is voltak, minélfogva az országgyűlést nem elnapoltatnia, hanem együtt tartania kellett volna a kormánynak; tekintve továbbá, hogy ezen közös kölcsön fölvételébe s mondott módon biztosításába, a magyarországi pénzügyminiszter megismerése szerint, a magyar kormány beleegyezett, s azt nem a törvény szükségparancsolta megszegésének állítja, mely miatt utólagos fölmentésre szorulna, hanem törvényes eljárásnak követeli: A képviselőház a magyar kormány ezen eljárását mint törvény- s alkotmányellenest roszalja, a kötött kölcsönt pedig Magyarországra nézve kötelezőnek nem ismeri." Ajánlom a t. háznak indítványomat elfogadás végett. KÉPV. H. NAPLÓ 18-f-j!- XI. Várady Gábor: T. képviselőház! Zsedényi Ede t. képviselőtársam indítványát átalánosságban a részletes vita alapja ul elfogadni kész vagyok. Ha azonban a t. képviselő ur indítványát visszavenné, az esetben elfogadom Simonyi Lajos t. tagtársam indítványát, ki ezt magáévá tette. De csakis átalánosságban fogadhatom el ezen indítványt, t. i. ezen indítványnak két fő részét. Az egyik az, melyben az 1867-ik évi XII. t.-cz. 57. §-ára történik hivatkozás, hogy Magyarországra nézve semmi kölcsön nem kötelező, mely az ország hozzájárulása nélkül köttetett. A másik főrész, ezen szabálynak, ezen törvénynek a jelen concret esetre való alkalmazása : hogy t. i. ezen kölcsön, a mely köttetett, az országra nézve kölcsön nem lehet. Ez, t. képviselőház, azon minimum, a melynek kimondását már most szükségesnek tartom, a mely minimum alól licitálni, mig a törvény törvény és nem puszta fictio, nézetem szerint, nem szabad, de nem is lehet. Van Zsedényi t. képviselőtársunk indítványának oly része is, a mely fölösleges, és bizonyos tekintetben káros: mert az ő indítványában foglalt antecedenst a consequensek lerontják. Az egyik consequens, hogy a ház tudomásul veszi a kormány eljárását, és a pénzügyminiszter ur nyilatkozatát. A tudomásul vétel, a jelen viszonyok közt, de egyátalában a ház bevett gyakorlata szerint is, közvetve helyeslést involvál. Kérdem: hogy ha a képviselőház ez eljárás helyességét mondja ki, lehet-e azon esetben kimondania azt, hogy ezen kölcsön, a mely köttetett, reánk nézve nem kötelező? A másik hibás consequens, a mi Zsedényi t. képviselőtársunk indítványában foglaltatik az, hogy ufcasittatik a pénzügyminiszter, hogy a pénzügyi miveletre nézve törvényjavaslatát terjeszsze a ház elé. Ez, nézetem szerint, involválja az indemnitást; és igy tökéletesen igaza van Zsedényi t. képviselőtársamnak, mert az ő indítványának ezen része végeredményben ugyanaz, a hová Wahrmann t. képviselőtársam indítványa irányozva van: ugyanazért indítványának ezen két részét nem fogadhatnám el. A mi már most az igen t. pénzügyminiszter ur eljárását illeti, azok után, miket Simonyi t. barátom elmondott, méltóztassék megengedni, hogy kevés szóval igénytelen észrevételeimet elmondjam. Az igen t. pénzügyminiszter ur védeni, sőt igazolni is véli saját álláspontjából ezen eljárást a „salus reipublicae suprema lex esto" elvénél fogva. Megengedem; sőt megengedem azt is, hogy a kitört háború, és átalában az európai politikai 20