Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos ülés november 2í. 1870. 151 teljes loyalitással és készséggel nyújtok alkalmat részemről, midőn az indítványt elfogadom, és, hogyha elejtetnék, magamévá teszem. Nem tételezem föl mindazonáltal , hogy ezen indítvány elejtetnék: mert akkor csakugyan bekövetkeznék mit az ellenzék állított : akkor csakugyan haladni fognak önök ezen lejtőn tarthatlanül, mig bekövetkezik a végösszeomlás, vagy mig valahára a nemzet azt kiáltja önöknek, hogy már elég! Nem vagyok följogosítva arra, hogy ezt önökről föltételezzem; sőt ellenkezőleg, teljes örömmel ki kell jelentenem azt, hogy azon időben, midőn ezen kérdés először fölmerült, igen sokan önök közül is pártolták ezen véleményt, sőt másodnap , midőn ezen tárgy szavazás által volt végleg eldöntendő, — három tag kivételével — önök mind a tárgyalásra szavaztak. Nem vagyok tehát följogosítva arra, hogy önökről föltételezzem azt: hogy csak azért követelték a tárgyalást, hogy ezen meghozott törvénynek, melyet önök alkottak, e tárgyalás által nyakát szegjék. Megtörténnék pedig ez, ha azon indítvány, melyet Wahrmann képviselő ur előterjesztett, elfogadtatnék. Azon indítvány két igen veszélyes elvet rejt magában. Mindenekelőtt elismertetik azon indítványban, hogy a közös pénzügyminiszter ezen kölcsönmiveletnél helyesen járt el. (Ellenmondás.) Ha ez nem ismertetik el, akkor elismertetik a másik elv, hogy t. i. a minisztérium és átalában a miniszter föl van jogosítva arra, hogy az ország beleegyezése nélkül is, utólagos jóváhagyás reményében, kölcsönt köthessen. Igenis vannak oly esetek, a hol ez megtörténhetik: ezt magam is elismerem; hanem azt törvényben kimondani, vagy egy ily határozat hozatala által erre praecedenst alkotni én igen veszélyes dolognak tartom. Ha pedig ezen veszélyes elv ezen indítványban nincsen: akkor csakugyan nincsen benne semmi, akkor arról csak azt mondhatni, azon kifejezéssel élve, melylyel Madarász képviselő ur élt e napokban, hogy ezen indítvány nem egyéb, mint ,,nesze semmi fogd meg jól." Még csak egy észrevételt vagyok bátor tenni azon nyilatkozatra, melyet Zsedényi tett. T. i. azt mondta, hogy ezen ügy oly fontos, hogy ezt közegyetértéssel kell elintézni. En erre csak azt mondom, hogy, ha törvény fölforgatásáról van szó: jobb, ha ez nem közegyetértéssel történik, hanem ha vannak olyanok, kik beleegyezésüket megtagadják. Azért, mert az ezen indítványban kimondott elvekbe beleegyezem, mert ezeket helyeseknek vallom, fogadom azt el, s teszem azt magamévá; magában értetődik, hogy miután nem voltam annak szerkesztője: azon esetben ha annak szerkezete módosíttatnék, — miután csakugyan elismerem, hogy abban hiányok vannak, különösen mi a czimet illeti, és van még több kisebb hiánya is — a legnagyobb készséggel hozzájárulok leendő kijavíttatásához, és ezen megjegyzéssel igen ajánlom a t. háznak, hogy híven az önök által hozott törvényekhez, és az ország jogaihoz: fogadják el azon indítványt, mely Zsedényi t. képviselő társam által előterjesztetett, fogadják el a t. képviselő urnák azon indítványát átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés hal felől.) Irányi Dániel: T. ház! Engem sem A Zsedényi, sem a Wahrmann Mór t. képviselő urak indítványa ki nem elégit; nem az utóbbié azért, mert távol attól, hogy a kormány törvénytelen tettét, mint megérdemli, roszalná: mind a közös, mind pedig a magyar kormány eljárását helyesli; a közös pénzügyminiszter tettét azért, mert a magyarországi kormány megegyezésével cselekedett, a magyar kormány eljárását azért, mert mint kifejezi, elvárja, hogy, ha a szükséglet ezen utón igazolva és elismerve lesz, elő fogja terjeszteni a javaslatot a szükséglet miként leendő végleges födözése iránt. De nem elégit ki a Zsedényi képviselő indítványa indokolt napirendre térés iránt sem: mert, meggyőződésem szerint, ha az Magyarország jogát némi részben salválja is: a kormány irányában az ezen ház részéről szükséges roszalást nem eléggé határozottan, nem eléggé világosan fejezi ki. Én ennélfogva kénytelen vagyok, barátim és saját magam nevében, egy uj határozati javaslatot terjeszteni a ház elé, melyben a kormány eljárását helytelenítem, kárhoztatom. Ha van eset, t. ház, hol a kormány tettét a háznak szigorúan megbírálnia szükséges : az a jelen eset; mert a jelen eset az, hol a kormány az országnak nemcsak világos, de sarkalatos törvényét is sértette meg. Hogy világos törvényt sértett: annak bizonyításától fölmentett már előttem szólott Zsedényi képviselő ur, ki igen helyesen kimutatta, s a törvény szavaival bebizonyította, hogy a kormány törvénytelenül járt el. A mi pedig azoa kérdést illeti: vajon sarkalatos, vajon lényeges-e azon törvény, mely meg van sértve az szintúgy nem szenved kétséget ; mert az országra terheket róni, adót, közvetve bár, az országra róni, ahhoz a kormánynak joga nincs, az csak az országgyűlés kiváltsága. Hiában akarja a t. pénzügyminiszter ur ezen törvénytelen cselekedetet az által szépíteni, hogy nem kölcsön, hanem előlegezési műveletnek méltóztatott azt minapában keresztelni. Ez valóban