Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

150 240. országos Illés november 22. 1870. Simonyi Lajos báró : T. képviselőház! nem birtam biztosan kivenni Zsedényi képviselő társam nyilatkozatából, a melyen — mellesleg hozzá teszem — kétféle szellem uralkodik t. i. mely november 17-én uralkodott, mely ma uralkodik, nem birtam biztosan kivenni, hogy ő ezen indítványát visszaveszi-e vagy nem ? Visszaveszi a t. képviselő ur indítványát 1 (Zaj halljak!) Azon esetben ha t. képviselő társam indít­ványát visszavenné, én azt a házszabályok 130­ik §-a értelmében magamévá teszem. (Helyeslés a hal oldalon.) Magamévá teszem pedig azért, mert én ezen indokolt napirendre vonatkozó határozati javaslat által érvénj^esitve látom minden alkot­mányos államnak, és igy hazánknak is azon jogát, hogy saját pénzéről egyedül ő rendelkezhetik és hogy semminemű kötelezettséget magára köte­lezőnek és érvényesnek nem tart, mely az or­szággyűlés előleges beleegyezése nélkül tétetett. De magamévá teszem ez indítványt azért is; mert alkalmazza azon törvényeket, melyek ezen ügy felett határoznak, alkalmazza a régibb törvényeket ugy, mint az ujabbakat is, különösen a 67-ki törvény 56-ik szakaszát, mely kimondja azt, hogy közös kölcsön csak akkor köttethetik, ha az országgyűlés erre előlegesen beleegyezését adja. Továbbá kimondja 57-ik szakaszában azon alkotmányos alapelvet, hogy csak azon esetben kötelező ez az országra nézve, ha az országgyűlés e kölcsön kötéséhez előlegesen adja beleegyezését. Miután tehát ezen indítvány e törvényt alkal­mazza és érvényesiti, ennek következtében te­szem azt magamévá azon esetben, ha az igen tisztelt képviselő ur visszavenné, — mit én még most sem tudok, — és pártolom azon esetben, ha azt a tisztelt képviselő ur még is megtartaná. (Derültség bal felől.) A közös pénzügyminiszternek semmi esetben sincs azon joga, hogy ő kölesönt kössön; nincs joga azon esetben sem, hogy kölcsönt kössön, melyet az országgyűlés megszavazott, mert e fölötti eljárásáról számot nem adhat a delegatió­nak, mert a delegatio a fedezetről nem gondos­kodik, és nem adhat számot HZ országgyűlésnek sem, mert nem tagja annak. De nem köthet hasonlókép oly kölcsönt sem, mely az országgyűlés által meg nem szavaztatott, mert eziránt nem igazolhatja magát a delegatio előtt, valamint nem igazolhatja magát az ország­gyűlés előtt sem, mert nem az országgyűlés mi­nisztere, hanem a delegatioó. Miután a pénzügyminiszter ur azon nyilat­kozatából, melyet Zsedényi képviselő ur inter­pellatiójára tett, ki nem vehető: mi módon járt el a közös pénzügyminiszter? ennek következté­ben voltam oly bátor az indítványt pártolni, vagy magamévá tenni. Az igen t. pénzügyminiszter ur nem mondja ki, hogy mi módon járt el a közös pénzügymi­niszter. 0 kötötte-e azon kölcsönt, vagy pedig csak ugy kötötte, mint a t. pénzügyminiszter urnák ügynöke? A t. pénzügyminiszter ur vála­szában azt mondta, hogy a minisztériumnak tu­domása van azon eljárásról. > Kerkápoly Károly, pénzügymi­niszter : Tudomása és beleegyezése. Simonyi Lajos b.: Hogy igen is tud­tával történt nemcsak a pénzügyminiszternek' de mint monda az összes minisztériumnak. Kerkápoly Károly, pénzügymi­niszter: Tudtával és beleegyezésével. Simonyi liajos b.: Már, t. ház, én nem tartanám azt helyes eljárásnak, ha a közös pénz­ügyminiszter kötne egy kölcsönt, és elégséges lenne, ha ez a magyar pénzügyminiszternek vagy áta­lában a magyar minisztériumnak csak tudtára adatnék. Továbbá a t. miniszter ur, midőn az inter­pellatióra válaszolt, egy különös nyilatkozatot tett. Azt monda ugyanis, hogy az idézett tör­vények, értem az 1867. XII. t. ez. 56,57. §§-ait, nem is vonatkoznak a jelen esetre ; mert azon törvények csak azon esetről szólnak, ha oly köl­csönről van szó, vagy oly összeg fedezésérői, melyet a delegatio már megszavazott: ezt pedig az országgyűlés nem szavazta meg, tehát erről nem lehet szó. Bocsánatot kérek, ezen szakaszok határo­zattan kimondják , hogy semminemű kölcsön nem érvényes ; itt delegatioról szó sincsen. Te­hát ezen törvények alkalmazhatók különösen azon eseti'e, mely jelenleg tárgyaltatik. Én, t. ház, ezen eljárás által flagrans meg­sértését bítom ezen törvényeknek, és épen azért voltam bátor azon indítványt magamévá tenni, vagy pártolni. Hanem volt még egy mellékes ok is, me­lyet ez alkalommal előterjeszteni akarok, és a mely engem arra birt, hogy ezen indítványt pár­toljam. Ezen ok pedig különösen az volt, hogy azon időben, midőn 1867-ben e törvények ho­zattak, azok, kik ezen törvényeket alkották, figyel­meztettek az ellenzék által arra, hogy mily ve­szélyesek ezek. Teljes önbizalommal válaszoltak ezen időben ezen törvény alkotói és állították, hogy ez az utolsó határ, hogy ezen átlépni nem fognak, és meg fognak állani rendületlenül. íme, t. ház, itt van az alkalom, bizonyítsák be, hogy nem lépik át a határt, hogy nem fog­nak tovább haladni ezen az utón: fogadják el ezen indítványt, és, hogy erre alkalmuk legyen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom