Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-240

240. országos illés november 22. 1870. 149 létezni : akkor ugyanis, ha a közös activáknak miként leendő megosztására nézve egyesség jő létre és ha azok megosztatnak, és ily közös értékek létezni többé nem fognak, közös kiadásokra mindenesetre mégis lesz szükség ; én tehát már a jövőre való tekintetnél fogva, sem érthettem a dolgot, és nem állíthattam föl az elvet oly értelemben, hogy a közös kiadásokra csakis közös értékek alapján kellene pénzt teremteni. A „kellett" szó alatt, melyet fölemiitettem, nem értettem tehát egyebet, mint czélszerüség által gyakorlott kényszert. Természetesnek mutatkozott ugyanis az, hogy közös kiadásokra, ha már ily közös értékek léteznek, addig a meddig léteznek, ezekből szereztessék be pénz; természetesnek mutatkozott hogy azon alapok ezen utón használtassanak: miután ugy sem lehetett azokat rögtőn máskép hasznosítani, nem levén megállapítva az arány, a mely szerint azok a két fél rendelkezése alá bocsátandók. Fönebbi szavaimat tehát csak ezen értelemLen mondottam és csak ezen értelemben kívántam vétetni. Elismerem, hogye kifejezés „közös értékek" nem egészen szabatos, és hogy tulajdonkép „osztatlan értékekről" kellene szólani, a mint Zsedényi képviselő ur is kiemelte. De e tekintetben bocsánatot kérek. Ezen értékekről e házban most nem először van szó. A kiegyenlítés óta folytonosan ezen név alatt „közös activák" „közös értékek" hozattak itt szóba. Es igy, mert „per verba valet usus" és mivel ezen elnevezés évek óta nem találkozott idegenkedéssel és jogilag aggályosnak nem tekintetett bárki által, én is használtam. Nekem eszembe sem jutott tehát egyebet érteni ezen kifejezés alatt, mint a közös pénzügyminiszter kezén levő aetivákat, azaz azon értékeket, melyek nála deponálva vannak addig, míg azok mikénti elosztása el lesz döntve, és melyek tehát egyelőre elosztatlanok. Ezt a hallottak után a kifejezés tisztázására kívántam elmondani. A mi a másik kérdést illeti, melyben Wahrmann képviselő nr aggályosnak nyilatkoztatta azon külőnbséget,melyet az elölegezési müvelet és kölcsön közt tettem: erre azt jegyzem meg, hogy igenis látok különbséget a kettő közt, de ez nem financiális, hanem közjogi különbség és erre kívántam hangsúlyt fektetni akkor is, óhajtok most is. Minden müvelet, a melynek vége az, hogy annak következtében pénzt kapunk, pénz jön birtokunkba, rendelkezésünk alá, de nem ingyen vissza nem fizetés fej ében, — hanem visszafizetési kötelezettség mellett, tehát kölcsön: minden ily művelet, én szerintem is tényleg kölcsön. Ez terI mészetes. Hogy miért tettem mégis megkülönI böztetést kölcsön és elölegezési müvelet között, ' annak épen közjogi fontossága van. Ez az elölegezési müvelet, amelyet igy neveztem, közjogilag azért védhető, és véleményem szerint azért tökéletesen helyes : mert már természeténél fogva az ideiglenesség jellege van reá öntve. Három hónapra szólott akkor azon remény mellett, hogy ennek leforgása alatt a törvényes ellátás megtörténhetik, és mert meg nem történhetett, ismét három hónapi prolongatiónak szüksége állott elő. De megint megvan a dolognak ideiglenes jelleme mentve, s ez, véleményem szerint, fontos momentum. Mert épen ezzel mutatja a. kormány a maga tiszta jó szándékát az iránt, hogy a definitív födözés módját tekintve az országgyűlésnek minél előbb teljesen szabad legyen a tér. Kölcsön ez is, kölcsön volna a más módozat szei rinti is; de nagy különbség volna közjogilag a két kölcsön között; mert. az utóbbi nem volna ily ideiglenes természetű, s épen az országgyűlés jogosultságára való tekintettel ezt a megkülönböztetést nem hagyhatom említés nélkül. Financiális tekintetben kölcsön mind a kettő, de közjogi tekintetben, mint mondám, nagy különbség van közöttük. A mi azt illeti, hogy vajon magamévá teszem-e Wahrmann képviselő ur határozati javaslatának azon kifejezését, hogy a közös pénzügyminiszter nem mint olyan eontrahálta előlegezés utján a kölcsönt, vagy bármiként nevezzük azt, hanem igenis minket terhelőleg a magyar kormány, a tulfélt terhelőleg pedig azon fél kormányának megbízottjaként s nevében, erre minden tartózkodás nélkül felelhetem, hogy az nem is lehetett másként. Hiszen ha azok az értékek, a melyek zálogba adattak, oly activ értékek, melyekre nézve osztozkodásnak, egyezkedésnek van helye: tőlünk függ, önképen oszszuk meg őket, tevén azokat kizárólagos értékévé egyik részben az egyik félnek, a másik részben a másiknak, az osztatlanság állapotából a megosztottság állapotába. Hogyan és kinek jutna tehát eszébe. hogy azt mondja, hogy egy pénzügyminiszter, egy oly kormány közege, amely kormánynak semmi joga sincs ezen értékekhez, terhelheti azokat. Hiszen ez teljesen lehetetlen: a kérdésben levő értékek a két félnek értéke, a mely éppen osztozkodik rajta; tehát ők rendelkeznek fölötte terhelhetik csupán. Egészen más kérdés az, hogy ők factumokat közvetlenül foganatositsák-e, vagy a foganatosítással az egyöntetűség szempontjából megbízzák azt, a kinek kezén azon értékek deponálva vannak, addig, mig az osztály megtörténik ? Ez az eset. Méltóztassanak, igy fogván föl az esetet. ítélni. Én nyugodtan várom a t. képviselőház határozatát. (Helyeslés a jobb oldalon.) \