Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-238

238. országos ülés november 17. 1870. 119 sék is el a holnapi szavazás által ezen kérdés, még is lesz annyi gondja az alkotmány fölött őrködő ellenzéknek, hogy ismét ós ismét más formában újra előhozza a tárgyat, melyet ma a miniszter ur előadott. {Nevetés a jobb oldalon) Ha ez nevetségre való dolog, akkor inkább oszoljunk el a házból. (Helyeslés hal felől) A representatio együtt jár a taxatio megrendelésével. Ha ezt nem birjuk, akkor nem képviseljük a nemzetet. Én tehát, a házszabályoknak engedve, nem teszek kifogást az ellen, a mit elnök ur az előveendő szavazásra nézve mondott. De részemről kijelentem, hogy a szavazásnak bármi legyen is eredménye, döntő súlyt annak nem tulajdonithatok. (Helyeslés balról.) Tisza Kálmán: T. képviselő ház! Én részemről a házszabályok értelméhez kívánok szólani. A szabályok szerint, ha azok szorosan magyaráztatnak, — szó sincs róla — Madarász képviselőnek van igaza, mert a 139. szakasz szerint a tanácskozás berekesztése után lehet kérni a szavazásnak másnapra elhalasztását, de ha egyszer megindult a szavazás, lehet kérni névszerinti szavazást, de a szavazás elhalasztását kérni nem lehet. De midőn ezt az igazság érdekében megjegyezném, részemről nyilvánítom azt is, hogy mig egyfelől praecedensül tekintem és szükség esetében igénybe is fogom venni az ellenzék részére e gyakorlatot; más részről kijelentem, hogy habár ragaszkodva szorosan a házszabályokhoz, lehetne is követelni azt, mit Madarász mondott, én e tekintetben Csernatony nézetéhez járulok, és azt kívánom: ne is kisértsünk élni a házszabályok e magyarázatával a jelen alkalommal, hanem — föntartván a házszabályok ily értelmű fölhasználását magunknak is — egyezzünk bele. hogy a szavazás elhalasztassék, annyival is inkább : mert én részemről nagyon óhajtom, hogy kétségtelenül, és ugy, hogy mindenki tudhassa, az is, ki ma nincsen itt,"tudjuk: kik azok,a kik az önmaguk által alkotott törvényt megtartani, és kik azok a kik azt megsérteni akarják? (Helyeslés bal felől.) Elnök: Vukovits képviselő urnák megjegyzésére bátor vagyok azon sokszor fölhozott applanatorius határozatot fölemlíteni, a melyben az van: „Ha azonban az interpellatio tárgyára nézve, valamely képviselő utóbb külön indítványt tesz, az a házszabályok 99. és 100. §§. szerint kezelenddő; azon körülmény, hogy az interpellatiora adott miniszteri válasz előbb tudomásul vétetett, az interpellatio tárgyalásánál eldöntő nem lehet." Ez tehát fönvan tartva. A szavazás tehát holnap történik, most a napirendre térünk át. Kerkápoly Károly pénzügyminiszter: Mielőtt a t. ház a napirendre térne át, még egy kötelességet kell teljesítenem. A t. ház ismételve kifejezést adott azon meggyőződésének, — a mely az én véleményem szerint az ország összes népességének meggyőződése, — hogy t. i. a hazánkban jelenleg fönálló adórendszer nem olyan, a melynek állandó föntartása kívánatos lenne; de sőt olyan, a melynek refbrmálása közszükségnek ismertetik el. (Ugy van.) E czélból már korábban szakértők hivattak össze hivatalbeii elődöm által a végre, hogy azok az egyes fönálló adónemek reform álását illetőleg nézeteiket közöljék, melyek jelentésükben letétetvén, köztudomásra hozassanak, és igy az adóreform munkája előkészíttessék. Ezen munkálatot ugyancsak hivatalbeii elődöm volt szerencsés a t. házuak bemutatni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy azon enquette tanácskozmányok, az egyes, ma fönálló adónemekre, az azokon kívánatosnak mutatkozó változtatásokra szorítkoztak csupán, s magára az adórendszerre, mint egészre ki nem terjeszkedtek. Fölfogásom szerint pedig igen különböző dolog az, ha egy adórendszer integráns részeit tevő egyes adónemeken javításokat teszünk, de fönhagyjuk azokat; és ismét más dolog, magát az adórendszert átalakítani. E tekintetben tehát még az előkészítés stádiumában is teendők várnak reánk. Ide járul az, hogy egy adórendszernek átalakítása oly munka, a mely a sociális életbe s a magánosok érdekeibe mélyen belevág, a melynek tehát minden íze a leggondosabb tanulmányozást, a legszélesebb körökre kiható előkészítést igényli. Ezt eddig már is bekövetkezettnek és lefolytnak nem tekinthetem. Egy más, a mit kiemelni kötelességemnek ismerek, abban áll, hogy legyen bármilyen az az adórendszer, a mit valaha az ország jóvá fog hagyni, egy kellékkel mindenesetre birnia kell, hacsak némileg is kiakarja elégíteni azon igényeket, melyek mindeD adórendszer irányában méltán formálhatók. Ez az egy kellék pedig az. hogy az azon rendszer mellett elfogadandó egyes adónemek által az adózókra rovandó terhek arányban álljanak egymással. Ámde, hogy az egyes adónemeket és a bennök és általok az egyes adózókra rovandó terheket arányosítani lehessen: a végre szükséges, hogy azoknak mindegyike önmagában már előzetesen kiegyenlítessék; mert, ha van az adótörvények közt, főleg azok jelentékenyebbikei közt olyan, a mely magában sincs kiegyenlítve: ahhoz helyes arányba a többit hozni teljes lehetetlen. Hogy példával világosítsam föl a dolgot, a föld-