Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-237

237. országos tilés ociober 31. 1870 93 nem estem kétségbe a Franczia nemzet ereje felett, hogy a franczia nemzet, — ha birni fog elég kitartással — azon franczia nemzet, mely már egyszer meggyújtotta a világosság fáklyáját, a feudalisnius setétségében bolyongó Európának most egy uj hasznos leczkét fog adni, s meg fogja mutatni az emberiségnek, hogy egy nemzet még sírjából is föl tud kelni, melybe dynastikus ambitiók döntötték, hogy egy nemzet, mely maga magát el nem hagyja, legyőzhetetlen. Uraim, ne feledjük el azt, hogy a franczia nemzetnek, a franczia köztársaság ezen nagyszerű önvédelmi harezának mérlegében Európa szabadságának érdeke lebeg. Ha a német fegyverek zabolátlanul előremehetnek : meg nem fognak állapodni abban, hogy Elsasst és Lotharingiát elveszik, lehet t. ház, hogy Európának szabadsága fogja megfizetői az árát. Ezt pedig közönyösséggel nem nézheti egyetlen egy népképviselő testület sem. De, t. ház, ne feledjük azt sem, hogy Európa érdeke állandó békét kíván; állandó béke pedig ily föltételek alatt nem biztositható. A Porosz diplomatia vezetője a német birodalom kanczellárja, gr. Bismarck egyenesen kimondta azt, hogy ő nem is vár tartós békét Francziaország részéről. 0 el van készülve, hogy uj háborút fog indítani a franczia nemzet, mert igen jól tudja, hogy azon nép, mely szokásaiban Francziaországgal egygyé vált, nem tűrheti el, hogy attól elszakittassék. Uraim, meglehet, hogy gróf Bismarcknak nincs ellenére ezen uj háború; de Európa érdekében semmiesetre nem fekszik, és Európa érdeke azt kívánja, hogy oly módon köttessék meg a béke, mely állandó és tartós legyen: ez pedig csak ugy történhetik, ha egy részről a német nemzetnek tökéletes szabadság engedtetik arra, hogy a maga belügyeit kénye-kedve szerint rendezhesse, hogy a maga egyesülését létrehozza; de másrészről a franczia nemzetnek ugyanezen jog engedtessék, és hogy egyszersmind a franczia uemzet azon állásában, mely őt az európai nemzetcsaládokban megilleti, csonkítást és csorbát ne szenvedjen. Ez az, mit határozati javaslatunk kivan. Határozati javaslatunkban ez ki van mondva, ki van mondva az, hogy nem kívánjuk a német egyesülésnek létesitését háborítani; ki van mondva, hogy a mi kivánatunk: Francziaországnak európai állását csorbítás nélkül föntartani. A mi az elsőt illeti — a német egyesülést — erre nézve, ugy hiszem, semmi nehézség nem fog már most előfordulni, és a mennyit e részben a mi kormányunk tehet, ez, nézetem szerint, egyedül az, hogy oda működjék, hogy midőn a háború bevégezte után revisio alá fog kerülni a prágai béke, annak azon pontjai megváltoztatását, melyek a német egyesülést megakadályozzák, ne nehezítse. Ez az egyedüli befolyás, melyet a mi kormányunk a német egyesülés létesítésében tehet. Ezen határozottan kifejezett elvek szeriüt biztosítva van Németország egyesülése, biztosítva van Francziaországnak területi épsége, és ezek által biztosítva van Európa békéje. De t. ház! vannak, kik azt mondják, hogy e határozati javaslatban azon kifejezés: „Minden kitelhető módon munkás legyen", háborút jelent. (Egy hang U'ősbekiállt: Ugy van!) Tudom, hogy a képviselő ur ugy van meggyőződve; de méltóztassanak megengedni, hogy én meg azt mondhassam, hogy ez igen nagy tévedés: mert ez a legbiztosabb békepolitika. Mit akarunk mi határozati javaslatunkban % Mi azt mondjuk, hogy a kormány a többi európai semleges hatalmakkal egyetértve, a béke hebyreállitására minden kitelhető módon munkálkodjék. Mi, t. ház, már sokat láttunk a porosz diplomatiától; de azt még nem láttuk, hogy vakon, minden meggondolás nélkül rohanjon a veszedelembe. És nem ily lépés volna-e az, ha most Poroszország, még Francziaországban sem végezvén dolgát, négy-öt más európai hatalom ellen akarna háborúba menni 1 ezt a porosz státusférfiakról képzelni lehetetlen, és ha mi a többi semleges hatalmakkal egyetértésben megyünk, akkor a háború, ha nem tökéletesen lehetetlen is, de mindenesetre majdnem lehetetlen. Ez tehát nem a háború, hanem inkább a béke politikája. (Bal felől egy hang: De igenis az; johb felől derültség.) Vannak, kik azt mondják, hogy nekünk a szigorú semlegesség politikáját kell követnünk. Kétséget nem szenved, hogy a szigorú semlegesség politikája a legjobb, a legokosabb politika ; ele t. ház, ennek követése nem mindig tőlünk függ; az, a mit tehetünk az: hogy semmi körülmények közt, semmi más állam ügyeibe be ne avatkozzunk. Ez tőlünk függ; de az, hogy senki se avatkozzék a mi ügyeinkbe : már nem mitőlünk függ. Ha mi abdicálva európai állásunkról, a szigorú semlegesség politikáját elfogadnék, mi lenne ennek következése? Ha csak az lenne, hogy mi nem az első. hanem csak a másod, harmad-, vagy tizedrendü hatalmak közé soroztatnánk Európában, de e mellett élvezhetnők a szabadságot és munkásságunk és szorgalmunk gyümölcseit: akkor nem ellenezném ezen politikát, hanem szívesen elfogadnám. De Európa közepében, a nagy német és a nagy szláv nemzet között, a nyugot és kelet válaszfalaként itt állani, és állni semleges-