Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-211

211. országos ülés Julius 16. 1870, 81 korol, azt méltányos eljárásnak nem tartom ; hanem e tekintetben bátor vagyok egy csekély figyelmeztetést intézni a városok képviselőihez: vajon a városok nem fognak-e ebből tárezakérdést csinálni 1 Igaz, hogy utasítást nem adhatnak és követeiket vissza nem hívhatják; de azt hiszem, hogy a képviselő uraknak kötelességük az illető város vagy kerület óhajtását és akaratát figyelembe venni, és kifejezem azon nézetemet, Bogy a városok különös szemmel fogják fogadni azon képviselő urakat, a kiket ide küldöttek azért, hogy a városok jogait fentartsák, és azok iránt figyelemmel legyenek, és a kik most ezen szakasz elfogadása által visszataszítják azon pupilláris, alárendelt helyzetbe, melyben évtizedek előtt voltak. Ezek után, t. ház, nem akarom a vitát folytatni, hanem arra kérem a t. képviselőket, hogy részesítsék figyelműkben necsak azokat, a melyek ezen részről mondattak, hanem különösen azokat, amelyeket különösen több jobb oldali szónok kifejtett és követve meggy őzőclésöket és küldőik akaratát, fogadják el e módositványt. (Élénk helyeslés bal felől.) Paczolay János ; T. ház ! Ha jelenleg a helyhatóságok rendezéséről volna szó, kétséget nem szenved, hogy azon érveket, melyeket a t. előttem szóló képviselő ur elmondott, figyelembe kellene venni. De itt nem helyhatóságok rendezéséről, hanem a köztörvényhatóságok rendezéséről van szó. Már pedig, ha csak egyik köztörvényhatóságnak szabadabb institutiókat, nagyobb jogokat adni nem akarunk mint a másiknak, teljes lehetetlen, hogy a városoknak külön állása legyen. T. ház! hogy 1848-ig a városoknak külön állásuk volt, az igen természetes, és az akkori jogviszonyokból következik: mert tudjuk, hogy a városokban élő nemes emberek nem állottak a városok jurisdictiója alatt, és nem vettek részt a városok terűéiben; azonkívül a város mint város a megyének alá volt rendelve. Ámde az 1848-iki törvény megszüntetvén a nemesi kiváltságokat, egy részben megszüntette a városoknak ezen külön állását is. Miután azon különbség megszűnt^ természetes dolog, hogy egyik vagy másik törvényhatóság sem igényelhet valami előjogot. Igaz, t. ház, nem tagadom, hogy a városok valóban az előhaladás, műveltség és közjólétnek leginkább előmozdítói; de ha ngy van is, akkor sem az következik ebből, hogy a városoknak külön állást adjunk: hanem az, hogy részesítsük a föld népét is mindazon előnyökben, melyekben a városok részesülnek. Mert ki tagadja, hogy a mindennapi érintkezés, a mindennapi viszonyok kiegyenlítése, a gyors közlekedés főeszközök arra, KÉPV. H. SAPLÓ 184| X. hogy a nép egymássali érintkezése folytán művelődjék. De ha a városokat külön akarjuk választani a megyéktől, mint némelyek kívánják, és a megyei köztörvényhatóságokétól eltérő institutiókkal ellátni, akkor ez utón nemcsak elő nem mozdítjuk a culturát és vagyonosodást, sőt továbbra is föntartjuk azon irigységet a megyék és városok közt, mely 1848-ig fönállt. Ha tehát azon rósz hatást, a melyet az 1848-ik esztendő előtt a különállás és a külön törvényes intézkedések előidéztek a városok és a megyék között, jövőre fentartani nem akarjuk, és azon meggyőződésben vagyunk, hogy Magyarországnak boldogságát, közjavát csak akképen mozdíthatjuk elő, ha arra mindnyájan egyformán közreműködünk : akkor igen természetes következés az, hogy egyik köztörvényhatóság és másik törvényhatóság között különbséget nem tehetünk. Sőt az én meggyőződésem szerint igen természetes következés az is, hogy Komárom vármegye Komárom városától, Esztergom vármegye Esztergom városától, vagy Pozsony vármegye Pozsony városától sat. külön törvényhatóságot ne képezzen, hanem a törvényhatóságok legyenek egyek. A városok mint községek a maguk vagyonát, a maguk belügyeit miként intézik, ahhoz — természetes dolog — nekünk, mint a köztörvényhatóságok elkülönzött teendőihez semmi szavunk se legyen. A városok a maguk statutarius jogánál fogva a törvény alapján intézzék azokat, a mint legjobbnak találják; hanem hogy a városok mint köztörvényhatóságok kivételesen álljanak, ezt első lépésnek tartanám az érdekek elkülönítésére, a melyekre nézve pedig forrón óhajtjuk, hogy azok minél inkább egyesüljenek. Ezen indokoknál fogva én semmi esetre sem pártolhatom azt, hogy a városok mint köztörvényhatóságok külön intézkedésben részesüljenek. Sőt inkább, ha reményem volna ahhoz, hogy keresztül vitethetik az, hogy a városok a megyékkel egy törvényhatóságot képezzenek, ezt lennék hajlandó pártolni. Azonban a mint észreveszem, ezen véleményemtől elüttetem, s azért is inkább járulok azon indítványhoz, a mely közelebb áll az én nézetemhez, t. i. hogy a városok és a megyék között különbség ne tétessék. Mert ugy hiszem, hogy később be fog következni azon idő, midőn a városok el fogják feledni az 1848 előtti panaszos állapotot, és a megyékkel együtt fogják előmozdítani a közérdeket; és igy el fog érkezni azon idő is, a midőn azok a megyéktől külön álló szerkezetet nem fognak képezni. Ezen indokoknál fogva pártolom a törvényjavaslatot Wahrmann Mór módositványával. (Helyeslés jobb felől.) 11