Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

210. országos ülés Julius 15. 1870. fi 5 mely a múlt országgyűlés alatt a theoreticus politikának valóságos kézzel fogható jelét adta akkor, mikor oly alkotmányt állita elő, melyhez hasonlót Platótól kezdve le a legújabb időkig Cabet Ikarjaig senki sem állított elő, értem a kö­zös ügyet; pedig az államtitkár ur, ha nem csal emlékezetem, 1861-ben az országgyűlésen tartott beszédében, midőn az októberi diploma ellen, s méltán mint uj experimentatio ellen kikelt, na­gyon elmésen alkalmazta II. Jakab angol király történetét, azt mondván, hogy II. Jakab angol király egy mesebeli experimentatiója által három ország koronáját vesztette el. A harmadik árnyalat szerinte a dogmati­eusoké, s ezen ezimmel, ugy látszik, csekély sze­mélyem, mint a határozati javaslat beadója, és t. barátim, kik azt aláirtak, vannak megtisz­telve. (Felkiáltmoh a szélső baloldalon:Elfogadjuk!) Igen is elfogadjuk azt, hogy mi dogmati­cusok vagyunk, de azon kijelentéssel: hogy a mi dogmánk Magyarország állami függetlensége. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon : Ugy van !) Ez az, mihez és melynek visszaszerzéséhez rendület­lenül ragaszkodunk : az államfüggetlenség visz­szaszerzése a mi dogmánk, és az ezen alapon való további democratieus fejlődés ; addig is minden oly reformnak, mely a függetlenséggel össze nem ütközik pártolása, előmozdítása, sőt több részben, mint a tények mutatják, initiálása. (Élénk he­lyeslés a szélső bal oldalon.) Igaz, t. ház, hogy a mint azt minap a sajtó egy orgánuma szemünkre is veté, mi nem rohanunk derűre borura minden reformnak; mi a magvetéssel elvárunk, mig a talaj, mely a ma­got kiesiráztatja, elkészül; mi nem csak előre, de lábunk alá is nézünk, nehogy ugy járjunk mint azon ember, ki a vermek közt járván, min­dig csak előre nézett, mig egyszerre azon vette magát észre, hogy a verembe zuhant. Azt mondotta az államtitkár ur, hogy mi egy emberben hiszünk, és egy embernek politikáját tartjuk egyedüli üdvözítőnek. Mi, mint előbb is mondám, nem egy emberben, hanem egy jlvben, Magyarország függetlensége elvében hiszünk; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) de ha tetszik a személyesités — mert a nép is igy szokta tenni, hogy a nagy eszmét személyesiti, — akkor azt mondom, hogy mig azon férfiú, kit az államtitkár ur is értett, a nagy száműzött Kossuth Lajos (Zajos éljenzés a szélső bal oldalon.) a szabadság és democratia zászlóját ke­zében tartja, mig ő Magyarországnak nagy ré­szében az általa előidézett arany kornak restaura­tióján fárad : ám legyen! mi hiszünk benne. (Él­jenzés a szélső bal oldalon.) Mielőtt bevégezném beszédemet, bocsánatot kérek, hogy Humer gyönyörű költeményéből," KÉPV. H. NAPLÓ 1844- s­mely a nép ajkán is forog, egy hasonlatosságot kisértsek meg. Tiz esztend3Íg ostromolták a görögök Tró­ját, de minden erőfeszítés, Achilles istenies hősisége mellett sem nem vehették be. Ekkor a már akkor ravaszoknak jelzett görögök cselhez folyamodtak. Nagy fa lovat készíttettek, annak gyomrát tit­kon megtöltötték fegyveresekkel, a bástya és kapu elé húzták és békét színlelve, felajánlották a fa lovat Minervának, Trója istenasszonyának. A görög tábor lesbe elhúzó lőtt, mig a trójai nép ujongva szaladt a csodát bámulni. Hiába intette őket Leakon a főpap, hogy a görögök­nek ne higyenek, mág ha ajándékot hoznak sem: lerontották a vódbástyákat, a kaput és betolták a fa lovat. Éjeire kelve azután, a harczosok előbújtak a fa-ló gyomrából s társaikkal egye­sülve bevették Tróját és fölégették, elpusztították a föld színéről. 350 esztendeje, küzd, ostromolta­tik Magykrország, ostromoltatik Bécs felől. (Iijaz! Igaz! a szélső bal oldalon.) azért hogy nemzeti jellemét megváltoztatva, olvadjon be a közös birodalomba. De a nemzet mindannyiszor annyi vérkeresztsóg között az önkormán j T zat hatalmas sánczai közül visszaverte a támadást. Most itt a fa-ló. Vészt hoz gyomrában; ((Helyeslés a bal oldalon, ha lerontjuk az önkormányzat védbás­tyáit, ha betoljuk a várba a falovat, megöli al­kotmányunkat ós Magyarország vészben van. (Tet­szés a szélső bal oldalon.) Bezárom beszédemet azon rövid figyelmez­tetéssel: Európa láthatárán fekete felhők kava­rognak; ma holnap a monarchák szeszélye ir­tózatos harczot idéz elő a népek vére és érdeke rovására. Nem tartom helyesnek, ily időben a népet megfosztani legszentebb aspiratioitól s az által őt elidegeníteni: azért kérem a kormányt, vegye vissza a törvényjavaslatot s ajánlom ha­tározati javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Helyes­lés, éljenzés a szélső bal oldalon.) Perczel Béla: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ezen két hétnél tovább tartó vita után t. ház nem várja azt tőlem, hogy én mind azokra, a melyek a szőnyegen levő törvényja­vaslat ellenében fölhozattak, egyenkint válaszol­ják, és pedig annál kevésbé, miután a törvény­javaslat ellenében tett észrevételekre a jobb ol­dal részéről több szónok és nálamnál bizonyosan alaposabban megfelelt. Engedje meg tehát a t. ház, hogy csupán csak némely átalánosságokra vonatkozom ós kü­lönösen azon észrevételekre, a melyek a törvény­javaslat legmomentuosusabb pontjaira vonat­koznak. Az ellenzéki szónokok közül legtöbben ki­emelvén azon politikai jelentőséget, a mely­ben a megyék hazánkban 1848. előtt állot­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom