Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

u 210. országos ülés július 15. 1870. gyanúsítás, és bocsánatot kérek, de máshonnan nem eredhetett, mint magából a tapasztalásból, (Föíkiáttások jobb felől: Természetesen! Bal felől: Igen! Igen!) azon tapasztalásból, hogy a miniszterelnök ur igen is érzi, hogy azon ígéretek közül, a melyeket a nemzetnek tett, igen sokat nem tartott meg. (Helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Egyébiránt Simonyi Ernőnek azt mondja a miniszterelnök ur, idézvén Montezumát, hogy ők sem fekszenek rózsákon, miért akarjuk őket vádolni? Én azt hiszem, hogy azon rostély alatt, melyen fövüük mindnyájan, nem mi, hanem önök rakják a tüzet, és különben is azon különbség van köztünk, hogy míg mi reggel 9-től délután 3-ig fövünk, önök itt hagyják a termet és lovon, kocsin sétálni mennek. (Helyeslés a szélső balon.) Még egyet bátor vagyok említeni. (Halljuk!) Azt monda a miniszterelnök ur, hogy sokan közülünk a törvényjavaslatot talán el sem olvasták, s a nélkül, hogy elolvasták volna, mondtak róla dictiókat. Én nem tudhatom, kik olvasták, kik nem olvasták a törvényjavaslatot; hanem bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur előbbi nyilatkozatából következtetve, kénytelen vagj^ok azt mondani, hogy talán ő sem olvasta el. (Zajos derültség. Ugy van! a szélső bal felől.) És most bátor vagyok áttérni némely egyéb észrevételekre. Tanárky Gedeon t. képviselő és államtitkár ur az ellenzéket árnyalatokra osztja. Az első szerinte az, melynek speciális politikája van, a nemzetiségi árnyalat, s ennek genialis képviselőjéül a valóban genialis t. barátomat Mocsonyi Sándort jelzi, és Mocsonyi beszédjéről igy szól: „Azon beszédnek nem volt czélja az eímélet mellett maradni, hanem volt annak bizonyos rejtett gyakorlati czélja. Mocsonyi elvei nem ujak, a múlt országgyűlésen ugyanezen elveket szellőztette, akkor sem az elmélet kedveért, hanem akkor is épen ezen speciális politika szempontjából. „Mocsonyi beszédét egy czukorjegecznek mondotta, melyben valami ismeretlent takar, utóbb pedig egy ékes couvertnek, mely egy váltót rejt magában." T. ház! Éne beszédet figyelemmel olvastam; igaz, hogy annak minden betűjét magam sem irnám alá, de én e beszédben sem rejtélyt sem gyanúsításra okot nem látok. Mocsonyi beszédje nem egy czukorjegecz, mely ismeretlent takar, nem egy borítékba rejtett váltó, hanem inkább egy nyilt váltó, mely a nemzetiségekkel való kiegyezkedésre : a szabadság, az egyenjogúság, és a demokratia alapján való kiegyezkedésre, Magyarország területi, és politikai integritásának elismerése mellett őszinte kézzel nyujtatik. (Ugy van! bal felől.) A második árnyalat — úgymond — a theoretikusoké, és ezeket képviselteti t. barátom Irányi Dániel által. Teszi ezt azért, mert t. barátom Irányi a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen tett tartalomdus beszédében a megyei képviselet választására nézve az átalános szavazatot ajánlja. A t. titkár ur azt állítja, hogy a monarchiában az átalános szavazat lehetetlen. Eltekintve attól, hogy a legjobb, legnemesebb eszközt is rósz czélok kivitelére lehet használni, midőn azt állítja a titkár ur, hogy monarchiában lehetetlen az átalános szavazat, megfeledkezett Franeziaország térképéről, hol épen jelenleg csak néhány nap előtt épen ez utón, mondhatni, újra megválasztatta magát a caesarismus, alkalmasint azért, hogy a vén Európa asszonynak egy rövid időn adandó dörgő ágyuk bömbölésével előidézett concert által a dictaturat saját kezébe ragadja. Elfeledkezett a brasiliai császárságról, mely Amerika alkotmányát majdnem egészen átvette, és csakis azért állhat meg mint császárság. Egyébiránt az állambölcselet kimondotta azt régen, hogy igenis : monarchiái kormányforma nyugodhatik democraticus alapon is, és én azt tartom, hogy annál hosszabb valamely monarchiának élete, minél több demokratikus életet képes magába az fölvenni, i Élénk helyeslés bal felől) Folytatva továbbá, azt mondja államtitkár ur, hogy monarchiában lehetetlen az átalános szavazat, mert a nép kezébe keriti a hatalmat és érezvén erejét, a közérdeket magánérdekeinek alárendeli. Tegyük fel,— mit egyébiránt a gyakorlat meg nem enged, —hogy az átalános szavazat a monarchiákat köztársaságokká változtatná át, azt csak nem fogja tagadhatni az államtitkár ur, hogy ha a miveltség zászlóját előlvivő Európa népei érett megfontolás után a köztársaságokat a népek érdekeire nézve inkább megegyezőnek ítélnék a monarchiánál, annak előb utóbb be kell következni. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) Es ha már erre nézve az átalános szavazat behozatala szükséges : ez már maga elég indok annak behozatalára, a mint reménylem, az államtitkár ur sem fogja tagadni; mert különben a népek fokonkinti fejlődése felett törne pálczát. Ezen az átalános szavazatról mondott észrevételem, szolgáljon viszonválaszul Debreczen városa érdemes képviselőjének arra nézve, mit az átalános szavazat ellen pártunk irányában mondott. De feltűnő előttem az, hogy épen az államtitkár ur veti szemére valakinek, hogy a theoriának híve; azon párt t. többségének tagja,