Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-210
210. országos ülés Julius 15. 1B70. 63 re. Dtí mi oka is volna a kormánynak az ellenkezőre 1 mit azonban megczáfol a törvény, melyben minden eddig . gyakorlatban volt jog újra codificaltatik. Kérdem, mi oka is volna a kormánynak a megye politikai hatáskörétől félni 1 Én azt mondom semmi. Semmi azért, mert meg vagyok győződve először arról, hogy a megyék, ha sikerül a valódi helyhatósági életet bennök fölébresztem, rendes viszonyok közt politikába avatkozni nem fognak, hanem ennél sokkal hasznosabbal fognak foglalkozni: az ország minden irányban való anyagi és erkölcsi fejlesztésével. De igen is rendkívüli viszonyok közt, ha valamely kormány innen a parlamentből, hol a politikai hatalom központjának és súlyának kell lenni, azt máshová akarná áthelyezni : akkor a megyék fogják használni azon jogokat, és mint eddig, ugy ezentúl is védbástyái lesznek a szabadságnak? Ettől kinek van oka félni, t. házi én nem tudomj; de nekünk nincs. Méltóztassanak a múltra tekinteni, látni fogják, hogy a kormánynak semmi oka sincs a megyéket politikai hatáskörüktől megfosztani. Mióta e kormány áll, a megyékkel alig volt összeütközése, mert egyes megyék tényei nem szólnak a megyékre in principio. Igen természetes, hogy mint e házban, mint a világon mindenütt, különféle nézetek vannak, ugj r a megyék közt is voltak olyanok, melyekkel a kormánynak összeütközése volt. De ez rémitő kisebbség. De ha a megyék politikai magatartása ellen nem volt a kormánynak semmi oka panaszkodni, igen sok, igen bő oka volt a közönségnek panaszkodni az administratió rósz volta ellen. Minekünk tehát nem szándékunk alkotmányos jogaiktól a megyéket megfosztani; de egy megyét nem fogadhatunk el: t. i. azt, mely a mai európai viszonyok közt, a teljes administratió igényeinek meg nem felel, ilyenre azt kellene mondanunk, hogy akkor el kell választani az állami administratiót a helyhatósági dolgoktól. De ugyan mit mondana a t. ellenzék, mit Magyarország összes közvéleménye, ha az államügyeket saját közegeinkkel láttatva el, csupán helyhatósági dolgokra reducálnók a megyéket, hol rögtön kénytelenek volnánk átengedni a tért a községeknek és városoknak? Beszélni fognának akkor Bach-rendszerről, és bizonyosan több joggal, mint ma. Ez az én meggyőződésem, t. ház, s ón arra kérem a t. képviselő urakat szemközt : tekintsék a dolgot e szempontból, s bizonyosan nem lesznek oly ellenségei e javaslatnak, mint eddig voltak. De ha már nem vagyok képes uraim önöket erre rábirni: azzal kell, hogy vigasztaljam magamat, hogy az ország és a többség nyugodtan hallgatja a legnagyobb szavakat, a legkeményebb vádakat, a néha igen igen szép beszédeket, s ha, a mint reménylem és hiszem, azoknak sokszor irodalmi és szónoklati becsük van, azt tökéletesen tudja és fogja méltányolni: de akkor, midőn komoly és nagy dologról van szó, szárazan csak az ész és a száraz tények szerint fog Ítélni, és azért egész bizalommal várom, hogy a t. ház e törvényjavaslatot elfogadja. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb felől.) Elnök (leszáll és helyét Gajzágó Salamon foglalja el.) László Imre: (Zaj. Aképviselőházpadjai nagyobbrészt kiüresednek. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház! Midőn a türelem kifáradt, midőn az ellenzék részéről a szónoklat, a dialeetica két nagy mestere nyilatkozott, nem mondhatom, hogy nagyon háládatos lenne föladatom szólani, minthogy azonban rövid leszek, reménylem, hogy a ház megajándékoz figyelmével. (Halljuk!) Minthogy a részemről átalánosságban beadott határozati javaslat alapján t. elvbarátaim a szőnyegen levő törvényjavaslatot részleteiben kimeritőleg megbírálták, és a határozati javaslat elleD fölhozott érveket, szerintem, győző érvekkel verték vissza, hogy az ismétlés szirtjeit kikerüljem, azt hiszem nem lehet föladatom: sem a szőnyegen levő törvényjavaslat részleteinek megtámadása, sem pedig a határozati javaslat ellen fölhozott érvek terjedelmes czáfblata; némely észrevételekre azonban ennen megjegyzéseimet meg kell tennem, jelesen a miniszterelnök urnák imént elmondott néhány észrevételére. (Halljuk!' A miniszterelnök ur a Debreezen városa érdemes képviselője által fölhozott azon párhuzamra, melyet amaz az angol és magyar parlament közt vont, azt mondja, hogy Magyarország parlamentje kifelé és befelé soha sem volt hatalmasabb mint ma. (Zaj.) Elnök (csenget) : Méltóztassanak csendben lenni. László Imre : Hogy egy parlament hatalmas legyen, melynek kezében sem a vér, sem a pénz feletti rendelkezés nincs, azt egyátalában meg nem foghatom. Egyébiránt hogy milyen hatalmas ezen parlament, milyen hatalmas Magyarország kormánya, milyen a befolyása kifelé és befelé: lehet, hogy a sors nemsokára próbára fogja tenni, és meglátjuk, hogy a monarchák szeszélyei miatt rövid időn kiütendő véres háborútól hogyan lesz képes megóvni Magyarország vérét és pénzét. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy ha az ellenzék a miniszteri padokra jut, égesse el, tépje ki a naplókból minden nyilatkozatát, mert azok folytán majd szemökre vethetik, hogy azokból a miket ígértek, egyjótátsem teljesítenek. Ez
