Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-210
62 2W. országos Ülés Julius 15. 1870. a midőn őt izzó vason sütötték, t. i., azt: hát mi rózsákon fekszünk? (Felkiáltások a bal oldalon, 'ónok ott sétálnak- a hűvösön!) Azt mondják, hogy mi sétálunk. Hadd mutassam meg az erremnek másik felét is. Mit csinálnak önök 1 ? önök felváltva tartanak dictiokat a javaslat ellen, oly dictiókat, a melyekhez nagy fáradság nem kell: mert elmondhatnák a nélkül, hogy a törvényjavaslatot el is olvasnák (Élénk tetszés jobb felől) sőt ha az ember elolvassa, meggyőződik, hogy sokan el is mondták a nélkül, hogy elolvasták volna a törvényjavaslatot. A mi pedig azt illeti, t. ház, hogy a mi állásunk könnyebb mint a tisztelt képviselő uraké, méltóztassék megengedni, hogy egész komolysággal az ellenkezőt állítsam. Minekünk a parlament teendői mellett az administratio teendői nehezednek vállainkra, (Derültség bal felölj s mely viszonyok között? oly viszonyok között, hogy mióta a kormány életbe lépett, az ülésezésnek soha ugy szólván nem is volt szünete. Volt-e ideje a miniszternek, hogy arról gondolkozott volna, miként organizálja saját minisztériumát? milyen javításokat tegyen? mire fordítsa legelső gondját hiszen tíz hónaposak voltak az ülések. Ha tehát valaki sújtva van e tekintetben, méltóztassék meghinni, bizony mi vagyunk azok. T. ház! Bátor voltam azelőtt mondani, hogy nem fogok arra felelni, a mit egyesek mondottak ; hanem csak azokra, a mik úgyszólván mint a pártnak mot d'ordre-jei eireuláltattak, és többek által mondattak el. De kénytelen vagyok egy kivételt tenni egy t. képviselő ur irányában, s ez az én t. barátom Nyáry Pál, (Halljuk!) ki a következőt állította itt e házban akkor, a midőn nem volt szerencsém jelen lenni: „Hogy Magyarországnak necsak külhatalmát tegyék semmivé, hanem belszervezetét is egészen megsemmisítsék, ós én, meglehet hogy hibázom, de őszinte ember vagyok, gyanítom, hogy talán ez is ugy van, mint többnyire a hatalmak közti szerződések, melyeknek rendszerint vannak nyilvános és titkos articulusai." Tehát azt mondja, hogy az 1867-ki kiegyezkedés alkalmával a kormány a megye kérdésben Bécsben bizonyos alkut kötött, és hozzáteszi: ,,a mit bizony kissé bajos felolvasni, és hiszen végre ez is olyan dolog, hogy utoljára mint mondani szokták „die Sehweinerei wird schon heraus kommen." (Gúnyos nevetés jobb felől.) Én, t. ház, mondom, csodálkozom ezt hallani épen Nyáry Pál t. barátom részéről: ez átalában nem hasonlít általam ismert természetéhez; de én épen nem neheztelek rá ezért, mert ugy magyaráztam meg magamnak a dolgot, hogy a megyei kérdés az, mely őt a mint csak átalában érintetik, ugy szólván magán kívül hozza. (Derültség.) Es méltóztassanak elhinni, nem érintettem volna ezt, ha odakün is ugy vennék, mint veszik ideben, itt e házban; de igy nem lehet megemlítés nélkül hagyni, mert miután a megyei kérdést illetőleg Bécsben vagy másutt soha semmiféle alku nem köttetett, ez az, a mit, ha állíttatik, rendesen ugy szokták nevezni, hogy rágalom. A rágalom fegyvere, megengedem hogy hathatós, miután az emberek azt hiszik, hogy ha valami bizonyos positivitással álSittatik, a vakmerően mondott nyilatkozatnak egy része mégis rajta marad az illetőn, s miután megtörténhetni az is, hogy némelyek megunják azt, ha a közügyben fáradozván, folytonosan rágalmaztatnak, — kitérnek az útból. Tehát mint fegyver, megengedem, hogy árthat a rágalom, de van egy hibája, t. ház, és ez az: hogy eltanulják mások is, és a mely ügy a rágalom által győzött, rágalom által fog elveszni. (Élénk helyeslés jobb felől.) A mi magát a szőnyegen levő kérdést illeti, igen rövid leszek, t. ház. (Halljuk!) Én ma is teljesen osztozom azon nézetekben, melyeket elmondtam mint képviselő, és mint ellenzéki tag, és ma is ;izt hiszem, hogy a kormány nem tehet roszabbat, mint ha azon hibába esik, a mit „vielregieren'"-nek neveznek. Alig követhet el nagyobb hibát, mint ha elveszi a helyhatóságtól azt, a mi a helyhatóságoké, az államhatalomra ruházván azt át. De ha én ezt őszintén megvallom és constatálom; azt gondolom, hogy az ellenpárti képviselő urak elismerhetik azt : hogy mi és a törvényjavaslat igen messze vagyunk ettől, s elismerhetik azt, hogy ha az eddig fenállott megyei rendszer, ugy a miként íenállott, igen jó volt akkor, midőn még nem volt felelős parlamentalis kormány, ugy nem lehet, hogy változtatás nélkül ugyanaz jó legj^en most is, midőn van parlamentalis kormány. A kérdés egyszerűen ez : milyeneknek kell lenni ezen változtatásoknak? ez, és semmi egyéb. Ha igy méltóztatnak a dolgot megfontolni, akkor át fogják látni, hogy az, minek a kormány e javaslatban módosítását kívánja, nem a megyék politikai hatásköre, mint ezt ma is hoszszasan vitatta Debreczen városának előttem szólott t. képviselője; hanem csak az administratio, annak gyorsabbá és kielégítőbbé tétele levén a czél. Mert akkor, midőn a kormány, — és ebez én részemről ma is ragaszkodom, s ragaszkodik a párt, — rááll arra, hogy az állam ügyeit is a választott tisztviselők hajtják végre, akkor kötelessége gondoskodni arról, hogy ez ügyek pontosan és rendesen legyenek végrehajtva. Csak erre vonatkoznak a változtatások és nem egyéb-
