Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

210, országos Ülés Julius 15. 1870. 61 vád is a kormány ellen, és ez az, hogy keresztül akarja erőszakolni ezen törvényjavaslatot ősz előtt] mert fél a petitióktól. Legyen szabad erre válaszolnom, hogy ezen vád is alaptalan. Igen is, a kormány óhajtja, hogy most tárgyaltassék és végeztessék be ezen törvényjavaslat, de nem azért, mintha az ellenkérvényektől félne. Én, t. ház, ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a kormány ma ezen kérdéssel az ország elé járulna és legkülönösebben, ha ezt oly értelemben tenné, mint azt itt Simonyi, Madarász, Mocsonyi és több képviselő urak hangsúlyozták, t i. a suffragium universale formájában: és azon kérdést állítaná az ország elé, akarja-e a megyék kiváltságát föntartani, vagy akarja-e a helyhatósági kérdést a községek és városok alapján rendeztetni? akkor az urnából az jönne ki, hogy a megyei kiváltságot el akarja törölni és a községek és városok alapján akarja szervezni az önkormányzatot. (Mozgás.) De a mi kötelességünk nem az : hajolni akár föl, akár lefelé; (FMenmmdás bal felöl?) — ha megvagyok győződve valaminek jóságáról, a suffragium universale ellenében is megvédem saját nézetemet és föntartom, a mig tudom. A kormány nem attól fél tehát, hogy petiók jönnek a törvényjavaslat ellen oly irányban, mint azt a t. ellenzék gondolja ; hanem fél egy igen kellemetlen dilemmától, t. i. attól : hogy vagy tétlenül kell néznie az agitatiót, mely az ellenzék részéről a megyékben ezen törvény ellen fogna (Zajos felkiáltások bal felől: Fog! Fog!) támasztatni. Én remónylettem, hogy nem fog (Élénk felMáltások bal felől: Igen is fog! Felkiáltások a bal oldalon,: de fog !) ismétlem, a kormány fél attól, hogy vagy tétlenül kellene nézni ez agitatiót, vagy pedig a maga részéről is kénytelen lenne oly nyilatkozatokat előidézni, melyek azután valóban nem pártot párttal, hanem mintegy osztályt osztálylyal állítanának szembe. (Zaj. Felkiáltások bal felől: önök állítják!i És mielőtt ezt tenné, a jelenlegi kormány, azt tartom, mindnyájának a nézetét mondom, — inkább kész volna leköszönni. (Felkiáltások bal felől: Tessék!) Ez tehát az egyik ok, miért kívánjuk e törvényjavaslatot most tárgyalni és bevégezni. De ez nem egyedüli ok, van még sok más. (Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy sem a belügyminisztérium rendes budgetet készitni nem képes, mig ezen törvém^javaslat sorsa el nem döl; sem a közlekedésügyi minisztérium nem levén képes az utak építésének rendszerét, mely pedig az országra nézve egyike a legfontosabb kérdéseknek. mindaddig megállapitani,mig e kérdés el nem döl. De ezen kívül a törvény még azt is mondja, hogy minden törvényhozás, még az első évben tartozik a jövő év budgetjét is elkészíteni. Ha mi azt akarjuk, hogy e törvény valahára életbe lépjen, akkor őszszel a budget tárgyalására kell a legtöbb időt fordítani. Már most őszszel vannak a delegatiók, melyek bizonyos időt vesznek igénybe, és habár ez alkalommal Pesten gyűlnek is egybe, és igy az országgyűlés működhetik is, mégis minden esetre lassítják azok ennek működését. Itt van az igazságügyminiszter urnák legalább 20 törvényjavaslata, itt vannak a cultusminiszter urnák törvényjavaslatai, itt a közlekedési törvények, itt van az országos budget kérdése. Ha tehát mi azon sorrendet elfogadjuk, a mit a t. képviselő urak állítanak elénk, mi történik? Az, hogy vagy egyik, vagy másik, vagy mindegyik várakoztat magára, mert nagy részét az időnek, tudjuk, a budget részletes tárgyalása veszi igénybe. Ez tehát az ok és nem az, a mit a képviselő urak keresnek, a miért a kormány kénytelen küzdeni, hogy e törvényjavaslat most tárgyaltassék le. Helyeslés a jobb oldalon., Ha elmondám, t. ház, az okot miért kénytelen a kormány ahoz ragaszkodni; nem félek kimondani azt sem, hogy miért vannak a t. képviselő urak ellene. Azért, mert akkor a jövő választások előtt bizonyos időkben el lehetne mondani a választóknak: „Nézzétek ezt a kormányt, ezt a rendszert, egyetlen egy reformot sem tudott bevégezni." (Helyeslés a jobb oldalon.) Ezen sorrend czélja oly világos, miként nem lehet tőlünk követelni, hogy azt elfogadjuk; mert a többséget kívánja sújtani az ország előtt és vele együtt a kormányt jövő következményeiben. Ezektől pedig azt követelni, hogy maguk sújtsák önmagukat — nem lehet. Méltóztatnak a képviselő urak panaszkodni, hogy nagy a meleg, hogy itt az aratás, panaszkodnak, hogy mi a jxuTÓsággal szövetkeztünk. Én tagadom ezt is. Már három hónapja fekszik e törvényiavaslat a ház előtt, a t. képviselő urak, mint a Napló muta-tja, a kérdésnek minden egyes stádiumában halasztást, a terminusok meghosszabitását követelték; pedig könnyen kiszámíthatták volna, hogy május után következik június, június után július, azzal az aratásfDeriíftseg) sigy nem mi szövetkeztünk ismét a hőséggel és az aratással, hanem a t. képviselő urak: mert egy némelyike talán azt gonclolhatá, hogy annak idejében azután el fogja mondani, hogy itt az aratás, a hőség, most ne tárgyaljuk a törvényjavaslatot. De nem akarok a fölött vitázni: ki idézte elő, ki nem ezen állapotot? Elmondtam az előtt, hogy miért tartozik a kormány a hőség daczára is kérni, követelni, hogy e törvény most tárgyaltassék, s vajon nem mondhatjuk-e mi azt, a mit Montezuma mondott azoknak, a k ik panaszkodtak