Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

58 210. orstágo* üléí Julius 15. 1870. Ki a belügyminisztert látta, azt gondolom nem fogja nevetségesnek találni ezen kijelentést. (Helyeslés jobb felől. Bal/elől: Őszintén sajnáljuk!) Mondottam, hogy a belügyminiszter akadályoztat­tatván, kötelességemnek tartom, habár röviden is, felszólalni. (Halljuk!) Midőn ezt teszem, t. ház, nem fogok a törvényjavaslat érdeméhez szóllani, illetőleg nem fogom azon nézpontot ujabban kifejteni, mely a kormányt ezen tör­vényjavaslattal szemben vezette, mert hiszen azt megtették már az én igen t. kollegáim a bel­ügyi, a közoktatási ós a pénzügyminiszter urak; én tehát csak azon állításokra, melyek részint a tények állását, részint a kormány szándókát elferdítve álliták a közvélemény elé fogok szorít­kozni és itt is minél tárgyilagosabban és minél rövidebben. Nem fogja tehát nékem rósz néven venni az előttem szólott igen t. képviselő ur, hogyha mindazokra, miket itt mondani méltóztatott, nem válaszolok. Megvallom őszintén azért, mert oly sok érvre, egy hallásra — ha másként nem is lennék annyira elfoglalva, mégis — nehéz'volna felelni, kü­lönösen miután oly ékes szólással mondattak el azok. (Ugy van! bal oldalon.) De még sem tarthatom meg magam attól, hogy egy-két állítására ne válaszoljak. A t. képviselő ur paralellát húzott az an­gol és a magyar parlament között. Es e para­lellája ott az ellenzék padjain' nagy tetszéssel találkozott. A t. képviselő ur azt mondta, hogy Angliá­ban vau egy parlament, a mely teljhatalmú min­den tekintetben, ki- és fölfelé, a mely mégis kénytelen meghajolni a legegyszerűbb egyes pol­gár jogai előtt. Nálunk szintén van egy parlament, amely­nek nincs befolyása föl- és kifelé, és ennek követ­keztében egyesek irányában keresi azon hatás­kört, melyet másként érvényesiteni nem áll ha­talmában. Arra nézve, van-e a magyar parlamentnek hatásköre vagy nincs? én nem fogok hosszú o­koskodásokba bocsátkozni; hanem csak röviden azon egyet vagyok bátor állítani, hogy azt nem tudom ugyan : van-e nagy befolyása vagy nincs ? de azt merem állítani, hogy százszorta nagyobb befolyása van ma, mint valaha volt, mióta Ma­gyarország áll. (Élénk helyeslés jobb oldalon. El­lenmondás bal felől.) Ezt, t. ház, ugy vélem, Magyarországban ma már mindenki tudja, legyenek bárminők a jelszavak ott tul; (a bal oldalra mutatva) ezt mindenki érzi, ezt mindenki tudja. (Élénk helyes­lésjobb felől Ellenmondás bal felől) Es méltóztassanak meggondolni azt, -hogy az ilyen ott kimondott szavak kifelé is hatnak, mértókét adják a pártnak és azon status férfiak­nak, kik azokat mondják. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ha ezen ke'rdés Európa elé jönne, egész Európában nem fog találkozni nem párt, de egy ember, ki elhitesse azt, hogy ily ke'rdés Magyarországban még vita tárgya lehet. (Ugy van! jobb felöl; ellenmondás bal felől.) Egész Európa az ellenke­zőt tudja, és ha számtalan ellenségeink vannak kün és ben, talán épen az az oka, hogy ezt igenis jól tudják. De miután ezen paralellát mél­tóztatott fölállitani s ez annyira tetszett az ellen­zéknek, méltóztassanak megengedni, hogy foly­tassam azt. Azt méltóztatott mondani, hogy azon Ang­liában oly hatalmas parlament megáll az egyes embernek jogköre előtt. Erre nézve szabad le­gyen nekem fölhozni egy-két tényt. Mindenek előtt van Angliában egy a nép száján járó köz­mondás, mely azt mondja, hogy Anglia parla­mentje mindenható, hogy az mindent megtehet, csak egyet nem tehet: azt, hogy férfiból nőt és nőből férfit csináljon. Ez a közmondás, mely characterizálja az angol parlamentet, e köz­mondás azon korlátot, a miről méltóztatott szólni, nem ismeri. (Ellenmondás bal jelől.) Azt méltóz­tatott mondani, ismétlem, hogv Anglia parlamentje kénytelen megállani minden egyes magán em­ber jogai előtt. Itt két dolgot félejtett el be­bizonyítani. 1-ször azt, hogy ez Angliában igy van, 2-szor meg azt. hogy nálunk nincs igy. Hogy ez Angliában igy van, azt igenis el­mulasztotta bebizonyítani. Bátor vagyok figyel­meztetni, hogy maga az, a min alapszik ez ál­lítás, a Queens-Bench természete, maga czáíolja meg e tételt. Ugyanis ha egyesek vagy hatósá­gok sértve érzik magukat bárki által, azoknak joguk van a Queens-Benchhez folyamodni, mely Queens-Benchtől appellata van a, felsőházhoz, tehát a parlamentnek csak egy részéhez, s igy a parlament e tekintetben még ily kérdésekben is teljes teljhatalommal bír. De el méltóztatott felejteni annak bizonyítását is, hogy Magyar­országban ez nincs, vagy nem lenne igy. hogy vala­hol talán e törvényben ki lenne mondva, hogy a magyar parlamentnek vagy kormánynak joga van sérteni egyesek érdekeit. S ezt kereken tagadom is, és senki sem fogja kimutathatni azt, miután épen ellenkezője áll. A törvényben benne van az, hogy, ha valamely kormány akár meg nem szavazott adót, akár meg nem szavazott ujon­czokat akarna a megyék által behajtatni, azok­nak törvényes kötelességük ellenállani; már pedig adó és ujoncz nélkül politikát csinálni nem lehet és igy a mondottakból concludálom, hogy igenis vannak a magyar alkotmányban oly garantiák, melyek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom