Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

50 210. onzágos ülés Julius 15. Í870, és a kormánynak ez iránybani nagy szabadelvű­ségére figyelmeztetett bennünket. A mi az elsőt illeti, hogy a jogkörre nézve egyenlők legyenek a városok és törvényhatósá­gok, azt mindnyájan akarjuk és annak kimon­dását nem is roszaltuk. De ezen törvényben a városi bizottságnak szerkezete is egyformává té­tetik a többi törvényhatóságokéval, ez pedig már nem a jogkörre vonatkozik. En nem osz­tom ugyan teljesen Pulszky Ferencz képviselő urnák nézetét, ki azt mondja, hogy a megyék­ben a virilis szavazatot el lehetne fogadni ele a városokban nem; annyiban azonban én is osz­tom nézetét és kezet fogok vele, hogy azon rósz, mely abból a megyékben ki fogna fejlődni, a városokban még inkább, és sokkal hamarébb ki fogna fejlődni, és még sokba] veszélyesebb fogna lenni. Helyeslés bal felől Ez tehát sem egy külön törvényben kimond­va, sem a statutarius jogra- bizva nincs, hanem benfoglaltatik a törvényjavaslat pontjaiban. A mi pedig a statutarius jogra bizás nagy szabadelvüségét illeti: valóban, ha statutarius jogra bizatik az, szép dolog, az önkormányzat­nak adott nagy engedély; csakhogy ennek elis­merésére meg kellene felejtkeznünk arról, a mi azon törvényjavaslatban kimondatik, t. i: hogy a statútumokat elkészíti a törvényhatóság, és fölterjeszti: de csak a belügyminisztérium hagy­hatja helyben, (Ugy! van hal felől); mert ez in­tézkedés mellett azon nagy szabadelvüség is már csak abban rejlik, hogy nem a törvény­hatóságnak, hanem a minisztériumnak ad ha­talmat. A mi a szász törvényhatóságokat illeti, az igen t. miniszter ur azt mondta, hogy ő azért hagyta későbbre ezeknek rendezését, mert meg volt győződve, hogj* a jelen törvény által a szász tőrvényhatóságok megnyugtatva lesznek, és könnyebb lesz azok rendezésének munkájá­hoz fogni. Tóth Vilmos t. képviselő ur pedig egysze­rűen az 1868-diki törvényre utalt. A mi ez utóbbit illeti, én e törvényt ré­szemről ismerem magam is. Az azt mondja, hogy nem abban a törvényben, t. i. a 68-kiban, ha­nem egy másik törvényben fog intézkedni, a tör­vényhozás ; de hogy lehessen ebből kiolvasni azt, hogy nem a. most tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatban, vagy nem legalább ezzel egy­idejűleg kelljen azokat szervezni, az képzelmemet is felülmúlja. A mi pedig a megnyugtatást illeti, mit e törvényjavaslatból meríthetnének a Király föld lakói, azon meggyőződésben vagyok, hogy sok­kal jobban tudják ők saját tapasztalásukból, hogy nú a valódi önkormányzat, semhogy egy ily törvény megnyugvást okozhatna náluk. (Helyeslés bal felől.) Különben megragadom az alkalmat arra, hogy Bömches t. képviselő xir beszédére is te­gyek némi észrevételt. 0 egészen félreértett engem, midőn azt hitte, hogy én a Királyföld különleges viszo­nyait nem akarom figyelembe venni, hogy azon Királyföld belszervezetét — Isten tudja miféle boszuból — a többi törvényhatóságokkal egy kalap alá akarnám szorítani. Méltóztassék első beszédemet elolvasni, ott azt fogja találni, hogy én határozottan kimond­tam, hogy igenis én a Királyföldet a jogkörre nézve egyformának akarom a többi törvény­hatósággal ; de a belszervezetre nézve — mely­nél különbség szükséges, •- kell intézkedni különbözőleg. Azt, hogy a történtek miatt, melyekre mint históriai factumokra hivatkoztam, akár büntet­ni, akár jutalmazni akarnék, határozottan vissza­utasítom. En azt tartom, hogy midőn az ország bel­ügyeit rendezzük, ami elmúlt nem szabad figye­lembe venni; csakhogy, a mint nem szabad figye­lembe venni a büntetés szempontjából, épugy nem szabad a jutalmazás szempontjából sem. (Ugy van ! Helyeslés., A t. belügyminiszter ur azt is mondja, hogy a kormány szereti, meg akarja tartani a törvényhatóságot s hogy épen ezen törvény által mutatja azt meg, melyben eltávolitván mindazt, a mi meg nem fér a jelen viszonyokkal, a mi veszélyes letetne, biztosítja annak lételét. Az igen t. pénzügyminiszter ur pedig azt mondja, hogy mit beszélünk a megyékkel szem­ben a túlságos főispáni hatalomról? hiszen azon főispán csak felügyelő lesz mindaddig, míg a megyék jói viselik magukat és így a megyék­től függ minden! Valóban, t. ház, a mélyen t. minisztérium a vármegyét ugy tekinti, mint egy kis gyerme­ket, s az egyik minisztert mint mamát, a másikat mint papát. A belügyminiszter a mama, elveszi a kis gyermektől a kést, mint ezt a legtöbb gondos mama tenni szokta, nehogy a gyermek megvágja magát; persze a gyermek nem vágja ugyan meg magát, de enni sem tud, és minden falat ételért a mamához kell futnia. (Derültség.) A másik miniszter a papa, azt mondja, kis gyer­mekem okos légy, látod én javadat akarom, sem­mi bajod nem lesz a világon, tetszésed szerint élhetsz — mig vakon követed parancsomat — (Derültség); de eszedbe ne jusson ám, hogy gon­dolkozzál vagy saját lábadon járj, mert látod ott azt a bácsit a főispánt, (Eaczaj) mily korbácsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom