Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

50 210. onzágos ülés Julius 15. Í870, és a kormánynak ez iránybani nagy szabadelvűségére figyelmeztetett bennünket. A mi az elsőt illeti, hogy a jogkörre nézve egyenlők legyenek a városok és törvényhatóságok, azt mindnyájan akarjuk és annak kimondását nem is roszaltuk. De ezen törvényben a városi bizottságnak szerkezete is egyformává tétetik a többi törvényhatóságokéval, ez pedig már nem a jogkörre vonatkozik. En nem osztom ugyan teljesen Pulszky Ferencz képviselő urnák nézetét, ki azt mondja, hogy a megyékben a virilis szavazatot el lehetne fogadni ele a városokban nem; annyiban azonban én is osztom nézetét és kezet fogok vele, hogy azon rósz, mely abból a megyékben ki fogna fejlődni, a városokban még inkább, és sokkal hamarébb ki fogna fejlődni, és még sokba] veszélyesebb fogna lenni. Helyeslés bal felől Ez tehát sem egy külön törvényben kimondva, sem a statutarius jogra- bizva nincs, hanem benfoglaltatik a törvényjavaslat pontjaiban. A mi pedig a statutarius jogra bizás nagy szabadelvüségét illeti: valóban, ha statutarius jogra bizatik az, szép dolog, az önkormányzatnak adott nagy engedély; csakhogy ennek elismerésére meg kellene felejtkeznünk arról, a mi azon törvényjavaslatban kimondatik, t. i: hogy a statútumokat elkészíti a törvényhatóság, és fölterjeszti: de csak a belügyminisztérium hagyhatja helyben, (Ugy! van hal felől); mert ez intézkedés mellett azon nagy szabadelvüség is már csak abban rejlik, hogy nem a törvényhatóságnak, hanem a minisztériumnak ad hatalmat. A mi a szász törvényhatóságokat illeti, az igen t. miniszter ur azt mondta, hogy ő azért hagyta későbbre ezeknek rendezését, mert meg volt győződve, hogj* a jelen törvény által a szász tőrvényhatóságok megnyugtatva lesznek, és könnyebb lesz azok rendezésének munkájához fogni. Tóth Vilmos t. képviselő ur pedig egyszerűen az 1868-diki törvényre utalt. A mi ez utóbbit illeti, én e törvényt részemről ismerem magam is. Az azt mondja, hogy nem abban a törvényben, t. i. a 68-kiban, hanem egy másik törvényben fog intézkedni, a törvényhozás ; de hogy lehessen ebből kiolvasni azt, hogy nem a. most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban, vagy nem legalább ezzel egyidejűleg kelljen azokat szervezni, az képzelmemet is felülmúlja. A mi pedig a megnyugtatást illeti, mit e törvényjavaslatból meríthetnének a Király föld lakói, azon meggyőződésben vagyok, hogy sokkal jobban tudják ők saját tapasztalásukból, hogy nú a valódi önkormányzat, semhogy egy ily törvény megnyugvást okozhatna náluk. (Helyeslés bal felől.) Különben megragadom az alkalmat arra, hogy Bömches t. képviselő xir beszédére is tegyek némi észrevételt. 0 egészen félreértett engem, midőn azt hitte, hogy én a Királyföld különleges viszonyait nem akarom figyelembe venni, hogy azon Királyföld belszervezetét — Isten tudja miféle boszuból — a többi törvényhatóságokkal egy kalap alá akarnám szorítani. Méltóztassék első beszédemet elolvasni, ott azt fogja találni, hogy én határozottan kimondtam, hogy igenis én a Királyföldet a jogkörre nézve egyformának akarom a többi törvényhatósággal ; de a belszervezetre nézve — melynél különbség szükséges, •- kell intézkedni különbözőleg. Azt, hogy a történtek miatt, melyekre mint históriai factumokra hivatkoztam, akár büntetni, akár jutalmazni akarnék, határozottan visszautasítom. En azt tartom, hogy midőn az ország belügyeit rendezzük, ami elmúlt nem szabad figyelembe venni; csakhogy, a mint nem szabad figyelembe venni a büntetés szempontjából, épugy nem szabad a jutalmazás szempontjából sem. (Ugy van ! Helyeslés., A t. belügyminiszter ur azt is mondja, hogy a kormány szereti, meg akarja tartani a törvényhatóságot s hogy épen ezen törvény által mutatja azt meg, melyben eltávolitván mindazt, a mi meg nem fér a jelen viszonyokkal, a mi veszélyes letetne, biztosítja annak lételét. Az igen t. pénzügyminiszter ur pedig azt mondja, hogy mit beszélünk a megyékkel szemben a túlságos főispáni hatalomról? hiszen azon főispán csak felügyelő lesz mindaddig, míg a megyék jói viselik magukat és így a megyéktől függ minden! Valóban, t. ház, a mélyen t. minisztérium a vármegyét ugy tekinti, mint egy kis gyermeket, s az egyik minisztert mint mamát, a másikat mint papát. A belügyminiszter a mama, elveszi a kis gyermektől a kést, mint ezt a legtöbb gondos mama tenni szokta, nehogy a gyermek megvágja magát; persze a gyermek nem vágja ugyan meg magát, de enni sem tud, és minden falat ételért a mamához kell futnia. (Derültség.) A másik miniszter a papa, azt mondja, kis gyermekem okos légy, látod én javadat akarom, semmi bajod nem lesz a világon, tetszésed szerint élhetsz — mig vakon követed parancsomat — (Derültség); de eszedbe ne jusson ám, hogy gondolkozzál vagy saját lábadon járj, mert látod ott azt a bácsit a főispánt, (Eaczaj) mily korbácsa