Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-210
210. országos ülés Julius 15. 1870. 51 van! Valóban, t. képviselő ház igen mulatságos volna, ha oly nagyon szomorú nem volna. Azt is mondta a t. belügyminiszter ur, hogy a fölirati jog, mely a törvényhatóságoknak adatott, egy unicum, — és a miniszternek attól kell félni, hogy a parlamentálismus barátjai Európában azzal fogják vádolni, hogy veszélyeztette ezáltal a parlamentalismust. Hogy mennyire unicum ezen jog, erre Komárom város igen t. képviselője megfelelt. Hogy oly jog az, mely megvan minden megyefőnöknek a legnagyobb centralisatio és absolutismus mellett is: mert annak is szabad figyelmeztetni a kormányt ha tévedt; de hogy mennyiben adatott a megyének, szabad legyen egy pár szóval illusztrálnom. E jog lényegileg nem adatott a megyének, hanem adatott az alispánnak vagy a városban a polgármesternek, mert egyes egyedül az alispántól függ még az is, hogy még csak alkalma se legyen a megyének ily rendelethez hozzászólni, és fölirat felől határozni. Itt az egész jog nem a megyéé hanem az alispáné a ki ha azt találja, hogy nincs ok aggályra, a megye meg sem tudja, a rendelet vógrehajtatik tudta, híre nélkül, saját területén; itt tehát a megyének adott jogról szó sem lehet, hanem van az alispán jogáról. Azt azonban megengedem, hogy igen sokan, kik mélyebben gondolkoznak a dolgokról, igazán azt fogják mondani, hogy a belügyminiszter ur veszélyezteti a parlamentalismust: mert be fogják látni, hogy a parlamentalismust mindenek fölött, ós leginkább veszélyezteti az, a ki oly bélrendszert, oly belszervezetet készít az ország számára, mely mellett a parlamentalismust meg lehessen hamisítani. Ezt eszközli pedig e törvényjavaslat. (Élénk helyeslés bal felől.) T. képviselőház! Az igen t. képviselőtársam ós államtitkár Tóth Vilmos ur kedélyes kezdetén beszédének mintegy reményt nyújtott nekünk, hogy ő, meglehet, egy ellenzéki lap eszméje szerint, ismét az ellenzéknek fog beszédével használni. Kinek használt beszédével, kinek nem, hogy használt-e egyátalában valakinek, (Zajos derültség bal felől) azt nem tudom; de azt hiszem, hogy, ha használt valakinek, azon nézeteknek használt, melyeket mi védünk ; de igen sajnos, hogy azon egyetlen egytől, mivel nekünk igazán tehetne hasznot, megfosztett mely egyetlen egy dolog —• a szavazata. Különben, a t. képviselő ur három pontban hivatkozik az ellenzék határozati javaslatára, vagy helyesebben mondva, az én határozati javaslatomra ; azonban mindhárom esetben hivatkozik rá ugy, hogy mindenben mást mond, mint a mi benne van. (Ugy van!) Az első eset, .melyben hivatkozik, vonatkoI zik arra, hogy ő azt mondja, hogy a kormány a városi törvényhatóságokra nézve követi a históriai multat ; tehát azt kellett volna várnia, hogy épen e pontban az ellenzék helyeselni fogja, mig ellenkezőleg — ugy mondja ő — az ellenzék a jogegyenlőséget is megsérti, mert azt követeli és azt mondja, hogy arra nézve: mely város tartsa meg vagy veszítse el az önkormányzat jogát? az illető vármegye kérdeztessék meg! Ezt mondja a t. képviselő ur, erre építi, nem tagadom ügyes magtámadását az ellenzék ellen; azonban — lássuk — ezzel szemben mi van a mi javaslatunkban? A mi javaslatunkban először az van, hogy minden város, mely képesítve van arra, hogy külön törvényhatóság legyen, most azonnal külön törvényhatósággá alkottassák. Itt tehát az eltérés köztünk és a kormány javaslata közt az, hogy mi nemcsak a privilégiumot veszszük alapul, de a képességet is, hogy a törvényben akarjuk meghatároztatni a föltételeket, melyek alatt valamely város külön törvényhatósággá lehet, mig önök itt ismét a kormány befolyásának akarnak érvényt szerezni. De lássuk, mikép állunk azzal, hogy az egyenlőséget sérti az én határozati javaslatom. Mondjuk-e ezt valahol, hogy ha valamely város külön törvénv hatóság volt már, ez iránt előbb a törvényhatóság megkérdezendő ? Nem mondjuk sehol: mert azt mondjuk, hogy, csak oly városokra nézve kérdeztessék meg a törvényhatóság, a mely városok még eddig külön törvényhatósági jogokat nem gyakoroltak. Ez nagy és lényeges különbség, és azt hiszem, hogy ez teljesen és tökéletesen igazolva is van ; mert midőn a törvényhatóság kebléből annak jelentékeny része kiválik, midőn le kell gombol itani az összefűzött érdekek szálait, természetes, hogy a törvényhatóságot megkérdezni és meghallgatni kell. (Helyeslés bal felöl,.) A másik pont, t. ház az, mely a törvényjavaslat 3-ik szakaszában a házi adóra, s más hasonlókra vono.tkozik. Itt is azt mondja a t. képviselő ur, hogy a kormány törvényjavaslata fen akarja tartani a kormány fölügyeletét, mig ellenben az ellenzék nem engedi, hogy a kormány felügyeljen, s meg akarja engedni az egyes törvényhatóságoknak, hogy általuk az állam érdekei veszélyeztessenek, az állami adó-alap kimerittessék csak azért, hogy T a törvényhatóságok mindenhatólag intézkedhessenek. Azonban lássuk, áll-e ez? Határozottan mondom, épen ellenkezője áll. A kormány javaslata szerint minden esetben a minisztérium jóváhagyása szükséges. Ezt nevezi képviselő ur felügyeletnek, ezt nevezem én gyámkodásnak, és el nem fogadhatom; ellenben a mi javaslatunk szerint nemhogy kizárva volna a kormánv fölügyelete, de határozottan bizto7*
