Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

210. országos Ülés Julius 15. 1870. • 45 got gyakorolhatja, s akkor, ha ezen föltételek birtokát kimutatja, senkitől sem teszszük függővé, hogy a jogot meg is nyerje; inig önök szabadelvüsége itt is a kormánynak kivan kegyosztogatási jogot engedni. (Helyeslés bal felől) Különben, ha tovább megyünk magukra a kis községekre, engedjen meg Éber Nándor t. barátom, egyátalában nincs sem neki, sem azoknak igazuk, kik ugy tüntetik elő a magyarországi kis községeket, mint melyeknek minden jogai elnyomva voltak, mint melyek semmi önkormányzatot nem élveztek. Hasonlítsuk össze a létező helyzetet azzal, melyet önök törvényjavaslata nyújt. Hisz ezen községek különböző, de mindenütt, sokkal csekélyebb akadálylyal, mint minővel önök a törvényhatóságoknak akarnak jogot adni, választották és választják jegyzőiket s teljes elöljáróságaikat, megállapítják házi adójukat, kivetik, behajtják, azt megszámoltatják a pénztárnokokat, rendelkeznek a községi vagyon haszonbérbeadásáról vagy kezeléséről, sőt ingatlan vagyon szerzéséről és eladásáról. Ad-e ennyit önök törvényjavaslata ? én azt látom határozottan, hogy nem; és miben áll hát az, hogy önök azt mondják : hogy a községet emancipálni kell a megye alól, és ez által csonkul a megye joga; a községeknek adtak több jogot ? nem, hanem a kormánynak adtak több beavatkozást. (Helyeslés bal felől.) Különben is, természetesen, az önök törvénye szerint nem egészen — de ha a megyei bizottság ugy rendeztetik — a mint óhajtjuk, népképviselet^alapján : ugyan kérdem, - miből áll azon megye 1 ha csak valahol a levegőben nem épitik föl azon megyét, nem áll másból- mint a területén levő összes községek választottaiból; mi tehát a megyének egész fölügyelete és befolyása egyéb, mint az egyes községek fölött az azon területen levő összes községek fölügyelete. Ez tehát azon nagy elnyomás és zsarnokság, ez az, a mi az önkormányzattal ellenkezik ? de hogy a belügyminisztérium parancsoljon mindenben, az önök szerint dicső önkormányzat. (Élénk helyeslés a hal oidalon.) Fölhozatott, t. ház, több részről a nemzetiségi kérdés. (Halljuk !) Én első beszédemben nem érintettem a kérdést, mert egyátalában azon nézetben valék, hogy nem szükséges azt érinteni; azonban azóta minden oldalról érintve levén az, elmondom én is röviden nézeteimet. (Halljuk ) Az igen t. miniszter urak határozottan tagadták, hogy a nemzetiségi kérdés e törvény alkotásánál, s különösen a virilis szavazatokat illetőleg befolyássá] lett volna a kormány eljárásara ; s én részemről, daczára annak, hogy nem csak jelen tagjai a jobb oldalnak, de még államtitkár ur is volt olyan, ki értésünkre adá, hogy itt a nemzetiségi kérdést figyelembe kell venni: a miniszter urak tagadásának teljes hitelt adok. Hitelt adok, mert egy felől nem tehetem föl, hogy oly lényegesen megváltoztak volna nézeteik a nemzetiségi kérdés tekintetében; de nem tehetem föl továbbá azért sem, mert nem hiszem, hogy ne birjanak annyi belátással, miszerint ily aprólékos fogásokkal mesterséges utakon a főlszinen el lehet ugyan törülni a nemzetiségi kérdést, de csak azért, hogy annál jobban égjen a parázs a hamu alatt. (Tetszés.) Én tehát mondom, t. ház. nem hiszem, hogy a nemzetiségi kérdés vezette volna a minisztériumot. Azonban kénytelen vagyok nyilvánítani azt is, hogy ha mégis az vezette volna a kormányt, vagy vezetett volna bárkit, nem birnék oly nagylelkű lenni irányában, minő Mocsonyi Sándor t. barátom volt azon beszédében, melyben ezen kérdést is oly államférfim tapintattal és higadtsággal érintette. Nem birnám azt mondani, hogy „ezen helytelen és igazolatlan eljárásért oem emelek vádat, mert hiszen ezen eljárás alapja az emberi kebel egyik legszentebb érzelme a nemzetiségi érzelem." Nem birnám, mert nem vallom azon elvet, hogy a czél szentesiti az eszközöket, és nem tudnám helyeselni azt, hogy saját fajom érdekében valaki — bár ezen nemes érzelemtől vezettetve — igazságtalan legyen, valamint nem tudnám helyeselni és kimenteni azt sem, hogy más ugyanezen nemes érzelemtől vezettetve, a haza épségét és fennállását támadja meg. (Élénk helyeslés.) Sem az egyik, sem a másik irányban a nemes érzelem iránti tekintet tőlem ki nem csikarná az elnézést. (Tetszés.) Különben én elmondtam nézeteimet a nemzetiségi kérdés felett már több izben, meggyőződésem ma is az, hogy oly országban, hol különféle fajú polgárok laknak, kell lenni egy fajnak, mely a vezér szerepet viszi, és melyről az állam, melyben laknak, elneveztetik; és kell e fajnak birni annyi előnnyel, menynyi arra, hogy azon állam állam legyen, szükséges. Ezt mondtam máskor is, ezt mondom ma is, és mondom ma is határozottan és nyíltan: hogy én azt akarom, hogy ezen helyzetet, melylyel ma e hazában a magyar faj bir, meg is tartsa, de akarom csak természetszerű eszközökkel, a művelődés, vagyonosodás és szabadelvüség eszközeivel. (Élénk tetszés hal felől.) Meg is vagyok arról győződve, hogy míg ezen eszközökkel meg lehet azt tartam, ha kislelküségböl mesterséges fogásokhoz nyúlunk, hosszabb ideig megtartani nem fogjuk. {Helyesiés i.al felől.) Egyátalában a nemzetiségi kérdésre nézve, nézetem az, hogy le kell mondani egyfelől minden aprólékos fogásokról, hogy az egyiknek vagy másiknak előny biztosittassék, le kell