Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-210
40 210. országM|B!és jalius 15. 1870. védéseiben, a nemzetnek s hűtelen sok szolgája- I nak alkotmány támadásai ellen megvédve, birták nekünk épségben átadni alkotmányunkat. (Helyeslés a szélső balon.) Az 1865. és 1868-ki országgyűlés által tett jogfeladás után csak e te'rt tartom olyannak, melyen nem a ma létezőt is föladni, hanem azt, a mit sokan tán az idő körülményeinek parancsából, — szerintem pedig önbizalmatlanságból — feladni jónak láttak, föntartani és megvédni lehetséges; és meg kell ezen intézményt tartani azért is, hogy ez által a nemzet önálló állami érdekeit, parlamentalis rendszerét — mert parlamentalismns nincs ott, hol a parlament önállóan, függetlenül nem rendelkezik önmaga hadügyei és pénzügyei fölött, — legalább azt visszaszerezhessük. Azért én a ház t. elnökének eme szavaival, valamint elvtársainknak nyilatkozataival a jobb oldal minden támadását még egészen megerőtlenitve látván, csak néhány rövid átalános észrevételt vagyok még bátor nyilvánítani. Óhajtjuk mi az átalános községenkint való titkos szavazatot azért, mert az 1848-ki törvények nem állapították ugyau meg végképen, de letették ennek alapját, és nekünk természeli és a kultúra fejlesztésére irányzott kötelességünk nem visszamenni, még csak helyt maradni sem, — ha veszély nélkül történhetik, — hanem haladni előre és fejleszteni. Pártolom tehát a határozati javaslat-t azérf, mert mind a társadalmi, mind az állami létnek feladatát az élet terhei könnyítésében, a polgári szabadság mindenkire egyenlő biztosításában s az önkormányzatnak tökéletesítésében óhajtom és találom. Azt hiszem, azért állottak a népek társadalomba és államokba, hogy a polgári szabadság mindenkire nézve egyenlően s összes erővel biztosíttassák, s azon közteher, mely csakis annak föntartására igényeltethetik, a milliók között egyenlően fölosztva, egyeseket elviselhetetlenül ne terheljen. Ma már, azt hiszem, oda jutott nem csak átalában miveltségben, hanem értelmiségben is a nép meggyőződése, hogy valamint a hajdankorban a rablólovagok, az aristocrat kasztok megfékezésére volt kénytelen a nép felállítani, behozni vagy elfogadni a monarchiát, épngy később ez utóbbiak hatalmának megfékezésére hozták be és tokéiesbiték a népek kormányrendszereiket, és az 17 8 9-ki nagy franczia forradalomban el is látszottak fogadni a monarehák az elveket, de a forradalom legyőze'se után csakhamar elfelejtették. Azonban minden gondolkodni tudó emberben élt azon meggyőződés, hogy a népek nem a monarcháknak, hanem egyedül önközjavokért teremtvék, azon közjónak, melyben mindenki önszellemi és anyagi jólétének biztosítására van hivatva, és csak arra valók a kormányok, a fejedelmek, — hol választvák, meghagyvák vagy elfogadvák, — hogy a koronkinti fejlődésnek a jogegyenlőség vagyis a democratia ez eszméjének hódoljanak. Helyeslés a szélső bal oldalon.) Egyszer már, 1866-ban, hivatkoztam az akkori legnagyobb monarehicus tekintélynek, Montalembertnek azon szavaira : „hogy a monarchiák Európában még létezhetnek, csak a polgári tökéletesből esnek ne zárassék el lépcsője." Akkor nem mondottam el ennek utószavait, most hivatkozom ez utóhangokra, melyek igy következnek : s ha azonban a monarehák és a monarchiák vezetői a democratia követelményeivel ellentétbe helyeznék magukat, akkor a harcz, a népek örökös jóléte és a monarchiák fönállhatása közt nem lehet kétséges." (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ha én oly forradalmár, a monarcháknak és a monarchiáknak oly minden számítás nélküli ellenzője, ha én oly rendzavaró, — mondjuk anarchista és nevezzük meg — földosztogató volnék, mint talán sokan félik, (Ellenmondás jobb felől) suttogva mondják, és néhol nem áta ] ják ki is fejezni: akkor nem szólaltam volna föl ma e törvényjavaslat ellen. Mert nem csak kiváló velünk született jog, hanem maguk az angol férfiak által elismert állítás az, hogy miaden népnek, mely államban és társadalomban van, kötelessége a törvényeknek engedelmeskedni; de ha a törvényekkel a népek s azok többségei nincsenek megelégedve, kell hogy módjukban legyen azon törvényeket megváltoztatni: mindaddig jogtalan az angol államférfiak szerint a forradalom : De ott, hol minden törvényes ut el van zárva arra, hogy a nép többségének kifejezést adhasson fokozatos haladásra, az alkotmányosság biztosítására, ott a forradalom jogosult. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én tehát, mivel azt hiszem, hogy azon határozati javaslat, mely ma az indítványozó áltál véglegesen fog védelmeztetni, e nemzetnek békés fejlődését a polgárias fokozatos haladást biztositja, azért szólaltam ma fel, mert mindazon lépés, mely egy nemzetet oda utalna, taszítana, hogy nincs többé módja meghall.'attatni, hogy nincs módja átalános óhajtását képviseltetni és érvényesíteni, kénytelen a forradalom terére lépni. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Vallják meg önök — és szivem tiszta mélyéből óhajtom, vajha az elhatározáskor gondolják meg, hogy midőn az 1848-diki törvények eltörölték a kasztokat, most 1870-ben a leggyülöltebb a legveszedelmesebb pénz aristokratiában kívántatik a kaszt felállítása, — vallják meg önök: vajon, hogy ha volna földosztásra czim, mon-
