Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

210. országos Kies Julius 15. 1870. 41 dom, vajon azok ellenében, kik tán földosztók voltak, nem ezen törvény vethetné meg a gondolkozásoknak azon alapját, hogy: ha vagyon ád jogot, és pedig igen nagy jogot a^ vagyon; és mert kötelezettségeik vannak millióknak az állam irányában: vajon nem köteles-e az állam gondoskodni arról, hogy, miután mindenki a kötelezettségekkel megfelelő jogokat kell, hogy élvezzen, hogy azon vagyont is adja az illetőnek, melynek alapján az állam tőle a kötelezettséget követeli? (Élénk helyeslés a szélső' bal oldalon.) Kossuth Lajos nagy hazánkfia, (Zajos éljenzés a szélső bal oldalon) a leit bárki, ha egyes véleményeivel nem rokonszenvez is, nem tagadhatja, hogy Magyarország népének nagy összege apjának vall, 1869. november 15-én következőket irta László Imre igen t. elvbarátomnak (olvassa :j „Vérző szívvel kisérem a rettenetes váltó zást, melyen a nemzet jelleme, erélye, önbizalma keresztülment; de tudom azt is, hogy egy nemzedék korszaka nem öröklót, tudom, hogy a népek ébredésben vannak; számba vettem az európai társadalom progressiv fejlődésének törvényét, számba vettem azt, hogy az európai polgárosodás keretébe foglalt nemzetek közül soha sem volt egy is képes, magát kivonni azon vezéreszmék hatása alól, melyek egy vagy más korszak törekvésének irányt adtak, s azért erősen él a hit keblemben, hogy az európai közvélemény hatalmas áramlata, melyet a történelem kérlelhetlen logikája szembetünőleg dagaszt, megadandja a válság órájában lökését a magyar közvélemény alvó tengerének is. E hitben élve, éu nem adom föl önállásomat a magyar állami függetlenség zászlója mellett! Megállok mellette, nem elbizakodottan, de tettre készen, ha józan számítással tenni leheWd ; lehet, hogy tétlen, elhagyatottan halok meg az elhagyatott zászló mellett, de nem hagyom el önállásomat utolsó lehelletemig." (Lelkes éljenzés a szélső bal oldalon.) Hazánk állami önállásának, függetlenségének még a gyávaság és bizalmatlanság ellenében is visszaszerzése és az önkormányzat megmentése — ezek azon indokok, melyeknél fogva én László Imre t. barátom határozati javaslatát pártolom.. (Zajos helyeslés szélső bal felől.) Elnök : A törvényjavaslat mellett vagy ellene följegyezve többé szónokok nincsenek ; ha senki sem kivan még hozzászólani, az átalános vita be van fejezve. Be levén zárva a vita, a házszabályok 126. §-a értelmében még azon indítványozók is szóra jogosultak, kiknek indítványai legalább 10 képviselő által aláirvák, ezután pedig a központi előadó követzik. Méltóztatnak élni jogukkal Tisza Kálmán KÉPV. H. NAPLÓ 183! *• és László Imre képviselő urak mint indítványozók 1 Ha igen, akkor legelőbb Tisza Kálmán képviselő ur méltóztassék jogával élni. Tisza Kálmán: T. ház! Mindenek előtt esudálkoznom kell azon, hogy midőn a túlsó oldalnak nem csak némely igen t. szónoka kifejtette azt, hogy ezen törvényjavaslat helyesen és alajDosan csak a községekről szóló törvény^" javaslattal együtt lenne tárgyalható, de "maga az igen t. belügyminiszter ur is, kit pedig e törvényjavaslat körül a legnagyobb felelősség illet, kijelentette, hogy valóban helyes eljárás csak az lett volna: mégis ezen kijelentések daczára ezen törvényjavaslatot ilyen, maga a miniszter ur által helytelennek bélyegzett módon tárgyaltuk és az átalános tárgyalásnak már végéhez el is érkeztünk; igen csudálkozom, hogy a tisztelt balügyminiszter ur, kit, mint mondám, e törvényjavaslat irányában a felelősség első helyen illeti rá hagyta magát vétetni, hogy kövessen egy oly utat, melyet maga is helytelennek t-i.rt; de ha egyszer rá hagyta magát vétetni, akkor bocsásson meg, de az, hogy jelezte, miszerint igazság szerint másként szeretett volna eljárni, az ő helyzetén semmit sem változtat, (Igaz! Uyyvan': bal felől) mert az legfölebb is azon gyöngeségének jele, hogy látta a jobbat, s rá hagyta magát vétetni a rosszabbnak követésére. (Élénk helyeslés bal felől.) Különben, t. h az , a vitatkozások folyami alatt többen igen szép tisztán elvont elméleti fejtegetésekbe bocsátkoztak a parlamenti kormányforma, a miniszteri felelősség és az önkormányzat fölött. Én nem kívánom az illatokat ezen térre követni, mert utoljára is azt gondolom, hogy itt, e ház keblében, nem annyira a transcendentalis elméletek kifejtésének, mint az elméleteknek a gyakorlati életre, a helyzetre való applieatiójának van helye. Azonban el fogom röviden ezen gyakorlati szempontból maidani a parlamenti felelős kormány és az önkormányzatra vonatkozó nézeteimet, melledeg tevéi talán ez alkalommal egy-két megjegyzést az itb elmondottakra. (Halljuk!) En, t. ház, mindenek előtt azon szempontból indulok ki. hogy egy államban a szabadságnak, az egységes szabadságnak, — mert én is egységes szabadságot , ajm pedig szabadságokat akarok, — kétféle nyilvánulása van és mindkettőnek biztosítva kell lennie, ha azt akarjuk mondani, hogy ez állam polgárai sz.ibadok, azaz szabadnak kell lenni az államnak, mint államaik és nemzetnek egészben, és azonkívül a szabad állam keblében, a szabad nemzet között, szemben az ily nemzet kormányával m igával is szabadnak kell lenni az egyénnek és a testületnek, (Igaz! JJgy van! bal félő) ós csak ott, hol bizto6