Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

36 209. országos Ülés Julius 14. 1870. nézet legtulzóbb pártolói kívánatosnak tartanak. Törvényhozás, melynek többsége az ország közügyeinek elhatározásában korlátlan hatalommal bír ; közigazgatás, mely a legszigorúbb centralisatio elvei szerint rendeztetett, s hogy e törvényhozás majoritása (értsd most a jobb oldalt) a magyar nemzetiség suprernatiája mellett buzog, (mint igaz is!), s a közigazgatás mindazon hatalmat, melyet a legtökéletesebb administrationális gépezet (főispán, ez által kinevezett, helyettesitett tisztviselők, virilisek) kezébe ád, ezen érdekben használja föl, (a mint akarja is) — s vajou mit értünk el? (Halljuk csak) Elérhetjük, hogy a nemzetiségek szabad mozgását a községben s megyékben megakadályoztatván, a hangokat elnémítjuk, melyek most némelyeket annyi félelemmel töltenek el; elérhetjük, hogy az öszszes nevelést (szólok különösen Eötvös vallás- és közoktatási miniszter úrhoz, figyelmébe hozva saját szavait és vonatkozva a közös iskolák intézményére) a kormány kezébe öszpontositva, azt saját nyelvünk terjesztésére eszközül használhatjuk ; (Sic!) de azt: hogy az országban létező különböző nemzetiségek egyéniségöknek öntudatát elveszítsék, hogy saját nemzetiségökért ne lelkesüljenek (!): azt ez utón ép ugy nem fogjuk elérni, mint mások, kik azt a magyar nemzetiség irányában ugyanezen eszközökkel megkísértették. í; Hozzáadván ehhez a 136-ik lapon: „meglehetünk győződve arról is, hogy ily viszonyok alatt azon erő, melyet a legtökéletesebb közigazgatási gépezet a kormánynak kezébe ád, az állam megoltalmazására elégtelennek fog bebizonyulni. <; Egytől egyig mind egy-egy megtestesült igazság. Elvégre a 138-ik lapon maga Eötvös az író, a maga miniszteri beszédét a következőkkel is ezáfolja meg: ,,A nemzetiségi eszme (figyelmet kérek a tisztelt jobb oldaltól, s különösen azon tagjaitól, kik e törvényjavaslat fölött nemzetiségi tekintetekből beszéltek) természeténél fogva nem forradalmi eszme." — „vexatorius közigazgatás a legnagyobb despotionál több ellenszenvet idéz elő;" és „De ép oly bizonyos az is, hogy azon arányban, melyben a nemzetiségi igényeket kielégítve bebizonyítottuk, hogy államunk fönállása az egyes nemzetiségeket nem veszélyezteti, sőt szabad kifejlődésöknek, legerősebb biztositéka, az, mi veszélyesnek látszott, jövőnk zálogává válik, s azon nehézségek, melyekkel küzdünk, állami létünk ellenségei ellen fognak fordulni, s azoknak legyőzése nekik bizonyosan semmivel sem lesz könnyebb, mint nekünk volt." Én, t. ház, ezen alapos nézetek értelmében bátorkodom megkérdezni a t. jobb oldalt és a t. kormányt, mely nincs jelen, miszerint ezen idézett nézetekkel szemben, a melyeket a kormány egyik érdemdús tagja — hiszem teljes meggyőződéséből — fejtett ki, fog e ragaszkodni továbbra is ezen törvényjavaslat támogatásához és ezen az törvényjavaslat indokolásában említett, de itt a t. házban is elmondott azon indokoláshoz, miszerint a főispán jogkörének tágítása egyedül az 1868-ki XLIV. törvényezikk tekintetbe vételével a nemzetiségi igények kielégithetése miatt eszközöltetett í! Ezen igények tehát azok, melyeknek érdekében az önkormányzatot megszorítani, a főispáni befolyást megállapítani, egy uj idegen virilis szavazatot behozni, az írni és olvasni tudás föltételét kötni a választás képességhez? ezek-e azon indokok, melyek a t. kormányt és a jobb oldalt vezérelték, miszerint a nemzetiségi igények ilyen törvényjavaslattal méltányosan ki lehessenek elégítve és a nemzetiségi törvény kijátszassék ? Akkor, midőn köztudomású, hogy a nemzetiségek csak 1848-ban töröltetvén el véglegesen a jobbágyság, azelőtt mint jobbágyok dolgozni kényszerülve levén, iskolába nem járhattak, és ennek folytán irni és olvasni nem tanulhattak, most a városokban a választó képességtől elüttessenek ? Jelen törvényjavaslat, miután ki van kötve a választóknál, a megyékben is a 24 éves kor, nem az uj generatióra szól, mert 1848: óta csak 22 év telt el, következőleg az 1844: előtti időből való köznépre szól, mely pedig a föntebbi indoknál fogva irni és olvasni rendesen nem tud, s igy a bizottságban sem vagyoni állása, sem miveltségi álapotánál fogva, — aminek nem ő az oka, hanem a viszonyok, — nem jöhet. Ily törvény visszaható lenne! Kérdem, hogy lesznek kielégítve a nemzetiségi igények ily törvényjavaslattal, midőn Eötvös báró kimumunkájában, hogy a nemzetiségi igények csak is a szabadság és önkormányzat mellett elégíthetők ki, azon önkormányzat mellett, a melynek alapja a népképviselet, mely népkópviseletet, ha csakugyan szeretjük a reformokat, más müveit államok példájára a suffrage universelle-re kiterjeszteni kellene. Igen uraim ! mert szerintem a nemzetiségek iránti tekintetek a törvényjavaslattal, mely szőnyegen van, épen ellenkezőleg, a teljes önkormányzatot, az átalános népszavazást, egy szóval a szabad mozgást föltételezik; — ekkép a nemzetiségek is bejöhetnének a bizottságokba népességök arányához képest, de nem a czelzatos irni és olvasni tudás föltétele, a vagyoni állás tekintete melletti megszorításokkal. Hisz utóvégre is a polgári az egyedi jogegyenlőség elve közös, ugy, hogy kü-