Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-209
209. országot 016* )*\'m 14. 1870. 35 centralisatio lehetséges, mely azon tárgyakra szorítkozik, miknek közös elintézése az állam egységének érdekében elkerülhetlenül szükséges , s mely mellett közigazgatási tekintetben a helyhatósági szerkezetnek tág kör engedtetik." Ezeket mondta báró Eötvös mint iró, s ezekkel ellenkezőleg szólott itt a házban báró Eötvös mint miniszter. Részemről, t. ház, teljesen osztom a íentebbi nézeteket, sőt bátorkodom kijelenteni, hogy azok egyszersmind oly igazságok, a melyekkel szemben a báró Eötvös miniszter ur által is hathatósan pártolt jelen törvényjavaslat „hazánk sajátságos viszonyaival"i indokolása egészen megsemmisül. De menjünk tovább. A 121-ik lapon ugyancsak Eötvös ur azt mondja: „A két (t. i. a a vallási és a nemzetiségi) — tárgyára nézve látszólag oly különböző — mozgalom egy czél után törekszik, mely az egyiknél a vallási, a másiknál a nemzetiségi fejlődés szabadsága; de mintkét esetben a szabadság." Igaz, a románok és egyéb nemzetiségek a szabadságra törekedvén, ezen okból csatlatkoztak a magyar szabadelvű, és nem a kormánypárthoz, és ezen okból nem pártolhatják a jelen törvényjavaslatot, mely minden szabadabb mozgást, a szabad szóllást, a tiszta népképviseletet, mind megannyi biztosítékát az egyéni, polgári és nemzeti szabadságnak — megfojtja. Miután a 126-iklapon is tisztán áll Eötvösnél : „A második (sajátságos viszony) azon ragaszkodás, melyet nemzetünk úgynevezett municipális intézvényeihez mindig tanúsított." (Sajnos, de a jelen tárgyaláskor ezen ragaszkodást csak a nemzetiségek, a bal, és az 1848-as párt ré széről tapasztaltam.) És : „Kétségtelen, miként helyzetünknek ezen sajátságai a nemzetiségi kérdés megoldására nagy befolyást gyakorolnak; csak hogy ez nézetem szerint abban áll, hogy épen e viszonyok miatt e kérdés megoldása nálunk más utón, mint a legtökéletesebb szabadság biztosítása által, nem is gondolható." És most ezen szabadságot a főispáni omnipotentiával helyettesitik, és ez most báró Eötvös urnák nézete a „sajátságos viszonyokra" vonatkozólag. Valóban, különös e nem várt fordulat ! No, de hogy még különösebb legyen e fordulat, menjünk tovább az idézésekkel. A 129. lapon azt mondja: „Régi közigazgatási szerkezetünk, s azon előszeretet, melylyel a nemzet ahhoz ragaszkodik — országunk e másik, nem kevésbé fontos sajátsága — biztosit: hogy a szabadság, melyet e törvény az egyeseknek nemzetiségök kifejlesztésére enged, írott malaszt maradni nem fog." Ezzel ismét igazolja az álláspontot a bal közép és az 1848-as párt, hogy miért ragaszkodik oly nagy kitartással az 1848-ki intézményekhez. A 130. lapon ezt mondja: „Központosított országban a kormány, még ha annál a legjobb szándékot teszszük is föl, nem védheti meg a nemzetiségeket, melyek kisebbségben állnak, a többségűek elnyomó befolyása ellen. Oly közigazgatási szervezet mellett, minőt nemzetünk geniusa kíván, a kiseb nemzetiségeknek elnyomása lehetetlenné válik." A törvényjavaslatnak „sajátságos viszonyokra" fektetett indokolása nem okadatolhatja a czélba vettközpontositást! A 132. lapon ugyanezen értelemben folytatja báró Eötvös az iró, s most a miniszter, mondván: „Midőn az 1848-ki törvények által a nemesi kiváltságokat megszüntettük, s az ország minden lakójára oly census mellett terjesztettük ki, melynek következésében e jogok az ország egy részében olyanok á]tal gyakoroltatnak, kik többségben nem a magyar nemzetiséghez tartoznak, a nemzetiségi egyenjogúság praetieus kivitelére, csak az 1848-ki törvényeknek végrehajtása, s az kívántatik, hogy közigazgatási szervezetünkben az önkormányzás elvéhez, azaz, azon formához ragaszkodjunk, melyet hosszú múlt, s a nemzet erkölcsei és szokásai egész létünkkel összeforrasztottak. A jogegyenlőségnek elvét föntartva, s ragaszkodva közigazgatási szervezetünkhöz, az állás, melyet az egyes nemzetiségek az országban elfoglalnak, csak saját akaratuktól, s azon szabadságtól függ, mely a helyhatósági életnek hazánkban biztosíttatik. Ezenkívül, hogy hazánk „sajátságos viszonyaira" tekintettel épen egy ily központosítás szellemétől áthatott törvényjavaslat káros és veszélyes, a mint nem helyesen mondta Eötvös a miniszter, époly helyesen fejezte, ki Eötvös az iró munkájának 135-ik lapján a következő szavakkal: „— s elismerem, hogy ha a politikai szabadság oly 7 formákban állapittatik meg, minők Francziaországban a császárság előtt divatoztak, a törvényhozási majoritás absolut hatalma, s az annak felelős centralisált közigazgatás, (a mi épen a magyar kormánypártnak és a jelen törvényjavaslattal alkotott főispáni intézménynek felel meg) a magyar nemzetiséget oly kedvezményekben részesíthetné, minőket az eddig soha nem élvezett; de ha elvonatkozunk is a nehézségektől, melyekkel a szigorú administratio, a centralisatio elveinek keresztülvitele hazánkban járna: vajon ezen kedvezések, melyekben a magyar nemzetiség részesülne, biztosithatják-e a magyar államot?" — Nem! „Tegyük föl, hogy mind az eléretett, mit e 5*
